A szabad szemmel látható természetnek három dimenziója van: hosszúság, szélesség és mélység. A sztereo fényképezés úttörői ezért úgy gondolták, hogy egy hagyományos felvétel, bármilyen tökéletes is technikai szempontból, nem felel meg az ideálisnak, mivel két dimenzióra redukálja a természetet, és kiküszöböli a távolság elemét. A sztereoszkopikus fényképezést ennek a hiányosságnak a leküzdésére vezették be.
Célja az volt, hogy a fotós számára eszközt biztosítson a természet három dimenzióban való hű reprodukálásához. Visszaállította a távolság elemét, megőrizte a természetes perspektívát és a domborzatot. Annak oka, hogy az ilyen típusú fényképezés sokáig nem - vagy csak átmeneti ideig - volt népszerű, a szükséges felszerelés terjedelmessége, bonyolultsága, érzékenysége, a technikai eljárások nehézkessége, fáradságossága volt.
Mivel a siker türelmet, szabadidőt és szorgalmat igényelt, ezért a sztereoszkopikus fényképezés gyakorlata azon fotóamatőrök számára korlátozódott, akik számára az idő és a fáradtság csak másodlagos szempont volt. A térbeli fotózás azonban így sem tűnt el, mivel vitatkozni azzal a ténnyel nem lehetett, hogy a térbeli képek természetesebbek, élőbbek, mint a sík felületre készült nyomatok, ezért a tisztán fényképészeti szempontból különösebb érdeklődést nem mutató témák is rendkívül érdekessé válnak.
A sztereoszkopikus fényképezés sikeréhez szükséges volt, hogy az eljárás olyan egyszerű legyen,mint a hagyományos pillanatfelvétel-készítés, azaz egyszerű és megbízható, a technikai eljárások minden bonyolultságától mentes készüléket kellett megalkotni.
Ezt a feladatot Jules Richard, a híres fényképészeti és tudományos eszközöket gyártó cég vezetője vállalta, aki hosszú és fáradságos kutatással és kísérletezéssel 1893-ban megalkotta 4,5 x 10,7 cm képméretű “Verascope” (magyarul igazi/valós látvány) kameráját, a kisméretű, könnyű és hordozható sztereo fényképezőgépet, amelyet kezdők is teljes sikerrel használhattak.
1894-ben elkészült ennek olcsóbb változata, a 4.5 x 10.7 és 7 x 13 cm képméretű Glyphoscope fényképezőgép.
Jules Richard (1848. december 19. - 1930. június 18.) párizsi születésű francia fényképész, üzletember és hangszerkészítő volt. Apja halálakor testvérével átvette a család vállalkozását. A Richard Frères 1891-ig állt fenn, eddig jelenik meg a gyártmányokon az “RF” monogram. Miután a testvérek útja különvált, a cég neve Jules Richard-ra változott. Bár ma már evidensnek találjuk, de a Vérascope-diaképeken jelent meg az a két kép közötti üres terület, amelyre a felvétellel kapcsolatos információkat (a készítés helye és ideje) rögzítették.
Az egyszerű felépítésű, sztereoszkopikus fényképezésre, és általános fényképészeti munkára is alkalmas Verascope fémváza/háza vetemedés és torzulásmentes sárgaréz ötvözet, A kamera objektíveket, keresőt, és zárat tartalmazó egységén állvány furat is található. A 12 üveglemezt tartalmazó, manuális számlálóval és távcsőkeresővel felszerelt tár, az úgynevezett magazin erre az egységre rögzíthető. A magazinra építve célzószálas távcső kereső, mely csak az 1893-1899-es években készült kamerákon található meg.
A magazin előlapján “VERASCOPE/B TE S.G.D.G. és az “RF” monogram továbbá a 8413 gyári szám olvasható (a gyári szám a gép belsejébe karcolva is megtalálható). Mint említettük a cég hivatalosan 1891-tól Jules Richard, ezért a kamera készítési ideje inkább 1893-ra datálható. A “B TE S.G.D.G.”, azaz Breveté Sans Garantie Du Gouvernement jelentése: kormányzati garancia nélkül. Ez a jogi nyilatkozat mentesítette a francia államot a szabadalmaztatott eszköz hatékony és megfelelő működésével kapcsolatos felelősség alól.
A márkajegy és a gyári szám
Az alapmodell Verascope mérete 14 x 8,5 x 5,5 cm, ebből a magazin 14 x 5,5 x 3,5 cm nagyságú, súlya magazinnal, de üveglemezek nélkül 0,82 kg. Objektív lencséi 4,5 mm fókusztávolságúak, fixfókuszosak,a zárszerkezet szintén jelöletlen. A Verascope No.1a változattól ismerjük többnyire az objektíveket, mint: “Olor”, “Tessar”, “Saphir”, “Zeiss”.
A zárszerkezet szintén nincs megnevezve, a No.4 kamerát már “Chronomos” zárral hirdetik. A rögzített fókuszú objektívhez visszatérve: a használati utasítás azt a felvilágosítás adja, hogy “a fókuszálás beállítása gyakorlati és elméleti szempontból is teljesen felesleges, kis mérete és a felszerelt rövid fókuszú lencsékkel elérhető nagy mélységélesség miatt, másodszor pedig azért, mert egyetlen mechanikus eszköz, bármilyen jól is legyen megépítve, sem elég pontos ahhoz, hogy a két pontosan párosított objektív bármilyen fokú bizonyossággal pontosan egymáshoz igazodva, oda-vissza mozoghasson”.
A képélesség ~90 cm és végtelen közötti, kiegészítő anasztigmát lencsékkel a képélesség már néhány cm-től végtelen távolságig terjed. A lencsék széles választékának köszönhetően, az elkészült felvételekből bármilyen ésszerű méretű nagyítás elvégezhető a negatívokból a minőség észrevehető vesztesége nélkül.
A felvétel mell- és szemmagasságból is történhet. Mellmagasságban a két objektív lencsét a téma irányába kell fordítani, a képet az objektívek közötti, 2,1 x 2,3 cm nagyságú cékeresztes képkeresőn kell beállítani. Szemmagasságban fényképezésnél (némileg a camera lucida használatára emlékeztetve) egyik szemmel a kamera magazin részébe épített, célzószálas keresőt, másik szemmel a témát nézzük, és ezeket “fedésbe” hozzuk egymással.
Az exponálás után a lemezek a magazinban lévő, acéllemezből készült fiók kihúzásával azonnal cserélhetők. A készülék felvételi sebessége 1/125 - 1/150 s körüli, a későbbi modellek már 1/400 s sebességgel fényképeztek. Érdekesség, hogy az I. világháborús eseményeket sztereo felvételeken először 4,7 x 10,7 cm képméretű Verascope kamerával rögzítették.
A 4,7 x 10,7 cm Verascope kamerából változtatásokkal (objektív lencse, zársebesség, színszűrő stb.) 1931-ig, változat készült. Ezek azonosítása, mint a 1905-től megjelent 7 x 13 cm képméretű és fókuszálható objektíves Verascope fényképezőgépeké is, nehézkes, ugyanis a korai modellek még 15-20 év múlva kiadott katalógusokban is szerepelnek. Ezek a korábbi gépek gyakorlatilag változatlanok a bevezetésük dátuma óta, de mindig tartalmaznak egy árlistát számos alapvető funkció frissítésére.
1938 és 1955 között a Verascope szintet lépett, és megjelent a Verascope F40, amely már 35 mm-es filmre rögzítette felvételeit. Jules Richard a térhatást legjobban a diaképeken látta érvényesülni, ezért a fotóamatőrök számára az egyéb fényképészeti kellékek: állvány, hordtáska, előhívóeszközök stb. mellett a felvételek ilyen sokszorosítását megkönnyítő eszközt is forgalmazott. Az elkészült sztereó diaképeket Jules Richard-féle sztereoszkópokkal tekintették meg.
Felhasznált irodalom:
Instructions for Richard’s Verascope - Paris, 1906
Verascope - Homeos - Glyphoscope - Taxiphote, O.H.Sampson, Chicago, 1924
McKeown’s Price Guide to Antique and Classic Cameras – Catalogues, Histories and Price Guides 12th Edition - Gettysburg, 2004
A felvételeket Kenczler Mihály készítette.
