A Szolnoki Vasúti Almárium egyedülálló magángyűjtemény Szolnok vasútállomáson, ahol több mint ötezer tárgy és tizenöt tematikus enteriőr idézi meg a magyar vasúttörténet mindennapjait. A kiállítás több évtizedes gyűjtőmunka eredménye, amely személyes szenvedélyből közösségi élménnyé nőtte ki magát.
Nem mindennapi pillanat, amikor valaki lehetőséget kap arra, hogy a saját szenvedélyéről és annak produktumáról írjon. Mindezt ráadásul objektíven, olyan módon, hogy ne tűnjön hivalkodónak, ugyanakkor rávilágítson az értékteremtés folyamatára, eredményére és ezáltal felkeltse az olvasó érdeklődését. Megpróbálom!
Aki vonattal érkezik Szolnokra, nem tudja kikerülni a magyar és a szolnoki térség vasúttörténetének tematikus életterekbe rendezett rekvizitumait felsorakoztató egyedi látványosságot. A kiállítási szempontból rendhagyó helyszín: Szolnok vasútállomás. A tizenhat vágány alatt húzódó aluljáró fali vitrinjeiben figyelemfelkeltő mini kiállítás látható, majd tovább haladva az utascsarnokban öt helyiségben különböző korszakot és témát megelevenítő enteriőr ad magával ragadó korképet a magyar vasút történetéből.
Az anyai dédnagyapa és nagyapa vasúti szolgálati emlékeinek, történeteinek és tárgyainak örökségéből eredő vasút iránti imádatom mára több, mint 5000 tárgyból álló gyűjteményben testesül meg. A tárgyi- és dokumentumállomány gyarapodásával az évek során folyamatosan erősödött bennem az elhatározás, hogy egy állandó kiállítás létrehozásával megosszam a tárgyak tematikus elrendezésével létrehozott időkapszula élményét és életérzését az utazóközönséggel, a vasúti közlekedés rajongóival.
A gyűjtemény formálódása
Közel három évtizedes vasúttörténeti magángyűjtőként vallom: a gyűjtést csak elkezdeni lehet, abbahagyni soha. A gyűjtés számomra nem pusztán tárgyak felhalmozása, hanem egyfajta időutazás, amelyben minden darabnak lelke és története van. A magángyűjteményemet tudatosan építettem és építem a vasútra fókuszálva, amelyben a vasútüzem, a vasúti oktatás és az utaskiszolgálás tárgyi emlékei és kordokumentumai priorizált helyet foglalnak el.
Az enteriőr jellegű kiállítás korhű megvalósítási szándékának konkretizálását követően szisztematikusan kezdtem gyűjteni az adott korszakra jellemző – nem feltétlenül vasútspecifikus – használati tárgyakat is. Ez elengedhetetlen az élettér korhű kialakításához, gondosan ügyelve a használati tárgyak adott korszakba és enteriőrbe integrálhatóságra, valamint a vasúti jellegű tárgyak dominanciájára. A gyermekkoromat is meghatározta a vasút, így a családban összegyűjtöttem valamennyi vasúttal kapcsolatos játékot, amely körben nem kizárólag a kötöttpályás közlekedéshez köthető tárgyak vannak állományba véve.
Almárium - 50-es évek forgalmi irodája
Egy gyűjtő számára a legnehezebben megválaszolható kérdés: melyik a kedvenc tárgyad? Számomra azok a rekvizitumok, amelyek személyes kötődés útján kerültek a gyűjteménybe. Ezek közül is kiemelkedik egy mélyen személyes darab: az Állami Pénzverde által 1955-ben gyártott PÉVÉ kisvasút, amely édesapám gyermekkori kincse volt. A fémből préselt, gondosan megmunkált jellegzetes mozdony és kocsik ma is hűen őrzik azt a korszakot, amikor a játékvasutak még valódi súllyal, tartással és időtállósággal készültek. A PÉVÉ kisvasút ma a Látogató Központ egyik vitrinjében látható, ahol nemcsak egy korszak játékgyártásának emléke, hanem családi örökségünk kézzelfogható darabja is, amely generációkat köt össze a vasúti hivatáson és szeretetén keresztül. A legkedvesebb és egyben a legsúlyosabb darab a Siemens-Halske cég által 1937-ben gyártott vasúti biztosítóberendezés. Ez a szemet gyönyörködtető monstrum látványos műszaki kialakítása mellett a hivatásomul választott vasúti forgalmi szolgálat első napjára is emlékeztet, ugyanis ezen berendezéssel szabályoztam az első “vonatom” közlekedését.
Hasonlóan fontos számomra egy apró, első pillantásra jelentéktelennek tűnő tárgy: egy kopott, fémházas zsebóra, amelyet a nagyapám használt szolgálati ideje alatt. A hátlapján még ma is látszik a mindennapi használat nyoma, a finom karcolások, amelyek között ott van a vasúti élet ritmusa: a menetrendek szigorúsága, a hivatás iránti alázat. Gyermekkoromban gyakran hallgattam, ahogy a ketyegése összefonódik a távolból érkező mozdonyok hangjával — talán ekkor kezdődött minden. Ez a zsebóra számomra nem csupán egy tárgy, hanem egy generációkon átívelő kapcsolat a vasúti szolgálattal, amely meghatározta a saját pályaválasztásomat is.
A gyűjteménygyarapítás keretében a beszerzés szisztematikussága érdekében hangsúlyos a tárgyak azonosítása, állományba vétele, adatbázisban történő rögzítése. Alapelvem, hogy kizárólag olyan tárgyakat és dokumentumokat gyűjtök, amelyeket nem kell restaurálni, azonban kiemelt figyelmet fordítok az állagmegóvásra, így a tárgyakat magába foglaló enteriőrök fény- és hővédelmére, valamint a belülről is megtekinthető életterekben a vagyonvédelemre.
Egy álom megvalósulása: Szolnoki Vasúti Almárium
A vasúti hivatásommal összefüggésben, kezdeményezésemre 2016-ban a Magyar Államvasutak Zrt. díjmentes helyiséghasználati megállapodás keretében a szolnoki vasútállomáson rendelkezésemre bocsátott használaton kívüli üzlethelyiségeket, amelyekben megvalósíthattam a gyermekkori álmomat. A célom egy-egy adott korszak vasútszakmai, illetve utasok által is használt életterének legapróbb részletekig élet- és korhű berendezésével egyedülálló élmény nyújtása, kialakítás és az üzemeltetés szempontjából minimális költségek mellett. A korábbi, nagy kirakattal rendelkező üzlethelyiségekbe – mint egy üvegezett vitrinbe, autentikus elnevezéssel almáriumba – olyan módon kerültek be a tárgyak, hogy azok a nap 24 órájában védett, ugyanakkor személyes felügyelet nélkül folyamatosan megtekinthetőek legyenek.
A magyarországi vasúti közlekedés meghonosítása 1846. július 15-én Pest – Vác között átadott vasútvonalhoz kötődik. A történelmi pillanat 170. évfordulójára 2016. július 15-re időzítettem az utascsarnokban közel három hónap munkájával berendezett, öt szekcióból álló vasúttörténeti tárlat ünnepélyes megnyitóját. Ettől a naptól egy 1930-1940 között működött vasúti jegypénztár, az 1940-1950-es évek forgalomirányítási központját idéző forgalmi iroda, az 1970-1980-as évek információtovábbításának szívét jelentő vasúti távírda, a sokak számára kedves pillanatokat felidéző utasellátó bisztró az 1980-1990-es évekből és a vasúti hivatás első “állomásának” tekinthető oktatóterem 1990-2000-es évek világát megidéző enteriőrje fogadja az utasokat és látogatókat egyetlen időutazássá fűzve a közel- és régmúlt világát.
Almárium - 70-es évek vasúti távirda
A vasúttörténeti magángyűjteményem negyven százalékos állományának felhasználásával önerőből létrehozott, időben korlátlanul és ingyenesen megtekinthető kiállítás nem várt sikert és elismerést hozott. Az életterek belső megtekintésére az ország számos pontjáról érkeztek megkeresések, egy esztendő alatt közel 3000 regisztrált látogatót fogadtam.
Az utascsarnokban látható tárlat sikere, a tárlatvezetéssel lezajlott látogatások sokasága és a folyamatosan gyarapodó gyűjtemény arra inspirált, hogy a vasútállomás egy évtizede használaton kívüli korábbi Utasellátó éttermét is birtokba vegyem kiállítási célból. A Pest – Szolnok vasútvonal ünnepélyes átadásának 170. évfordulóján, 2017. szeptember 1-én nyílt meg a Szolnoki Vasúti Almárium Látogató Központ, ahol 600 négyzetméteren tíz különböző élettér teszi teljessé a vasúti időutazás élményét.
A látogatók elsőként a „Vasút és a Monarchia” című enteriőrben találják magukat, amely egy 19. századi királyi váróterem hangulatát idézi meg. Ezt követi az 1930-as évek vasúti tisztviselői „art déco” irodája, majd az I. és II. világháború korszakát felidéző, komorabb hangulatú váróterem-installáció. A ’50–60-as évek forgalmi irodai miliője már a szocialista korszak mindennapjait mutatja be, amelyet a ’70–80-as évek állomásfőnöki irodája egészít ki. A látogatók ezután beléphetnek a ’70-es évek étteremvezetői irodájába, majd egy különleges, 1975-ből származó „szocreál” iparművészeti faldísszel ékesített külön étterembe. A ’80-as évek Utasellátó bisztrója és éttermi szekciója sokak számára idéz fel személyes emlékeket, míg az 1990-es évek forgalmi irodája már a rendszerváltás utáni vasút világát mutatja be. A tárlatot egy retró hangulatú gyermekszoba és tematikus vasúti játékkiállítás zárja, amelyet egy TT méretarányú terepasztal tesz teljessé — a vasút iránti rajongás legjátékosabb, mégis legnosztalgikusabb lenyomataként.
Almárium Látogató Központ - 1884 - Vasút és a Monarchia
A kulisszák mögött: az Almárium mindennapjai
A közel egy évtizede létrehozott Szolnoki Vasúti Almárium kurátori feladatait teljeskörűen egyszemélyben látom el, így a gyűjteménykezelés, a kiállítások koncepcionális megalkotása és tényleges kialakítása, a kapcsolódó rendezvények szervezése, a PR feladatok, a tárlatvezetések lebonyolítása, továbbá a vagyonkezelés és pénzügyi folyamatokis nálam koncentrálódnak. Három önkéntes segítő támogatja a munkámat a műszaki feladatok (karbantartás, takarítás), a Látogató Központ kiállítótereinek felügyelete és a rendezvények technikai támogatása tekintetében.
A tárgyak mellett a kiállítás fundamentumaa kiállítóhely. Szolnok vasútállomáson a helyiségeket és a közműhasználatot díjmentesen biztosítja a Magyar Államvasutak Zrt. helyiséghasználati megállapodásalapján, azonban ennek feltételeként az Almáriumban az utazóközönség és a látogatók részére díjmentes vasúttörténeti élményt kell biztosítani, bevétel nem realizálható. A működéshez szükséges pénzügyi forrást a saját jövedelmem és a látogatók adománya biztosítja.
Az utascsarnokban kialakított öt enteriőr a helyiségek üvegportálján keresztül a nap 24 órájában – éjszaka autentikus kivilágítással – folyamatosan megtekinthető turisztikai attrakció. A Látógató Központ előzetesen meghirdetett, az Almárium saját weboldalán közzétett időpontokban, csoportok részére előzetes regisztrációt követően látogatható, kizárólag tárlatvezetéssel. Az enteriőrök az eredeti kurátori elképzelésnek megfelelően az emlékek felidézésével élményt és életérzést nyújtanak a látogatóknak.
Almárium - 30-as évek vasúti személypénztár
A Látogató Központban interaktív elemekkel, így távgépírón üzenet szerkesztéssel, vasúti jegykiadógépen menetjegy szerkesztéssel és vasúti utazási okmányok bélyegzésével, lyukasztásával teljesedik ki az impresszió, amely élmények tárgyiasult emlékeit a látogatók ajándékként megtarthatják.
A szenvedély útja a közösségig
Az Almárium létrehozásával egyidejűleg indult a PR tevékenység a „Szenvedélyünk a vasút és a vasúttörténet!” mottóra alapozva, valamint az általam megálmodott logó megalkotásával, amely a tárlategyüttes vizuális identitásának motorja, az imázsépítés alappillére és az értékközvetítés szimbóluma. Az Utascsarnok kiállításának ünnepélyes megnyitójára a saját logóval ellátott fejléces levéllel kapott meghívót valamennyi lokális média szereplő (rádió, TV, újság, blogger), akik jelenlétükkel megalapozták az azóta is fennálló kiváló offline PR hátteret.
Az online megjelenés és annak aktualitása a folyamatos érdeklődés fenntartása érdekében elengedhetetlen, így az Almárium önálló weboldalán (vasutialmarium.hu) és a Facebook oldalán (facebook.com/vasutialmarium) a követők, rajongók és érdeklődők folyamatosan nyomon tudják követni a kiállítóhely aktuális eseményeit, az új tárgyak megjelenését.
Az Almárium kiállítási tematikájából adódóan Szolnok Város Napja rendezvény – amely a Pest - Szolnok vasútvonal megnyitásához kapcsolódva minden év szeptember 1-én kerül megtartásra –egyik központi helyszíne, így a város turisztikai attrakcióinak körébe tartozik, amely jelentőségét Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díj és Tiszavirág Turisztikai Díj szimbolizálja.
Társadalmi felelősségvállalás: a vasúti múlt mindenkié
Az Almárium működésének egyik alapelve a társadalmi felelősségvállalás. A kiállítás mindenki számára ingyenesen látogatható, így nem zárja ki a kulturális élményből azokat sem, akik ezt anyagi okokból nem engedhetnék meg maguknak. Külön figyelmet fordítok a nyugdíjasokra és a fogyatékossággal élőkre, akik számára a hozzáférés és a befogadó közeg kiemelten fontos.
A közösségi szerepvállalás részeként a 150 éves MÁV Férfikórus fellépései rendszeresen gazdagítják a programot, így az Almárium nemcsak a vasúti múlt tárgyi emlékeit őrzi, hanem élő kulturális közösségi térként is működik. A vasúti örökség megőrzésével hozzájárulok Szolnok kulturális identitásának erősítéséhez és a közösségi emlékezet fenntartásához.
Az elmúlt években több elismerést is kapott az Almárium, amelyek visszaigazolják, hogy a társadalom értékeli ezt a felelősségteljes, közösségért végzett munkát. Ezek a kitüntetések nemcsak szakmai rangot adnak a kezdeményezésnek, hanem megerősítik azt is, hogy az Almárium valóban közösségi érték.
A következő állomás...
Szolnokon a vasúttörténeti kiállítás célja és működési kereteinek figyelembevételével a legoptimálisabb kiállítási
helyszín a vasútállomás, azonban az épület állapota alapján a felújítás elodázhatatlan, amely a Vasúti Almárium új helyszínre költöztetésének szükségességét is előre vetíti. Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata ragaszkodik a vasúttörténeti kiállítás turisztikai szerepéből adódóan ahhoz, hogy a városban maradjon. Ennek jegyében tárgyalások zajlanak az új helyszín vonatkozásában: Magyarország legrégebbi, Szolnokon 1847-ben átadott klasszicista stílusú vasúti épületcsoportjához tartozó kétszintes ingatlan lesz terv szerint a Vasúti Almárium végállomása.
A szerző a Debreceni Egyetem Néprajztudományi és Muzeológiai Intézet muzeológia mesterképzés hallgatójaként készítette a cikket.
