Mit jelent ma a népművészet? Hogyan lehet a nemzedékeken át öröklődő mesterségbeli tudásból olyan tárgyakat alkotni, amelyek a 21. században is megtalálják helyüket mindennapi környezetünkben? Ezekre a kérdésekre is választ keres az Élő Népművészet – XVIII. Országos Népművészeti Kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Az ötévente megrendezett országos seregszemle nyolc régiós kiállítás és mintegy hatezer pályamű legjavából válogatva mutatja be a magyar népi kézművesség jelenét. A 2027. április 11-ig látogatható tárlat különleges párbeszédet folytat a múzeum gyűjteményi kiállításának Népművészet időről időre című egységével: míg az egyik a népművészethez fűződő viszonyunk történeti változásait tárja fel, a másik a ma alkotó mesterek munkáin keresztül mutatja meg a hagyomány továbbélésének és megújulásának lehetőségeit.
Az Élő Népművészet – XVIII. Országos Népművészeti Kiállítás három intézmény együttműködésében valósul meg: a szakmai koordinációt a Hagyományok Háza végzi, a pályázat a Népművészeti Egyesületek Szövetségével szoros együttműködésben zajlott, az országos tárlatnak pedig a Néprajzi Múzeum ad otthont.
Hatezer alkotás, nyolc régió, egy országos kiállítás
A 2025 decemberében meghirdetett országos pályázatra egyéni alkotók, alkotópárosok és közösségi műhelyek mintegy hatezer munkával jelentkeztek. Az alkotásokból március és július között nyolc régiós kiállításon láthatott válogatást a közönség. A bemutatók Miskolctól Kolozsvárig, Zalaegerszegtől Békéscsabáig adtak lehetőséget a mesterek és alkotóközösségek bemutatkozására, a határon túli magyar kézműves hagyományokat is bevonva a seregszemlébe.
A régiós kiállításoknak önálló kulturális jelentőségük is volt. Ráirányították a figyelmet a helyben élő alkotókra, a különböző tájegységek jellegzetes tárgykultúrájára, valamint azokra a közösségekre és műhelyekre, amelyek a kézműves tudás átadásában ma is meghatározó szerepet töltenek be. Az országos kiállításra a szakmai zsűri által kiválasztott, kiemelkedő alkotások kerülnek, átfogó képet adva a magyar népi kézművesség kortárs törekvéseiről.
A Néprajzi Múzeumban megnyílt tárlat nyolc hívószó – közösség, mesterség, érték, ünnep, tájak, természet, most és játék – köré rendezi az alkotásokat. A témák azt is érzékeltetik, hogy a népművészet jóval több az ismert díszítőmotívumok és technikák továbbélésénél. A tárgyakban az alkotók személyes tapasztalatai, az egyes közösségek hagyományai, a természeti környezethez fűződő kapcsolat és a mai életforma igényei egyaránt megjelennek.
Fotó: Néprajzi Múzeum/ Demeter Dávid
A népművészetnek is története van
Az országos seregszemle a Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállításának egyik fontos témájához is kapcsolódik. A Népművészet időről időre című kiállítási egység azt mutatja be, miként változott a népi kultúra iránti érdeklődés a 19. század közepétől a 20. század végéig, és hogyan váltak a paraszti tárgykultúra elemei a nemzeti identitás, az iparművészet, a lakáskultúra, majd a különböző művészeti és közösségi mozgalmak részévé.
A történet egyik meghatározó fejezete a népi iparművészet kialakulása. Az 1950-es évektől létrejövő háziipari szövetkezetek, a Népi Iparművészeti Tanács működése és a Népművészet Mestere cím bevezetése új intézményi keretek közé helyezte a hagyományos kézműves tevékenységeket. A paraszti életformához kötődő tárgyalkotástól fokozatosan elkülönült a népi forrásokból merítő, önálló alkotói tevékenység. A folyamat egyszerre jelentett értékmentést, új megélhetési lehetőségeket és a hagyományos formák tudatos átalakítását. A gyűjteményi kiállítás többek között idősebb és ifjabb Kapoli Antal pályáján keresztül érzékelteti ezt a változást. Az idősebb Kapoli még a 19. századi dunántúli pásztorművészet örököse volt, miközben munkássága már a hivatásos népművészet kialakulásához is kapcsolódott. A hetvenes években aztán újabb fordulat következett: a táncházmozgalommal párhuzamosan kibontakozó, úgynevezett nomád nemzedék tagjai a természetes anyagok, a régi technikák és a kézműves tárgyalkotás újrafelfedezésére vállalkoztak. Műhelyeik és alkotótáboraik a későbbi kézművesoktatás szemléletére is hatással voltak.
Fotó: Néprajzi Múzeum/ Demeter Dávid
A két kiállítás egymás mellett különösen jól érzékelteti, hogy a népművészet sohasem volt változatlan, időtlen tárgyvilág. A mesterségek, az alkotók társadalmi helyzete, a tárgyak használata és a népi kultúrához fűződő viszony egyaránt változott. A most bemutatkozó alkotók ennek a történetnek a jelenkori szereplői: munkáikban a hagyományos tudás egyéni megközelítésekkel és új funkciókkal találkozik.
Hagyományból kortárs alkotás
Az Élő Népművészet kiállítás egyik legfontosabb kérdése, hogy miként lehet a mesterségbeli tudást úgy továbbadni, hogy közben az alkotói szabadság és az újítás lehetősége is megmaradjon. A hagyomány ugyanis nemcsak minták, formák és technikák összessége, hanem az anyagok ismerete, a gyakorlati tapasztalat, az esztétikai érzék és a közösségeken belül felhalmozott tudás is.
Fotó: Néprajzi Múzeum/ Demeter Dávid
A tárlaton az egyéni alkotók mellett alkotópárosok és közösségi műhelyek is bemutatkoznak. Munkáik arra is ráirányítják a figyelmet, hogy a kézművesség jövője szorosan összefügg a tudásátadás lehetőségeivel, a mesterek és tanítványok kapcsolatával, valamint azzal, hogy a hagyományos technikákkal készült tárgyak milyen szerepet kaphatnak a mai életben.
A Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállítása történeti és társadalmi összefüggéseiben vizsgálja a népművészethez fűződő változó viszonyunkat, az Élő Népművészet pedig a kortárs alkotásokon keresztül kínál folytatást ehhez a történethez. A látogatók így egyetlen múzeumi látogatás során ismerhetik meg a népi kézművesség örökségét és jelenkori alkotóit, felfedezve azokat a folytonosságokat és változásokat, amelyek a népművészetet ma is élő, alakuló kultúrává teszik.
A 2026. október 29. és 2027. április 11. között megrendezett Élő Népművészet – XVIII. Országos Népművészeti Kiállítás főkurátora Beszprémy Kata, kurátorai Benedek Krisztina és Péter Szidónia.
Fotók: Néprajzi Múzeum/ Demeter Dávid
