Az amerikai és magyar érdekek történelmi találkozása: a „Koszta Márton-incidens”

EGY ÉREM - EGY TÖRTÉNET

Tóth Csaba
2019-02-11 09:25
  1. július 2-án hajszál híján fegyveres összecsapásra került sor az Amerikai Egyesült Államok és az Osztrák Császárság hadihajói között a törökországi Szmirna (ma Izmir) város kikötőjében. A casus bellit nem az ellentétes kereskedelmi érdekek szolgáltatták, hanem az emberi szabadságjogok védelme, pontosabban egy volt magyar szabadságharcos honvédtiszt, ekkor már félig-meddig amerikai állampolgár életének megmentése.  Az esetet ábrázoló bronz érem szerepel majd az 1849-es amerikai magyar emigránsok sorsát bemutató Kalifornia aranya című kiállításon, amely március 8-án nyílik a Nemzeti Múzeumban.

 

Az 1848–1849-es szabadságharc leverését követően ezrek – főként az osztrák megtorlás által leginkább fenyegetett katonai-politikai elit tagjai – indultak önkéntes vagy kényszerű száműzetésbe. Legtöbbjük számára a kiadatás ellen védelmet nyújtó Törökország jelentette a legközelebbi menedéket. Itt a katonák egy része, felvéve a muszlim hitet, belépett a hadseregbe, de a többség, mihelyt lehetősége nyílt rá, elhagyta az országot és távoli úticélok felé vette az irányt. Közéjük tartozott Koszta Márton honvédtiszt (1829–1858) is, aki London érintésével 1850-ben érkezett meg New Yorkba, ahol 1852. július 31-én, kezét a csillagos-sávos lobogóra téve hivatalosan is kinyilvánította azon szándékát, hogy az Amerikai Egyesült Államok polgára kíván lenni, amiről hivatalos okmányt kapott. A nyilatkozat révén ugyan még nem vált teljes jogú amerikai állampolgárrá, hiszen ahhoz öt évet kellett volna eltöltenie az ország területén, de a következő hónapok eseményei jelentőssé tették gesztusát.

 

Hamarosan állást kapott August Ritter, egy 48-as német menekült fatelepén, aki, miután kiderült, hogy Koszta több nyelven is beszél, 1852 szeptemberében üzleti ügyben Törökországba küldte felmérni az export-import lehetőségeket. Mivel Koszta jogosan tartott attól, hogy az osztrákok esetleg megpróbálják elfogni, értesítette a szmirnai amerikai konzult a jelenlétéről. Előrelátását a későbbi események igazolták, mivel 1853. június 22-én egy kávézó teraszáról fegyveresek rabolták el, és a kikötőben veszteglő Huszár nevű osztrák hadihajóra hurcolták.

 

A törökországi amerikai külképviselet tudomást szerzett az ügyről, és megtette a lépéseket a kiszabadítására. Az osztrák konzul arra az álláspontra helyezkededett, hogy Koszta még mindig osztrák állampolgárnak minősül, ezért az osztrák törvények vonatkoznak rá. A bonyodalmat az jelentette, hogy Koszta még valóban nem volt teljes jogú amerikai állampolgár, csupán szándéknyilatkozattal rendelkezett, így nem volt egyértelmű, hogy megilleti-e az amerikai védelem.

 

A frontvonalak megmerevedni látszottak, és úgy tűnt, semmi sem állhat az útjába Koszta elhurcolásának. Ekkor teljesen váratlanul megérkezett a kikötőbe az amerikai St. Louis hadihajó Duncan Nathaniel Ingraham (1802–1891) kapitány vezényletével, aki, miután a konzul tájékoztatta a kialakult helyzetről, olyan pozíciót vett fel hajójával, amivel megakadályozta az osztrák hajó kifutását a kikötőből. Mindeközben az isztambuli amerikai nagykövet meghozta precedensértékű döntését: Koszta Mártont külföldön is megilleti az amerikai védelem, amelyet, akár erőszak útján, de mindenképpen érvényesíteni kell. Miután Ingraham kapitány eredménytelenül követelte a volt honvédtiszt szabadon bocsátását, utimátumot küldött a Huszár kapitányának: amennyiben délután négy óráig nem bocsátják szabadon Koszta Mártont, a Saint Louis tüzet nyit az osztrák hadihajóra. Az idegek harcát Ingraham nyerte meg: néhány perccel délután három órát követően egy osztrák csónak a partra szállította és a francia konzul őrizetére bízta a volt magyar honvédtisztet, aki néhány héttel később szerencsésen visszatérhetett Amerikába.

 

Az Egyesült Államok Kongresszusa Duncan N. Ingraham kapitányt bátor helytállásáért Kongresszusi Aranyéremmel tüntette ki, a legnagyobbal, amelyet addig Amerikában vertek. Az aranyérem mérete is kifejezte Ingraham kapitány tettének jelentőségét, vagyis az amerikai állampolgárok külföldi védelmének minden akadállyal szembeni érvényesítését. A szmirnai esemény megihlette Jókai Mórt is, aki az Enyim, tiéd, övé című regényének egyik fejezetében dolgozta fel a kalandos történetet.

 

A Kongresszusi Aranyérem minden esetben egyedi éremképpel készült, közvetlenül utalva arra a cselekedetre, amellyel az adományozott kiérdemelte ezt a magas szintű kitüntetést. Bár a Duncan N. Ingraham kapitánynak adományozott aranyérem holléte ismeretlen, szerencsére a philadelphiai verdében ugyanazzal a verőtővel az arany mellett számos bronz leveretet is gyártottak, amelyek egyik példánya Xantus János ajándékaként került 1864-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba. A bronz érem szerepel majd az 1849-es amerikai magyar emigránsok sorsát bemutató Kalifornia aranya című kiállításon, amely március 8-án nyílik a Nemzeti Múzeumban.

 

 

A Duncan N. Ingraham kapitánynak adományozott Kongresszusi Aranyérem bronz leverete, amelynek előlapján a szmirnai kikötőben egymással szembenálló két hadihajó – az amerikai St. Louis és az osztrák Huszár – látható.

emlékezet, irodalom, múzeumtörténet
2019-01-30 07:00
intézmény, kiállítás, programajánló
2018-11-10 17:00
kiállítás, programajánló, téma, történelem
2019-01-16 17:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00