A Rétközi Múzeumnak 1983-tól 2017 decemberéig a kisvárdai zsinagóga adott otthont. 2017 végén került sor a műemléképület felújításának harmadik ütemére, mellyel egy rendhagyó korszak vette kezdetét. A zsinagóga épületébe nem költözhettünk vissza, de az idők során elkezdődött egy új múzeumépület építése, melybe 2025 végére költöztünk be, és itt mutattuk be hűséges és kitartó közönségünknek a gyűjteményünkhöz kapcsolódó első kiállításunkat – 2026. április 9-én.
Bronz. Kincs. Elásott világ – mindannyiunk képzeletét máshogyan mozgatja meg múzeumunk legújabb régészeti kiállításának címe. Régészként és muzeológusként számtalan alkalommal tapasztalhattuk, hogy a kincsek és azok rejtelmei könnyen elkápráztatják a látogatókat, történeteik megragadják a hallgatóság fantáziáját. Éppen ezért, amikor lehetőségünk nyílt, hogy az új múzeumi térben kiállítást rendezzünk, a Rétközi Múzeum régészeti gyűjteményének leglátványosabb leleteire, a késő bronzkori depóegyüttesek bemutatására esett a választásunk. Ezeknek nagy részét közönségünk viszont már láthatta korábban, így a gyűjtőterületünkön eddig előkerült összes késő bronzkori kincsegyüttes bemutatását tűztük ki végső célul.
Ennek eredményeként a Kisvárdán őrzött nyolc leletegyüttes mellé a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ és a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményeiből is érkeztek műtárgyak. A tárlatunkon bemutatott húsz bronzkincs ebben az összeállításban, együtt korábban még sosem volt látható. A tárlatunk nemcsak a helyi, illetve a magyar nyelvű közönségünkhöz szól. Városunk, főként a nyári időszakban, kedvelt turisztikai célpont, ezért a kiállításunk angol nyelven is elérhető.
A késő bronzkori kincsek bemutatásával a korszak egyik legizgalmasabb rétegét szerettük volna felvillantani. A kincsek elrejtése, azaz deponálása, számos okból történhetett, és összetett, legtöbbször rituálisan szabályozott társadalmi és vallási cselekmény volt. Értelmezésükben a leletegyüttesek előkerülési helye, a tárgyak típusa és állapota adhat támpontot. Ahogy a tudományos feldolgozás során a régész a megfigyeléseire támaszkodik a leletek értelmezésével kapcsolatban, úgy kiállításunkbanigyekeztünk a látogató fantáziáját nemcsak felkelteni, hanem útmutatásokkal segíteni, hogy saját elképzelései is legyenek a kincsek elrejtésével kapcsolatosan.
A késő bronzkori leletek bemutatását régészeti vonatkozású, helytörténeti érdekességekkel vezettük be. A leletegyüttesek többsége a 19. században került a vármegyei gyűjteménybe, kisebbik részük származik csupán friss feltárásokról. Nem ismerhetnénk tehát ezeket a kincseket az első felfedezők nélkül, akik sok esetben saját költségükön vásárolták meg és adományozták azokat múzeumi gyűjteményeknek. Kisvárdán a neves gyógyszerész, a községi elemi iskola megszervezője és 1848–49-es honvéd főhadnagy, Somogyi Rezső volt az, aki komoly régészeti gyűjteménnyel rendelkezett.
Kiállításunk első terében Somogyi Rezső dolgozószobájába léphetünk be, ahol helyet kaptak a szüleit, Somogyi Jánost és Zboray Máriát ábrázoló olajfestmények, illetve egy igazolás Somogyi Rezső gyógyszerészeti gyakorlatáról. A három műtárgy múzeumunk friss szerzeményei közé tartozik, ezeket ugyanis Somogyi Rezső leszármazottai, dr. Kirilly Dénes és családja 2025-ben ajándékozta gyűjteményünknek. Látogatóink ezeket az értékes műtárgyakat először láthatják kiállításon és restaurált állapotban.Somogyi Rezső számos érdeme közül kiállításunk szempontjából a legfontosabb, hogy a vármegyénk egyik első bronzkincse, a Rohod településen előkerült leletek megmenekültek egy kisvárdai rézöntő műhelyéből azáltal, hogy megvásárolta azokat, majd a formálódó Szabolcs vármegyei gyűjteménynek ajándékozta.
Reméljük, hogy Somogyi Rezsőt így, ezen új oldalainak – műgyűjtő és régész – bemutatásával, még közelebb tudjuk hozni a helyi érdeklődő közönséghez. Kiállításunkban a 20 rétközi leletegyüttesen felül az 59 tárgyból álló rohodi kincs is látható, továbbá egy bronz kés, amelyet ugyancsak Somogyi Rezső jóvoltából őriznek Nyíregyházán. Somogyi Rezső kapcsolatot ápolt más műgyűjtőkkel és tudósokkal, például Rómer Flórissal, a magyar régészet atyjával.
Kiállításunkban vele és más régészet iránt elkötelezett, helyi személlyel teljes életnagyságban is találkozhatnak látogatóink. Somogyi Rezső élénk levelezést folytatott Jósa Andrással, a Szabolcs vármegyei régészet úttörőjével. Fennmaradt leveleikből, melyek másolatait a látogatók is olvashatják, számos érdekes történet tárul elénk a környékbeli régészeti leletekről és lelőhelyekről. Jósa András ugyanakkor végig is kísér minket a kiállításon, kiváló rajzai ugyanis bámulatra méltó részletességgel egészítik ki az itt bemutatott tárgyakat.
A Somogyi-szobát elhagyva egy egész falfelületet lefedő idővonal előtt találja magát a látogató. Tapasztalataink alapján a Kárpát-medencei őskor időszaka távoli, sok esetben szinte ismeretlen és megfoghatatlan a látogatóknak, így a korszak ismertetését ezzel a részletes idővonallal akartuk kezdeni.
A kiállításunk végső formáját nagyban befolyásolta a rendelkezésünkre álló tér, amely több szempontból is rendhagyónak mondható a hagyományosabb múzeumi terekhez szokott látogatónak. A helyiség viszonylag szűkösebb mérete miatt tárgyaink bemutatását központi elrendezéssel kívántuk megoldani és egyfajta „Wunderkammer”-t alakítottunk ki, hogy a leletegyüttesek legyenek a terem és a kiállítás fókuszpontjában. Ebbe a belső részbe belépve egy különleges, közel életnagyságú harcos rekonstrukciója fogadja a látogatót: az egyik bemutatott kincsegyüttes tárgyait, általunk elképzelt viseleti helyzetben jelenítettük meg, amelyben egy helyi grafikusművész volt segítségünkre.
A vitrineken belül minden esetben csupán a legalapvetőbb információkat helyeztük el, a kiegészítő leírások és a korszakot részletesebben bemutató ismertetők a külső felületeken kaptak helyet. Ez azért is tűnt ésszerű megoldásnak, mert a helyiség minden fala üvegből van, az üvegfalakat pedig ajtók osztják meg. Erre a többszörösen felszabdalt üvegfelületre szabálytalan, szögletes felületalakítást terveztünk, amelynek kis rekeszeiben kaptak helyet a korszakról és a kiállított tárgyakról szóló szöveges és képi információk. Szerettük volna, ha kiállításunk több lenne műtárgyak puszta bemutatásánál. Éppen ezért interaktív elemekkel, installációkkal és játékokkal egészítettük ki a kiállítás fő témáját, a késő bronzkori depóleleteket.
Négy fiók várja, hogy a látogatók felnyissák és felfedezzék a bennük elrejtett tartalmakat. Ezekben egy ásatási felszínnel, illetve a régész és a rajzoló eszközeivel ismerkedhetnek meg a látogatók, továbbá bemutatjuk, hogyan kerülhet elő a terepen egy depó, illetve közelről meg lehet szemlélni egy késő bronzkori halomsírt is. Egy teljes sarokrészt szántunk a természeti környezet, azaz a Rétköz hajdani, letűnt, mocsaras világának bemutatására és ehhez kapcsolódóan ismerkedhetnek meg látogatóink a közösségi régészettel, illetve a múzeumunk önkéntes csapatának munkájával. A kiállításnak ezen a pontján, egy játék részeként csatlakozni is lehet pár percre önkéntes csapatunkhoz, ugyanis egy térképes felületet találnak itt látogatók, amelyen fémtárgyakat rejtettünk el, ezek nyomába egy kézi fémérzékelővel és egy nagyítóval szegődhetnek a kincskeresők.
Interaktív játékok segítségével ismerkedhetünk továbbá az őskori és a modernkori bronzöntés folyamatával, illetve egy ügyességi játékban, a depókirakósban is megmérkőzhetnek meg egymással kis látogatóink, aTe vitrinedben pedig mindenki összerakhatja saját kincsegyüttesét a kedvenc tárgyaiból a maga ízlése és elképzelése szerint.
A kiállítás kurátoraiként szerettük volna, ha ezt az ismeretlen, távoli korszakot úgy tudjuk bemutatni, hogy azt a kiállítás megtekintése után sokkal kézzelfoghatóbbnak, sokkal emberibbnek érzik a látogatók, hisz minden egyes lelet és minden kincsegyüttes mögött történetek vannak emberekről, akik hozzánk hasonlóan élték mindennapjaikat és próbáltak eligazodni saját, sokszor félelmetes világukban. Célunk volt, hogy a bemutatott kincsekkel és a megismert történeteikkel együtt a 3000 évvel ezelőtt elásott világ újra a napvilágra kerüljön.
Végül, de nem utolsó sorban köszönetünket szeretnénk kifejezni mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak, hogy ez a kiállítás megvalósulhasson.
A szerzők Kalli András és Kalli-Tutkovics Eszter régészek.
A fotókat Csutkai Csaba és Kalli-Tutkovics Eszter készítette.
