Tehát van már formája és van benne sok betű. Ne feledkezzünk meg a tárgyakról sem. Ez ugyanis egy néprajzi kiállítás. Tanulmányi kiállítás. Vagy ahogy nemrég tanultam (Toronyi Zsuzsától): kommentár muzeológia. Arról szól, hogy használjuk a tárgyakat: otthon, a tudományban és egy múzeumban. Lássuk!

A Tárgyas ragozás 33 tárgy 7 képben. Szubjektív etnográfia: mint a címben. Mitől ragozás? És mitől szubjektív? A hét téma: közlekedés, teherhordás, gazdálkodás, táplálkozás, lakáskultúra, világítás és viselet. Az eredeti terv szerint minden téma 4 tárgy. Meg még néhány kedvenc, amit nem lehetett kihagyni. Így lett aztán 33. Minden téma négy különböző használati mód, egymástól eltérő tárgyformálás, és szórakoztatóan különböző tudományos meghatározás, és persze a használók is szót kapnak.

Az első tárgy mindig nagy szép, míves, amolyan „igazi” néprajzi tárgy. Amiről mindenki úgy tudja, hogy „néprajzi”. Mert látszik rajta. Ám legyen. Aztán a második valahol a natúra ésa  kultúra között: egyszerű technikák, alig-alig feldolgozott nyersanyag, a tárgykészítés „születése”, a tudományban pedig a kezdeti, „ős” forma. Másképp látszik rajta a használat, a készítés, a hétköznapok. Aztán egy snitt és két közelmúltbeli és mai sorozatgyártott termék: az egyik oldalon egy egyszerű, láthatatlan, mindenhol jelenlévő, a másikon a dögös, kifinomultan megformált, márkás cucc.

De, hogy mégse legyen ennyire egyszerű, bekavarnak a lexikon szócikk író tudósok, a múzeumi praxisban dolgozó muzeológusok és a mai tárgyhasználók. Meghatároznak, értelmeznek és mesélnek. Ki ki a maga szerepe szerint. És máris a lényeghez értünk: semmi sincs magában, csak úgy, formaként és funkcióként. Akár szép és díszített, akár natúr, akár láthatatlan tömegcikk, akár kisszériás és desing-os cucc. Bele vannak ágyazva a tudományba, a hétköznapokba és a múzeumi gyűjteménybe. Hurrá! Ha így van, akkor viszont húzzuk bele ezt is a kiállításba. Mutassuk meg, hogy muzeológusként csuda izgi dolgokkal foglalkozunk. És ebben a tárgyak nemcsak eszközeink, hanem barátaink, segítőink, a tudásunk és a mondanivalónk sűrítői. Nélkülük nem ér semmit a muzeológia. És múzeumról beszélni nem unalmas. Ha mi élvezzük, akkor a látogatók is. Én nagyon élvezem. Most van a pillanat, hogy rajtolunk és kipróbáljuk, megy-e ez a látogatókkal is.

JÖN JÖN JÖN: E mint ember