Életének 72. évében kedden elhunyt Jerger Krisztina művészettörténész, a Műcsarnok és a Varsói Magyar Kulturális Intézet egykori igazgatóhelyettese - közölte Facebook-oldalán a Szépművészeti Múzeum és a Varsói Magyar Kulturális Intézet.
Jerger Krisztina 1948. szeptember 5-én született Budapesten, magyar apától és lengyel anyától.
A Varsói Tudományegyetemen végezte el a művészettörténet szakot, tanulmányai közben a világhírű Józef Szajna stúdiószínháza melletti galériában dolgozott. 1976-tól 2005-ig a Műcsarnok munkatársa, 1999 és 2001 között igazgatóhelyettese volt, de számtalan más magyar és külföldi kiállítóhelyen is rendezett tárlatokat, majd 2005 és 2010 között a Varsói Magyar Kulturális Intézben dolgozott igazgatóhelyettesként.
Jerger Krisztina 1981-ben és 1985-ben is Nívódíjat kapott, 1993-ban Ferenczy Noémi-díjban részesült. Legfontosabb kiállításai: Nicolas Schöffer, Székely Vera, Keserü Ilona, Maurer Dóra, Megyik János, Bak Imre, Korniss Péter, El Kazovszkij életmű-kiállításai, a Tény-kép, a Magyar Fotográfia Története, a Dráma és tér című díszlet- és jelmezkiállítás, a Frissen festve és az Új szenzibilitás első tárlata, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont nyitókiállítása. De egész pályafutása során számtalan emlékezetes kiállítás, installáció, egyszerre merész és előremutató megoldás kötödik a nevéhez. A MúzeumCafé 62-es számában így nyilatkozott egy beszélgetésben:
"1977-ben, amikor a Műcsarnokba kerültem, szinte kizárólag a tartalom dominált, a formai megoldások másodlagosak voltak. Frank János fogalmazta meg először, hogy „a kiállítást valaki rendezi”, vagy legalábbis kellene, hogy rendezze. Ez azt takarja, hogy a kiállításrendező belsőépítészeti megoldásokkal, grafikával, a szín, a fény helyes használatával segítse a tartalmi megértést, megkönnyítve ezzel a néző egyáltalán nem könnyű feladatát. Ezt a számomra fantasztikus csapatmunkát, de egyben a „karmesteri” poszt felelősséget, az értékrend kialakítását, a kvalitásérzékenységet a Varsói Tudományegyetemen tanultam. Az elméleti munkával párhuzamosan számos gyakorlati foglalkozásunk volt, teljes óraszámban tanultuk a kiállításrendezést. Művészettörténészi felkészültségünk kiegészült a rendezés tudományával. Az egyetemi munka mellett, nagy szerencsémre, az akkor már világhírű Józef Szajna képzőművész és rendező drámai színházában és kortárs galériájában dolgozhattam. Ezek a tapasztalatok táplálnak a mai napig is.
Megtanultam azt is, hogy tervezéskor már a néző szemével lássam a kiállítást. Ne ömlesszem rá minden ismeretem, amitől csak elbizonytalanodik. Alapvető emberi tulajdonság, hogy amikor ilyesmibe ütközik, rémületében támadással válaszol. Azaz, elutasítja a befogadhatatlannak tartott mennyiséget, és meghátrál. Ez a probléma a kortárs képzőművészeti tárlatoknál elég gyakori, az amúgy sem könnyű megértést egyáltalán nem segíti, sőt az ellenkezőjébe csap át. Ezért a „kiállításcsinálás” egyik alapvető feladata, hogy a látogató segítségére legyen. Megkönnyítse az értelmezést egy láthatatlan térkép felrajzolásával, a súlypontok, az összefüggések és a mennyiség pontos meghatározásával. Mindez a könnyebb befogadás érdekében történik és azért is, hogy az kiállításban töltött idő élvezettel járjon."
Jerger Krisztina évtizedekig részt vett szinte valamennyi lengyel-magyar vonatkozású képzőművészeti esemény rendezésében, a varsói Magyar Kulturális Intézet helyettes vezetőjeként sokat tett a lengyel-magyar művészeti kapcsolatok építéséért. 2015-ben megkapta a Lengyel Köztársaságért Érdemrend lovagkeresztjét.
A leadkép a MúzeumCafé díj átadóján készült, ahol az El Kazovszkij-kiállítás három kurátora, Jerger Krisztina, Rényi András és Százados László vehette át az elismerést. Itt pedig egy másik MúzeumCafé esemény segítségével emlékezhetünk a művészettörténészre:
