December 13-a ünnepnap volt a Hajdúsági Múzeumban. A hajdúböszörményi intézmény nemrégiben készítette el régészeti állandó kiállítását, a Luca napján megnyíló egység pedig a néprajzi állandó tárlat megújításának első ütemét jelenti.
Amint azt megnyitójában Dr. Nagy Molnár Mikós karcagi múzeumigazgató is hangsúlyozta, a kiállítási egység nagy erénye, hogy nem követi a „mindent bemutatni” elvét, „csupán”egy jelenséget állít középpontba, arról viszont teljes képet ad. Ez az egy jelenség a hajdúböszörményi csengő, amelynek jelentőségét a kiállítás címe is kifejezi: A csengők királya. A kiállítás vezérfonalát a csengőöntés munkafolyamata, a Tisza Nagy család munkássága, a csengők „élete”, használata és tipizálásuk adja.
A böszörményi csengőöntés titkát – amennyire lehetséges - Ecsedi István fürkészte ki, kutatómunkájának eredményét meg is írta a debreceni Déri Múzeum 1930-as Jelentésében. Azt, hogy a titok a gyűjtés alapossága ellenére sem tárult fel teljes egészében, a mai kísérletek bizonyítják. Szekeres Gyula múzeumigazgató egy ma is alkotó harangöntővel megkísérelte elkészíttetni egy Tisza Nagy – csengő mását. A csengő formája, díszítése, szerkezete, ütője, sőt majdnem a színe is megegyezik az eredetivel – csak éppen a hangja tér el attól: annak sem „fényessége”, sem időtartama nem közelíti meg az eredetiét.
A harang valóban a csengő „testvére”, ugyanis a jól hangolt csengő testének arányai megegyeznek a harangtest arányaival, talán az egyetlen különbség az, hogy míg a harangnak felül koronája, a csengőnek füle van. A két „hangszer” hangterjedelme is azonos, oktáv.
A lenyűgöző gazdagságú csengőgyűjtemény a kiállítás második helyiségében kapott helyet. Az elsőben, mintegy bevezetve a kész terméket, a készítés folyamata és a csengő használata elevenedik meg a látogatók előtt – és dolgozható fel játékos formában gyerekek számára. A rézöntés munkájának egy részét, a fújtatást a látogatók ki is próbálhatják, két fújtató rekonstrukciója is lehetővé teszi ezt. A műhelynek nem is nevezhető egyszerű, csupán néhány eszközzel felszerelt helyiséget a rendezők archív fotó alapján készítették el, még az emberek is megjelennek benne – a fotó alapján készült arcokkal. A munkafolyamat többi részének eszközeit egy nagy vitrin mutatja be, de a teljes folyamatot szemléletessé és érthetővé teszi a kivetítőn futó film. A filmet az érdeklők szekérről (is) nézhetik, amely szekér ráadásul nem is áll….
A szekérhez ugyan nem közvetlenül, de a szekeret húzó lovakhoz szigorúan hozzátartozott a csengő. A már említett második terem vitrinjeiben a szebbnél szebb csengők rövid magyarázatokkal szerepelnek. Megtudhatjuk, mi különbözteti meg a csikócsengőt a tinók nyakába készültektől, melyik állat milyen falvastagságú csengőt kívánt, stb. A csengők legtöbb esetben tartozékaikkal, szíjakkal, szíjcsatokkal kerültek a Hajdúsági Múzeum gyűjteményébe – és a kiállításba is. A csengőöntés „fizikáját” is ebben a teremben találjuk, a rendezők tablókon foglalták össze a Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézetének csengőkön végzett anyagvizsgálati eredményeit.
Közvetlenül ennek a természettudományos „szigorral” készült egységnek a közelében van a kiállítás talán legmegdöbbentőbb interaktív részlete. Egy számítógép képernyőjén az érdeklődő egy zongora billentyűzetét is megtalálja. A billentyűk leütésével egy-egy csengő hangja szólal meg, gyakorlatilag bármely dallam megszólaltatható. (Emellett önállóan is átírtak csengőhangra hajdúböszörményi népdalt.) Ami ezen belül is igazán meghökkentő, az az, hogy a kiállításban megismert egyszerű körülmények között, kezdetleges eszközökkel – és persze a Zeneakadémia elvégzése nélkül – egymáshoz félhang távolságra hangolt pontosságú csengők készültek.
A kiállítás forgatókönyve és vezetője Szekeres Gyulát dicséri, de a „hagyományos” témája mellett korszerű eszközökkel is bőven felszerelt tárlat igazán kreatív csapatmunka eredménye.
A néprajztudomány megújuló képességét is bizonyítani képes kiállítást mindenkinek: muzeológusoknak, érdeklődőknek, fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlom.
Azt, hogy saját közegében, Hajdúböszörményben fogadtatása pozitív, a téma feldolgozása teljesen hiteles, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megnyitásán a csengők életét használóik, a múzeumba is gyakran ellátogató pásztorok is magyarázták a látogatóknak.
