Hadd kezdjem egy vallomással. Egészen eddig a pillanatig azt gondoltam, hogy hiába is próbálkozom, igazából nem tudom közel engedni magamhoz, és befogadni a kortárs képzőművészetet. De most, azt hiszem, helyesebb lenne ezt a gondolatot és a hozzá kapcsolódó negatív érzést múlt időbe tenni, mert még 2023 decemberében Kovács Krisztina kurátor tárlatvezetésén, Françoise Gilot határozottan és visszavonhatatlanul áttörte az ellenállás falát nálam a Műcsarnok Françoise Gilot - Felszálló Főnix kiállításán.
Françoise Gilot hosszú és nagyívű utat járt be életében és gazdag örökséget hagyott hátra az utókorra, éppen ezért nehéz feladat röviden összefoglalnom a vele kapcsolatban frissen szerzett élményeimet. Ennek ellenére néhány, számomra maradandó élményt jelentő, életútjából kiragadott mozzanat és alkotás kiemelésével mégis megpróbálom érzékeltetni, hogy milyen ember és művész volt ő, és mi várja a látogatót a Műcsarnok által rendezett kiállításban.
Látva Françoise Gilot képeit végtelen tisztelet ébredt bennem az Ember, a Nő és a Művész iránt, aki egész életében megingathatatlanul tudatában volt, hogy ő egy festő. Tudta ezt már fiatal lányként is, majd később, Pablo Picasso múzsája, és gyermekeinek anyjaként is, és még később, mikor már függetlenedve, a Picasso által ellene folytatott nyílt háború dacára saját erejéből is érvényesülni tudott. Picasso mellett hatalmas erővel és akarattal igyekezett személyiségét tőle távol tartani és megőrizni, hogy saját hangja és kifejezésformája kibontakozhasson.
A táj felé vezető úton, önarckép
színes ceruza, papír, 1952
Françoise Gilot több mint 80 évnyi munkásságának gazdag hagyatékából a főbb korszakait és az általa alkalmazott technikákat felölelő módon, átfogóan kapunk ízelítőt. Számos technikával kísérletezett és arra törekedett, hogy mindegyiket tökéletesítse. A korai évek grafikáitól és ceruza rajzaitól kezdve a tus, akril, olaj vagy akvarell képeken és a litográfiákon át egészen a bámulatos lebegő vásznakig sokféle alkotását megcsodálhatjuk.
Az általa megörökített témák is sokrétűek és szinte tapintható, ahogy elvarázsolta és lenyűgözte az, amit éppen látott és megörökített, legyen szó például egy csendéletről, vagy a gyermekeiről, Paloma-ról és Claude-ról, illetve a görög mitológiáról, amelynek szerelmese volt.
A szimbólumok alkalmazása egész életében fontos szerepet játszott gondolatai és érzései közvetítésében. Például a gordiuszi csomót vagy a főnix madarat, mint szimbolikus jelképet vagy a keleti filozófiák jelrendszerét egyaránt alkalmazta, mint művészi kifejezésformát. Nem tett különbséget figuratív és absztrakt között, szabadon, felváltva alkalmazta a két stílust. A formákat és színeket úgy vitte vászonra, ahogy a szívével, az érzelmeivel “látta” őket.
A gordiuszi csomó III
olaj, vászon, 2005-2006
Az álom II,1970
szines litográfia, papír (részlet)
Françoise Gilot egész életét áthatotta a lelki és gondolati útkeresés és vándorlás. A kiállítás egyik meghatározó szekciójában kifejezetten a művésznő magányos, belső vándorlásához kapcsolódó alkotásai láthatók. Hat vászon a Vándor ciklusból, amelyek hosszú idő után újra együtt láthatók. A képek sötétek, borúsak, de - ahogy Kovács Krisztina is kifejezte hallgatósága előtt- a magány vagy a melankólia mellett felfedezhető bennük a remény, a fény is.
Egy másik teremben több olyan képét is láthatjuk, amelyeket a görög mondavilág és annak képzőművészeti ábrázolási formái is áthatnak. Az Égei-tenger mondavilágából, a Minótaurosz, Ariadné, Thészeusz, Dionüszosz legendájából is ihletet merített. A negyvenes évek időszakában oly annyira azonosult a görög mitológia szellemiségével és mondanivalójával, hogy az ebben az időszakban készült festményeit egy ideig Ariadnéként szignálta.
Türkiz és jáde
szines litográfia, papír, 1979
A tárlatban három lebegővászon is látható, amelyek közül a legmonumentálisabb a mennyezethez rögzítve, és lebegve a térben ejti ámulatba a nézőt. Ez a technika általa soha nem tapasztalt szabadság élményt adott neki az alkotásban, hiszen a vászon maga is alkalmas volt arra, hogy elszakadjon a faltól.
Lelkesedés
lebegő festmény, 1983
A kiállítás Françoise Gilot Rozsda Endre festőművészhez fűződő, egész életen át tartó rendkívüli barátságának is emléket állít azzal, hogy Rozsda Endre négy munkáját is megtekinthetjük a tárlatban. Ennek a barátságnak köszönhető a művésznő Magyarországhoz fűződő szoros és szeretetteljes kapcsolata is, amelynek eredményeként - és Szalóky Károlynak, a Várfok Galéria tulajdonosának is köszönhetően - számos általa készített műalkotás került magyar magán műgyűjtők birtokába, amelyek nagy részben a kiállítás anyagául szolgálnak.
Rozsda Endre:
Tükroződés,1970
Barátok, 1990
olaj, vászon
Rozsda Endre: Virág és erdő között
fotókollázs
Amíg egészsége engedte, Françoise Gilot minden magyarországi kiállításán részt vett, ám 2023. június 6-án, 101 éves korában elhunyt, így a Műcsarnokban most látható kiállítást sajnos már nem érhette meg.
A tárlatban látható képek nekem egy csodás tehetséggel megáldott érzékeny, és az életet teljes szívével szerető művésznőről, és egy fantasztikus életútról meséltek. Egy olyan Főnix madár alkotta ezeket a csodás képeket, aki a művészi szabadságát minden pillanatban zsigerileg megélve nem csak felszállt, de szárnyalt is a magasban egész életében.
Françoise Gilot képeit nézve minden ember kapcsolatot teremthet a saját lelkében lakozó Főnix madárral, mert aki kész megnyitni magát a lélekben és gondolatban egész életében vándorló, és folyamatosan új utakat kereső, de soha el nem vesző festőművésznek, az ő alkotásaiban saját magára is rálelhet.
A Françoise Gilot - Felszálló főnix időszaki kiállítás 2024. február 4-ig látható a Műcsarnokban, amelyet ajánlok mindenkinek, de főként azoknak, akik eddig nem érezték közel magukhoz a kortárs képzőművészetet. A legközelebbi kurátori vezetés 2024. január 27-én!
A szerző a Múzeumpedagógiai szaktanácsadó Szakirányú továbbképzés (ELTE PPK) hallgatójaként készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
A felhasznált fotók a szerző saját felvételei.
