„A legnagyobb kihívás a háború óta” – amerikai és brit múzeumok vezetői a járványról

Gáspár Balázs
2020-04-03 18:00

Mára gyakorlatilag az összes európai – így magyarországi –, és rengeteg egyesült államokbeli múzeum és galéria bezárta kapuit a koronavírus-járvány miatt, és az online, illetve virtuális tartalmak felé fordult. Miközben a határozatlan ideig tartó zárvatartás miatt a múzeumok rengeteg pénzt veszítenek, számos kérdés felvetődik az intézmények szerepével, lehetőségeivel és gyenge pontjaival kapcsolatban – amerikai és brit múzeumok vezetői nyilatkoztak a járványról és annak látható és lehetséges következményeiről.

 

A globális egészségügyi válság rávilágított a múzeumi szektor ingatag mivoltára, amely a koronavírus érkezése előtt is viszonylag szűkös büdzséből működött. A Metropolitan bejelentése, hogy körülbelül százmillió dollárt veszít a júliusig tartó zárvatartásával, sokkolta a múzeumi világot. Számos másik múzeum azonnal gondolkodóba esett: ha egy olyan gazdag intézménynek, mint a Met, küzdenie kell, hogy drasztikus intézkedések nélkül túlélje a járványt, mire számíthatnak a többiek? Az intézmények jelenleg hihetetlenül nehéz kérdésekkel szembesülnek: meddig tudják fizetni az alkalmazottaikat, melyik programjaikat töröljék és tartsák meg, és hogyan csempésszenek személyes élményeket a virtuális térbe? És, akárcsak mások a világban, a múzeumi vezetőknek is kevés információjuk van arról, mit hozhat a jövő.

 

„Még nem tudjuk” – bizonytalanság és lehetőség

 

Tábla a Met előtt 2020. március 13-án © Cindy Ord/Getty Images/news.artnet.com

 

Míg az Egyesült Királyságban és Németországban komoly összegeket ígértek a kulturális szférának, az Egyesült Államokban ez egyelőre elmaradt – és a leépítések meg is kezdődtek. Március 24-én a Los Angeles-i Kortárs Művészeti Múzeum közel száz részmunkaidős dolgozóját bocsátott el, több mint a munkaállománya felét. A pittsburghi Carnegie Múzeum az ezer fős stábjának a felét szabadsága küldte és a munkavállalók kevesebb fizetést kapnak. „Mennyi ideig kell zárva lennünk? Be kell-e majd zárnunk újra? Még nem tudjuk” – mondja Mary Ceruti, a minneapolisi Walker Art Center igazgatója.

 

„A sebesség jelentette a legnagyobb sokkot. Egy gyors döntés volt, és a múzeumok közismerten nem gyorsak – nem jellemző” – mondta Brooke Davis Anderson, a philadelphiai Pennsylvania Szépművészeti Akadémia igazgatója. Az első sokk óta a múzeumok az azonnali gondok kezeléséről – mint hogy hogyan lehet bezárni egy intézményt meghatározatlan időre egy napon belül – áttértek a hosszabb távú kérdésekre. „A legtöbb intézménynek nincs B-terve” – mondta Zannie Voss, az SMU DataArts igazgatója. Egy 2016-os tanulmány alapján egy átlagos művészeti múzeumnak csak másfél hónapra elegendő tőkéje van, amely jól mutatja egy két hónapos zárvatartás potenciális veszélyét. Az Amerikai Múzeumok Egyesülete szerint az Egyesült Államokban a múzeumok körülbelül harminchárommillió dollárt vesztenek naponta a járvány eredményeként. Az Egyesület négymilliárd dolláros segítséget kért a Kongresszustól a múzeumi szektor számára, becslésük szerint a múzeumoknak körülbelül a harminc százaléka – számos kis és vidéki közösségben lévő – állandó jelleggel zárva maradhat szövetségi támogatás nélkül.

 

A Met már a következő évre is alacsonyabb számú turistával számol, de a hatás talán még a legértékesebb vevőkört, az elkötelezett helyi közönséget is érinti majd. Ez a trend különösen problematikus lehet azoknak a múzeumoknak, akik a sikert (helyesen vagy helytelenül) a látogatószámon mérik – és amely által egyre inkább közösségi csomópontként azonosítják magukat, semmint zárt, akadémikus intézményként. Mások szerint azonban pontosan a múzeum társadalmi szövetben betöltött szerepe az, amely képessé teheti őket arra, hogy maguk mellé állítsák az önkormányzatot és a filantróp szervezeteket, a válság átvészelése érdekében. „Ez egy lehetőség a múzeumoknak, hogy azt mondják: mi a hálózat és a szolgáltatások része vagyunk, amely segít a közösségeinknek túlélni és felépülni” – mondja Elizabeth Merritt, az AAM’s Center for the Future of Museums igazgatója. Tim Griffin, a New York-i The Kitchen vezetője szerint viszont „most mindenki arra kényszerül, hogy újragondolja a struktúrákat és egy radikálisan megváltozott helyzetet kezeljen. Az invenció korszakába lépünk”.

 

Semmi nem készít fel erre” – kihívás és felelősség

 

A járványhelyzet súlyosbodásával London legnagyobb művészeti múzeumainak főigazgatói is kénytelenek voltak bezárni az intézményeiket. Azonban, számos európai országgal és egyesült államokbeli állammal ellentétben, akiket a kormányzat kényszerített bezárásra, az Egyesült Királyság művészeti intézményei saját maguk döntöttek így.

 

Hartwig Fischer, a londoni British Museum igazgatója © Sean Gallup/Getty Images/news.artnet.com

 

„A háború óta ez a legnagyobb kihívás, amellyel szembesülünk” – állítja Hartwig Fischer, a British Museum igazgatója. „A múzeumot bezárni nehéz és nagyon érzelmes, természetesen. De gyorsan cselekedtünk. Egyáltalán nem volt alternatíva. Az elmúlt évek során számos forgatókönyvet kifejlesztettünk, de egy ilyen jelentőségű dolog egy másik dimenzió. Van krízistervünk és prioritásaink – személyzet, látogatók, biztonság –, de egy pandémia, ahogy az most alakul, egy új tapasztalat. Biztosítanunk kell, hogy azok, akik megbetegednek, megkapják a nekik szükséges ellátást. De azt gondolom, nagyon fontos, hogy a múzeumaink képesek legyenek megfogalmazni valamit ennek az óriási szerencsétlenségnek a jelenlétében. Azt gondolom, ez az, amire fókuszálni fogunk, lehetőséget nyújtani, hogy az emberiségről mély történelmi dimenzióban gondolkodhassunk, és látni, az emberek hogyan néztek szembe a kihívásokkal, hogyan tudtak túljutni rajtuk, és hogyan gyógyultak meg. Az az érzésem, hogy a mély krízis és bizonytalanság idején a kulturális intézmények fontos szerepet fognak játszani a gondolkodásunk, érzéseink újrakalibrálásában, és abban, hogyan éljük meg a globális emberi közösségünket.”

 

Tristram Hunt, Victoria & Albert igazgatója így nyilatkozott: „Egy ilyen szituáció mindenféle váratlan és ijesztő dologra rávilágít. Nehéz optimistának lenni a májusi újranyitással kapcsolatban. Visszatérhetünk-e a normalitás valamilyen szintjére ősszel? Ezen kell gondolkodnunk, de a következmények sokáig fognak tartani. [...] Azt gondolom, az emberek egy élénk intézményt várnak majd el tőlünk ezután. Az emberek éhezni fognak a társaságra és az autentikus, az eredeti érzésére, azok után, hogy várhatóan három hónapra a monitor elé lesznek szegezve. Szomjazni fognak az identitásra, az anyagszerűségre, a kapcsolatokra.”

 

„Kedd reggel úgy döntöttünk, hogy a nap végén bezárunk. Egy ilyen nagy intézménynek ez olyan, mint egy kézifékes megállás. Semmi nem készít fel erre. Ez még az öreg rókáknak is új. Senki nem tudja igazán, mikor vagy milyen módon nyithatunk ki újra. Talán fokozatosan tér majd vissza a nyilvános élet, semmint egy hirtelen nyitással és tódulással” – reflektált a bezárásra Axel Rüger, a Királyi Művészeti Akadémia vezetője. Maria Balshaw, a Tate igazgatója pozitívan próbál hozzáállni a kérdéshez: „Míg nem nyithatjuk ki a kapuinkat, megtanulunk néhány új dolgot. Képesek leszünk rá, hogy egy másféle párbeszédet folytassunk a közönségünkkel. Mire újra kinyitunk, többek leszünk”.

 

Az intézmények méretére és helyére való tekintet nélkül a múzeumi vezetők mindenhol egyetértenek abban, hogy ennek a példa nélküli krízisnek a következtében most tartós változásokra kell készülniük.

 

Forrás: news.artnet.com

Nyitókép: Egy takarító tisztítja a korlátokat a British Museumban © John Walton/PA Images via Getty Images/news.artnet.com

 

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00