A házasság hete margójára - képek a Göcseji Múzeumból

Február van. Kint repkednek a mínuszok, évek óta nem éltünk át ilyen fagyos napokat. A múzeumok zárva vannak, még mindig csak az online jelenlétet tudjuk erősíteni. Tavaly az első időszak zavarodottságán túllendülve jobbnál jobb ötletek születtek, sziporkáztunk, igazán kreatív munkákat hoztunk létre. Felfedezték a kulturális intézmények a virtuális tér adta előnyöket. Online előadások, virtuális kiállítások, kreatív műtárgymásolatok, podcastok, online tárlatvezetések, blogok, vlogok, kvízjátékok, megannyi szellemes megoldás, hogy a közönség figyelmét továbbra is fenntartsuk. Egy év elmúltával azonban már kezdünk türelmetlenné válni, fáradtak vagyunk. Az ötletek is nehezebben jönnek már. Fáj a szemünk a sok monitor előtti munkától, fáj a fejünk az 5G láthatatlan vibrálásától.

 

Február van. Hideg és szürkeség vesz körül minket. Tavaszt szeretnénk, nyitást, madárcsicsergést, színeket. Nagyot sóhajtva (szinte fásultan) vesszük tudomásul: közeledik a házasság hete, mint minden esztendőben ilyenkor. Mit tudunk még erre a témára felfűzni? Régi korok fényképei, szerelmi ajándékok, menyasszonyi ruha változása a huszadik században, divattörténet… és csak jönnek a közönség hozzászólásai.

 

 

Előkerülnek a családi fényképalbumok, érkeznek a beszkennelt 1910-es és 1930-as fotográfiák, korabeli újságcikkek látnak napvilágot, kapjuk a régi gyermekkori történeteket, féltve őrzött titkok kerülnek felszínre. Erőt kapunk. De ez alkalommal nem a belső támogatottságtól, hanem a közönségtől. Lelkesek, örülnek a témának, örülnek a saját párkapcsolatuknak, megkönnyezik (örömkönnyekkel) szüleik és nagyszüleik szép házasságát. Érkeznek a hozzászólások, vajon miért van az, hogy a műtermi fotókon a férfiak leginkább ülnek, míg az asszonyok állnak. Vajon történelmi oka van annak, hogy a nagy háború után nem fehér ruhában házasodtak a nők? Megcsodáljuk a ruhákat, mosolygunk a régi frizura- és fátyolviseleten.

 

 

 

Február van. Habár hideg van, most már kisütött a nap. A kertből a szobába mosolyognak az örökzöldek. Sárgászöld, franciazöld, méregzöld, acélzöld, almazöld, mohazöld, brémai zöld, eozinzöld. Mennyi árnyalat, ezt eddig észre sem vettük! Miért is aggódunk, hiszen a tél utolsó hónapját éljük, ezt már féllábon is... Videohívás a kollégáknak. Gyerekek, mit szólnátok, ha jövő héten…

 

Szekeres István és Horváth Erzsébet, 1940