Nem volt pénz a szakmunkákra, így saját kezűleg újítják fel a szobi muzeális gyűjtemény, vagyis a korábbi Börzsöny Múzeum épületét az ott dolgozók, családtagjaik és a múzeumbarátok - adta hírül a muemlekem.hu. A munkálatokról Batizi Zoltán intézményvezető írt kordokumentum értékű összefoglalót.
A több szintes épület legnagyobb része az 1945 utáni években épült és elkészülte óta minimális javítást eszközöltek a pince, vagy másként a mélyített földszint szintjén. Az egy méter mélyen levő padlójú pince falai vizesedtek, pergett a vakolat és a festés, ehhez kellemetlen dohos szag is társult, ha 1-2 napig nem szellőztettünk. A körülbelül 70 éves pinceablakok szétrothadtak a járdáról felfreccsenő esővíztől. Másik probléma, hogy a néprajzi gyűjteményünk raktára a padlástérben van, ez egy fél évszázados szükségmegoldás. Szeretnénk, ha a munkahelyünk gyűjtemény helyett ismét múzeumi rangot kaphatna, ezért is fontos a helyzet javítása, a raktárnak a földszintre, egy pormentes, biztonságos helyre való áthelyezése.
A tervezett munkákra vállalkozóktól nagyjából 5 millió forintos munkabért tartalmazó árajánlatot kaptunk. A gyűjteményünk éves költségvetéséből ezt nem tudtuk kifizetni. 2019-ben egy EU-s pályázattal is próbálkoztunk, de sajnos nem nyertünk. 2019-ben és 2020-ban szinte semmire sem költöttünk a béreken és a közüzemi számlákon kívül, így sikerült az alapvető építési anyagok árát összespórolni. 2019 végén mélyen leárazott járólapokra találtam rá, idén olcsó ablakokat, valamint csemperagasztót és más anyagokat vásároltunk.
A járólapok és a beton feltörését, a falak menti árkok kiásását, a kiásott föld elszállítását és más, szakértelmet nem igénylő munkákat a múzeumi dolgozók és a múzeumi baráti kör tagjai végezték. Egy műemlékes építész barátom tanácsára a falak menti árkokba a föld helyére kőréteget helyeztünk, így szellőzhet az alapozás. A kőréteg valójában a feltört betondarabokból állt. Így nem kellett sem kőanyagra költenünk, sem a bontási törmelék elszállításáért százezreket fizetnünk. A falak mellől kitermelt földet a 22 éves személyautóm után kapcsolt kölcsönkért utánfutóval vittük el az egyik teremőrünk faluszéli telkére, ahol ingyen lerakhattuk.
Az új betonréteg simítását a tervek szerint társadalmi munkaként a nyugdíjas kőműves apósom végezte volna úgy, hogy öcsém és én keverjük és talicskázzuk a betont. Ez több százezer forinttal olcsóbb lett volna, mint a piaci ár. Sajnos egy szoba lebetonozása után apósom hirtelen kórházba került. Mást nem tehettem, én léptem a helyébe. Régészként ilyen munkát még nem csináltam, az első helyiségek felületére nem vagyok büszke, de a végén már kevesebbet hibáztam. A lapozást viszont már burkolóval végeztettük. Kivétel az iroda, amit ifj. Virág Sándor (a Ninja Warrior döntős helyezettje) simított és aztán ő is lapozta. A baráti körünk tagjaként így támogatta a múzeumot. Édesapja lakatos, ő az apósomtól kölcsönkapott öreg betonkeverőt segített megjavítani.
A földszinten levő kellékraktárunkat alakítjuk át néprajzi látványraktárrá, így a száraz, pormentes helyre kerülő anyag egy új látnivalót is képez majd sokszínű múzeumunkban. A látványraktár helyiségében is betont törtünk, az alapokat víztelenítettük és újra betonoztunk, majd járólap került ide is. A mennyezetet hőszigeteltük és új, a látványraktár igényéhez igazodó világítás került ide. A villanyszerelést a nejem egyik unokatestvére végzi igencsak nyomott áron.
Nem terveztük a pince vakolását, de a bútorok és a falat takaró kiállítási installáció elmozdításakor minden helyiségben leesett a vakolat. A berendezés tartotta a fal közelében eddig. Néhol 40, máshol 180 centiméter magasságig kellett kijavítani a felületeket. Autószerelő öcsémmel mi is megpróbálkoztunk a vakolással, de sajnos így lassan haladtunk, így szakmunkást is igénybe kellett venni. A be nem tervezett anyagköltség és a munkadíj körülbelül egy havi fizetésemet tette ki. Most úgy néz ki, hogy emiatt a plusz kiadás miatt decemberben fizetés nélküli szabadságon kell lennem, mert már nem marad pénz a fizetésemre. A teremőrök minimálbérét nem akarom elvonni tőlük…
A felújítást májusban kezdtük el és szeptember közepére fejeződik be. Szeptember 19-én egy új időszaki kiállítást nyitunk, és ekkor lehet első ízben a felújított és újra berendezett helységeket is megtekinteni. Nagy öröm számomra, hogy a hazai múzeumokat felügyelő főosztályvezető asszony, Kassai Hajnal elfogadta a meghívásunkat erre az alkalomra. Ez a megtisztelő odafigyelés komoly elismerés számomra és társaim számára, akikkel hónapokon át izzadtunk és fáradtunk ezért a múzeumért.
Batizi Zoltán
Szob, 2020. szeptember 5.
