21. századi tájház? Falumúzeumok a budapesti agglomerációban címmel tartott tudományos konferenciát 2022. október 14-én a solymári Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény. A tanácskozáson 12 agglomerációs település 20 intézményének, illetve szervezetének több, mint 30 képviselője beszélgetett a szakmát érintő aktuális kérdésekről, mutatta be jó gyakorlatait.
A konferencia fő kérdésfelvetései a következők voltak: vajon hogyan tudnak a kisebb múzeumok, tájházak a 21. századi kihívásokra válaszolni, a megnövekedett látogatói igényekhez alkalmazkodni? A rendkívül gyorsan változó világban, az okoseszközökkel teli mindennapokban hogyan tehető élményszerűvé a vendégek látogatása? Működhet-e egy tájház vagy falumúzeum közösségi térként? És hogyan lehet megbirkózni azokkal a kifejezetten az agglomerációban lévő településeket érintő kihívásokkal, mint a Budapestről kiköltözők bevonása a helyi kulturális életbe, a főváros színes kulturális kínálata közelében a turistákat és a helyieket is megszólító, vonzó és egyedi programok szervezése, az „őslakosok” és a betelepülők, vagy az együtt élő nemzetiségek egymással való megismertetése, az egymás felé való nyitás segítése?
Ahogyan azt az idén megnyitásának 50. évfordulóját ünneplő Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, Dr. Tóth Piroska Anna bevezetőjében is jelezte, természetesen egyáltalán nem biztos, hogy ezekre a kérdésekre azonnali és végérvényes válaszokat fognak találni, azonban már az hatalmas eredmény, hogy elkezdődik a párbeszéd az érintett települések kulturális területen dolgozó szakemberei között.
A konferencia első szekciójában szakmai előadásokat hallhattak a résztvevők. Dr. Bereczki Ibolya, a Magyarországi Tájházak Szövetségének elnöke a szövetség működésének és eredményeinek bemutatásán túl kiemelte, hogy a 21. századi tájházak ideális esetben minél több, társadalmilag és korban differenciált közönség számára élvezhető, befogadható, további tájékozódásra, visszatérésre inspiráló, ismeretek szerzésére alkalmas, ugyanakkor
kikapcsolódást nyújtó intézmények, melyek a helyi közösség bevonásával működnek.
A Néprajzi Múzeum MaDok programjának vezetője, Frazon Zsófia kiemelte, hogy néprajztudomány legfontosabb módszertanaa részvételen és kommunikáción alapuló terepmunka kutatás – a kutató és az „adatközlő” tudása pedig a múzeumokban megjelenő tárgyakban érhet össze. Dr. Dobszay Tamás az ELTE Történeti Intézetének Történeti Muzeológia képzését mutatta be, Dr. Basa Lia, az Információs Társadalomért Alapítvány munkatársa pedig a kulturális turizmus oldaláról közelítve meg a témát a múzeumi élmény technikai támogatási lehetőségeit foglalta össze.
A második szekcióban a solymári Svábház, a nagytarcsai Múzeumi Kiállítóhely, a budaörsi Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény és a pilisvörösvári Sváb Sarok jó gyakorlataival ismerkedhettek meg a résztvevők. Ez a blokk már az ebéd utáni kerekasztal beszélgetéseket vezette fel, ahol a résztvevők a konkrét szakami kérdéseiket, tapasztalataikat vitathatták meg egymással az digitalizálás, online megjelenések, a hagyományos kiállítások megújítása, valamint a közösségszervezés, fiatalok, beköltözők kulturális életbe való bevonása témájában. A jól sikerült tanácskozás után a szervezők és a résztvevők is reményüket fejezték ki, hogy lesz mód a folytatásra.
Borítókép forrása: facebook.com
