A Szabadtéri Néprajzi Múzeum immár második éve a fenntarthatóság jegyében szervezi programjait és kiállításait. A „Zöld Skanzen” tematika üzenetét legátfogóbban bemutató új tárlata 2026. április 22-én nyílt meg a múzeum Magtár épületében, Együtt a fenntarthatóságért! címmel. A kiállítást Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány alapító kuratóriumi elnöke nyitotta meg.
A kiállítás alapgondolata a 2015-ben elfogadott ENSZ-programból indul ki. A kezdeményezés célja, hogy 2030-ra egy élhetőbb jövő felé vezesse a világot: ahol a társadalmi egyenlőség és integráció, az igazságos gazdasági fejlődés és a természeti környezet megóvása egymást erősítve valósul meg. Ennek érdekében 17 – úgynevezett – Fenntartható Fejlődési Célt határoztak meg. Nagyné dr. Batári Zsuzsanna vezető kurátor, a Skanzen tudományos főigazgató helyettese szerint: „Az ötlet innen szinte magától adódott: az évek során a múzeum olyan tudást halmozott fel, amely nemcsak bemutatja, hogyan éltek elődeink, hanem arra is alkalmas, hogy egyes elemeit a jelenben is alkalmazzuk. Az egyszerű paraszti megoldások ma is inspirációt nyújthatnak, ha azokat a mai igényekhez és körülményekhez igazítjuk, elősegítve ezzel a fenntarthatóság minél teljesebb megvalósulását.”
Áder János köszöntőjében rámutatott, hogy a fenntarthatóság kérdése nem csupán modern fogalom, hanem mélyen gyökerezik a hagyományos életformákban. A régi paraszti kultúra mindennapjai olyan természetes megoldásokat kínáltak – a takarékos anyaghasználattól az újrahasznosításon át a közösségi munkáig –, amelyek ma új jelentést nyernek. Ahogyan akkoriban mondták: „jó lesz ez még valamire”, ma úgy fogalmazunk: körforgásos gazdálkodás; amit egykor „praktikának” hívtak, azt ma innovációnak nevezzük. A kiállítás egyik fontos üzenete, hogy valójában „nincs új a Nap alatt”: a jövő fenntarthatósága részben abban rejlik, hogy újra felfedezzük és tudatosan alkalmazzuk ezeket a bevált, józan megoldásokat.
Gyakorlati tippek a múltból egy fenntarthatóbb jövőért
A kiállítás 17 kurátora a 17 fenntartható fejlődési célhoz egy-egy olyan megoldási javaslatot kapcsol, amely a paraszti kultúrában a mindennapi élet természetes része volt. A látogatók így gyakorlati tippeket vihetnek haza, amelyeket akár azonnal alkalmazhatnak saját életükben. A tárlat bemutatja többek között a maradékmentes háztartás, a mértékletes vízhasználat, a helyben elérhető alapanyagok használata vagy a tárgyak javításának és újrahasznosításának gyakorlatát.
A néprajzi tudás gazdagságát és a Skanzen kiállításainak sokszínűségét mutatja, hogy minden célhoz készült egy kiállításajánló is. Ezek a múzeum 80 hektáros területén, a különböző tájegységekbe kalauzolják a látogatókat, ahol az adott téma részleteivel is megismerkedhetnek. Így a vendégek akár saját szervezésű, tematikus sétákon is részt vehetnek. A kiállítás emellett múzeumi jó példákat és aktív tevékenységeket is bemutat – például a Demencia Programot, a Közösségi kertet vagy az integrált táborokat –, amelyek a fenntarthatóság társadalmi dimenzióját erősítik.
A közös gondolkodás alkotó ereje
Nem csupán aktualitása, hanem az előkészítés folyamata miatt is kiemelkedő ez a projekt a Skanzen életében, hiszen a tárlat 17 kurátor közös munkájának eredménye. Ez az együttműködés a közösségi alkotóerő példája, amely önmagában is a fenntarthatóság egyik alapelve. Ahogy Ádár János a köszöntő beszédében hangsúlyozta: a legfontosabb kihívásokra csak közösen találhatunk választ. Ahogyan egykor a kalákában végzett munka erősítette a közösséget, úgy ma is együtt kell gondolkodnunk és cselekednünk. A kiállítás ezt a szemléletet képviseli, és arra ösztönöz, hogy mindannyian „jó gazdái legyünk a ránk bízott javaknak”, és felelős döntéseket hozzunk a jövő érdekében.
A kurátori csapat a társadalmi és gazdasági fenntarthatóság szempontjait is hangsúlyosan érvényesítette, és széles körű partnerséget épített ki. A projekthez olyan intézmények és szervezetek kapcsolódtak, mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Magyar Nemzeti Múzeum vagy a Szépművészeti Múzeum, valamint civil kezdeményezések és innovatív vállalkozások is. Egy ilyen tárlat létrejötte nemcsak komoly szakmai kihívás tehát, hanem a közösségi munka erejének látványos megnyilvánulása is. A kiállítás ezért több rétegben közelíti meg a fenntarthatóság kérdését: nemcsak megoldásokat kínál, hanem példát is mutat arra, hogyan tudunk együtt gondolkodni és aktívan cselekedni egy fenntarthatóbb jövő érdekében.
A kiállítás egész évben látogatható, a múzeum nyitvatartási idejében.
