Érdemes regisztrálni a Lépcsőszeminárium második alkalmára, ahol a MMKM Műszaki Tanulmánytárának gyűjteményeihez kapcsolódóan egy hűtőszekrény lesz a beszélgetés kiinduló tárgya. Az alkalmakat megelőzően megkértünk néhány szervezőt, mutassa be munkáját, illetve azt, hogy ő maga milyen gondolatokkal készül az idei Lépcsőszemináriumra.
Bán András a BKF (mai METU) fotográfia alapszakán, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Design, továbbá a design- és vizuálisművészet-tanár mesterképzésén végzett. Immáron öt éve a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum múzeumpedagógusa. Munkája mellett a Soter-Line felnőttképzési intézmény művészeti és médiafotográfus képzés, illetve a METU fotográfia szak óraadó oktatója.
Fotó: Bán András - Nyitrai Dávid / MMKM
A pandémiás időszak óta leginkább az online múzeumpedagógiai tartalmak szerkesztése és készítése került érdeklődése középpontjába. Ezen belül kiemelt figyelmet szentel a médiatudatosságra való nevelésnek és az analitikus gondolkodásnak. Az internet történetét bemutató munkája webkettő címmel egy videósorozat formájában érhető el a múzeum YouTube-csatornáján.
Pedagógiai munkája mellett művészeti tevékenységre is fordít időt: absztrakt fényképeket készít, de a gyermekkori audiovizuális emlékek feldolgozása is foglalkoztatja.
András szabadidejében maga is "múzeumi gyakorlatot folytat", azaz gyűjt. Méghozzá koncertekről setlisteket és egyéb relikviákat. És ha már hűtőszekrény, akkor azt is elárulta, hogy az ő hűtőjéből sosem hiányozhat két kedvenc csemegéje: a sajt és az alma, továbbá a mélyhűtőben mindig kell lennie egy kenyérnek a kedvenc pékségéből.
Balogh Ábel, középiskolai tanár, a szervezői csapat egyik gyakornoka kérdezte Bán Andrást az alkalmakról.
Milyen tárgyat választottatok a programra? Miért épp erre esett a választás?
Egy Canadian General Electric gyártmányú hűtőgép a választott tárgyunk. A Műszaki Tanulmánytár gazdag gyűjteménnyel rendelkezik, konkrét tematikus egységeket emelhetünk ki, mutathatunk be részletesebben. A tavalyi évben a fenntarthatóság fogalmához kapcsolódóan nálunk a számítástechnika, adataink tárolása került fókuszba, így idén szerettünk volna más, hűvösebb vizekre evezni és a háztartási gyűjteménynek is megadni a rivaldafényt. Nem is gondolnánk, hogy ezen a tárgyon keresztül milyen komplex társadalmi kérdésekhez juthatunk. A témához új múzeumi óránk is készült, amely az iskolai csoportok mellett a felnőtteket is visszavezeti a szülői, nagyszülői otthonokba, a gyerekkorba. A hűtőhöz, mint hétköznapi tárgyhoz szinte mindenki tud kapcsolódni, így biztosak vagyunk abban, hogy izgalmas lehet új aspektusból vizsgálni.
A múzeum gyűjteményét rengeteg olyan tárgy alkotja, melynek működését kevesek tudják elmagyarázni. Hogyan lehet a hozzáférhetőségről beszélni ilyen tárgyi anyagon keresztül?
Az ember általában elmegy a múzeumba, ahol megnézi a műtárgyakat, elolvassa a hozzájuk tartozó leírást. Jobb esetben kipróbálja a demonstrációs tárgyakat, így máris érthetővé válik számára a működési elv, módszer – egy műszaki gyűjtemény esetében ez kiváltképp fontos. Egyszerűen hangzik, ez mégis egy komplex folyamat, pláne a Műszaki Tanulmánytár esetében, amely inkább látványraktár, mint klasszikus értelemben vett múzeum. Sokak számára a rengeteg, testközelből megtekinthető tárgy, a polcokon sorakozó ismerős, izgalmas szerkezet a bensőségesebb tapasztalás élményét adja. A másik oldalról szemlélve pedig azt a folyamatot látjuk, hogy az intézmény és az ott dolgozó szakmuzeológusok igyekeznek biztosítani azt, hogy hiteles legyen az információ, amivel a látogató találkozik. Ezért tekinthetjük egyfajta "tiszta forrásnak" is, ami minden érdeklődő számára elérhető. Máris közelebb kerültünk a hozzáférhetőséghez.
Szerinted hogy kapcsolódik a lépcső fogalma egy múzeum épületéhez?
A lépcsőház átmeneti tér, ahol az ember valamilyen mobilitási célból van. A múzeumok esetében ez az út sok esetben még ma is egyfajta átlényegülést, átszellemülést hordoz magában. A látogató fel-, vagy éppen lemegy a lépcsőn, miközben egy már-már szakrális és kulturális jelentőségű térrel találkozik, vagy legalábbis olyannal, amelyben valami teljesen más fogadja, mint akár otthon, vagy más közösségi terekben, intézményekben, funkcionális terekben. Ez az élmény persze sokszor inkább profán, de azt gondolom, talán éppen emiatt a mai napig van egy megkülönböztetett szerepe az intézményi lépcsőknek.
Miért lehet érdekes az esemény fiatal, egyetemista látogatók számára?
Az egyetemistáknak azért tudnám ajánlani az eseményünket, mert ez is egy lehetséges fóruma az ismeretbővítésnek, a múzeumi élettel való megismerkedésnek, kapcsolatépítésnek. A Lépcsőszemináriumhoz egy kifejezetten a múzeumi praxisra épülő gyakornoki program is tartozik, ami nagyon hasznos lehet azoknak is, akik később a múzeumi világ irányába indulnának. Érdemes ilyen szemmel is felmérni az eseményt. Nem utolsó sorban egy remek csütörtök kora esti program, így a késő esti bulira is oda lehet érni.
Fotó: Nyitrai Dávid / MMKM
