(Az utópisztikus tárgy és történet a BKF Média design szakos hallgatóinak Rekreátorok című projektje keretében készült, amely során a hallgatók használaton kívüli elektromos eszközöket szedtek elemeikre, megtisztították műanyag burkolataiktól, majd egészen más, működő szerkezeteket hoztak létre. Minden szerkezet történetbe ágyazódott: alkotója fantáziájának és futurisztikus elképzeléseinek történetébe. A szerk.)

Az itt látható növényi inkubátor egy figyelemfelkeltő eszköz, amely a növényi élet változatosságának bemutatására szolgál. Szemlélteti a növények átalakuló képességét. Jól látható, hogy egy közönséges növényből minimális sejtbiológiai beavatkozással mind élettani, mind megjelenésbeli különbségek észlelhetőek, amelynek eredménye egy új hibrid növény.

A folyamat

A növényi szövetek egyedülálló tulajdonsága a differenciálódás. Ez azt jelenti, hogy egyfajta szövettípusból – az osztódó szövetből (merisztéma) – alakulnak ki a növényi szervek szövetei (szállítószövet, raktározó alapszövet, stb.). Ez a tulajdonság minden növényre jellemző, azonban bizonyos esetekben a már differenciálódott szövetek képesek redifferenciálódni, vagyis újra osztódó szövetté alakulni. Mivel az osztódó szövet bármilyen szövettípust képes létrehozni, akár új egyedek is képezhetőek, ezt nevezik totipotenciának. Ezen a tulajdonságon alapszik például a dugványozás (egy hajtást levágnak az anyanövényről, és egyszerűen a földbe dugják), ami a kertészetben általánosan bevett szokás.

A kallusz és a szomatikus embriogenezis

A fent említett osztódó szövetből egy-egy sejtet kiragadva, megfelelő hormonkezeléssel osztódó, ám nem differenciálódó sejtcsoport képezhető, ezt nevezik kallusznak. A kalluszban ugyan megtalálható az anyanövény genetikai állománya, csak éppen a benne kódolt differenciált sejtekből álló struktúra nem fejlődik ki. A növények természetes szaporodásában csak egy fajon belül történhet génkicserélődés. Például egy pipacs virágpora csak a pipacs termőjére van hatással, és képez új egyedet, egy kikericsére nem és fordítva. Amennyiben két különböző fajtájú növény osztódó szövetéből kalluszt hozzunk létre, és ezeket a sejteket egyesítjük, akkor vadonatúj genetikai állományú egyedek jönnek létre, amelyek ivaros szaporodás útján nem. Olyan ez, mintha egy pipacsot kereszteznénk egy kikericcsel. Ezt hívják szomatikus embriogenezisnek (szomatikus=testi, embriogenezis=embrióképzés, tehát testi sejtből való embrióképzés).

A fény szerepe a növény életében

A növények egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy fényenergia befektetésével szervetlen vegyületekből (szén-dioxid és víz) szerves vegyületeket (szőlőcukor) képesek előállítani, ezt hívják fotoszintézisnek. Ez tulajdonképpen azt jeleni, hogy a növény a fény energiájából képes fenntartani magát. Ezt nevezzük autotrófiának. A folyamat mellékterméke az oxigén, ami a legtöbb földi létforma elengedhetetlen szükséglete. Amennyiben egy növény elől elzárják a fényt, az előbb-utóbb elpusztul.

Mivel ennyire fontos a fény a növényeknek, igyekeznek minél többhöz hozzájutni, ezért a fény felé növekednek. Nem mindegy azonban az sem, hogy milyen színű (hullámhossz tartományú) fényről van szó. A növények számára a legideálisabb a látható fény kék és vörös tartománya, legkevésbé pedig a sárga illetve a zöld tartományok hasznosulnak.

A hang szerepe

Bizonyos feltételezések szerint, a növények hasonló módon reagálnak a hanghullámokra, mint a fény sugaraira. Nem hivatalos tudományos kísérletek azt igazoljak, hogy minél harmonikusabb zenét hallgattatunk egy növénnyel, annál valószínűbb, hogy a hangforrás irányába kezd el orientálódni. Haydn zenéje a „legközkedveltebb” a növények körében. Ezzel ellentétben a heavy metal és a punk zene hallatára a növény „menekül” a hang elől. Egyre rendszeresebbek az ezirányú kísérletek, remélhetőleg a közeljövőben többet hallunk ilyen témájú tanulmányokról.

A Dionaea inkubátor még ezen a héten élőben is megtekinthető a Rekreátorok című kiállításon a Fuga Galériában (1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.)