Frissen jött ki a nyomdából A Janus Pannonius Múzeum Évkönyvének idei száma, ami időközben már online is „forgathatóvá” vált. Változatos és sokrétű a felhozatal; alapvetően természettudomány, régészeti és történeti témájú közlemények várják az érdeklődő olvasókat, majd 300 oldalnyi terjedelemmel.
Római kori őrtorony, mecseki futóbogarak, Málenkij robot, Angster emlékek Kácsfaluban és még sorolhatnánk a hívószavakat a 2025-ös felhozatalból, mely a széleskörű merítésről tanúskodik. A JPMÉ58 szerzőgárdája Pécs-Baranya történetét vizsgáló kollégák a Janus Pannonius Múzeumból, ezen felül további kutatók és egyetemi doktoranduszok is lehetőséget kaptak eredményeik bemutatására.
A múzeumi folyóirat letisztult borítójának részlete
Ahogyan arról korábban hírt adtunk, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban február közepén rendezték meg a mára lényegében hagyományosnak tekinthető Laus Pannoniae III. című interdiszciplináris konferenciát. A Baranya vármegyei közgyűjtemény folyamatban lévő projektjeiről tudósítottak, éppen zajló kutatásaikba engedtek betekintést a múzeumi kollégák beszámolói, illetve több helytörténettel foglalkozó fiatal kutató és külsős előadó is prezentálta eredményeit. Az előadások absztraktjaiból ISBN-számmal ellátott kötetet is készítettek a szervezők. Ezen felül az elhangzott előadások tartalmát több szerző tanulmány formájában is összegezte és ezek helyet kaptak a múzeum évkönyvének idei kötetében, mely a múzeum honlapján teljes terjedelemben hozzáférhető és ingyenesen olvasható.
Néhány gondolat magáról az évkönyvről
Múzeumi berkekben sokak számára ismerős lehet A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, amely már több mint egy teljes évszázada jelenik meg. Még a boldog békeidőkben, 1908-ban a Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület alapította meg a folyóirat elődjét, ami a szervezet első tudományos periodikájaként szolgált. Kezdetben a „Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület” Értesítője címet viselte a kiadvány, majd a múló évtizedek alatt többször névváltoztatásokon ment keresztül, ami a fenntartó intézmény elnevezésével párhuzamosan zajlott le. Végül 1956-ban rögzült A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve megnevezés.
Tradicionálisan a múzeumi szakemberek tudományos közleményeinek ad megjelenési felületet, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a vármegye illetve régió történetével, és a gyűjteményi állománnyal kapcsolatos cikkeket is befogad közlésre. A múzeum gyűjtőköri területén megvalósuló múzeumi kutatások műhelyeként közreadja a történeti, a természettudományi, a néprajzi, a régészeti, a művészettörténeti és muzeológiai területről származó legújabb eredményeket. Az utóbbi évtizedekben a repertoár tovább szélesedett a restaurátorok és múzeumpedagógusok által benyújtott kéziratoknak köszönhetően.
Az utóbbi időben megjelenő számok esetében már DOI-számokat is kaptak a megjelenő szövegek, melyek az Open Access szemléletével egyetértésben online is elérhetővé válnak. A korábbi lapszámok digitális verziói is elérhetőek a múzeum honlapján és további repozitóriumokban, adatbázisokban. Az idei megjelenéshez pénzügyi forrást a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) kiírására benyújtott és sikeresen elnyert pályázat biztosított keretet.
A lapszámban bemutatott, frissen feltárt pattintott kövek a középső neolit időszakából, mely az idei címlap inspirációjául szolgált (Fotó: Helesfai Márk)
Lapozzunk bele a tartalomba!
Igazi intézményi összefogás eredményeként született meg a kötet tizennégy cikke közül sorban az első. Dénes Andrea – Kisbenedek Tibor – Morvai Anita – Nemes Krisztina – Varga Ágnes társszerzős munkája a 25 éve a Szabadság utcában. A Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztály története, tevékenysége az elmúlt 25 évben címet viseli, melyben az intézményi kollégák áttekintik saját szervezeti egységük múltjának utolsó negyed századát. Közel 100 időszaki kiállítás, annál is több publikáció és számos családi- és gyerekprogram bemutatásán keresztül, a sorok között megelevenedik az Osztály pezsgő élete.
A természettudományi tanulmányok közül a másodikat Kutasi Csaba jegyzi, aki egyben a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ, MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának igazgatója. Az entomológus Védett bogarak és futóbogarak (Coleoptera, Carabidae) a Nyugat-Mecsekből című írásában a Pécs környéki hegységen elvégzett kutatási eredményeit összegezi. Az eredmények közül talán az egyik legérdekesebb, hogy a vizsgálata során felgyűjtött 144 faj közül kilenc előfordulását eddig még soha sem regisztrálták a Mecsek területén.
A Jégkor Pécsi Vándora című kiállítás részlete, 2019
A természettudományi szövegeket egy régészeti tematikájú blokk követi. Az öt archeológiai írás sorát az a tanulmány nyitja meg, mely a pécsi múzeum és a németországi Kieli Egyetem (Christian-Albrechts-Universität zu Kiel) kutatóinak közös munkájának eredményeként született meg. Furholt Kata – Martin Furholt – Majdán Mira – Bertók Gábor – Fynn Wilkes – Sebastian Schultrich írása a Szilvás-Ó-szegi erődített Vučedol település terepi kutatásának eredményei címet kapta. A kutatók 2024 során kivitelezett terepkutatás során geomágneses felmérés mellett felszíni leletgyűjtést is alkalmaztak. Leletanyaguk zöme olyan kerámiatöredék, mely a Kr.e. 3000/2900–2500/2400 közti Vučedol időszakhoz köthető.
Ezt követi Gábor Olivér régész „kettő az egyben” cikkismertetése, mely a patinás Nature magazinban megjelenő írások kontextusát adja meg, illetőleg tartalmára reflektál, címe: Cikkismertető: Morten E. Allentoft et al. Population Genomics of Post-Glacial western Eurasia és Hugh McColl Steppe Ancestry in western Eurasia and the spread of the Germanic Languages. Az itt bemutatott interdiszciplináris cikkek főbb szerzőinek munkáját további, több mint 100 kutató támogatta; az indoeurópai és germán nyelvű népek eredetét régészeti eszköztár mellett nyelvészeti módszerekkel vizsgálták.
A régészeti témájú friss publikációk sorát Majdán Mira, „Nehéz a kő és súlyos a homok” Előzetes tanulmány a Pécsvárad határában feltárt őskori településrészletekről címmel ellátott írása folytatja. A település területe és közvetlen környéke gazdag őskori lelőhelyeket rejt, melybe 2024 során egy helyi homokbánya bővítése miatt „pillanthatott be” a pécsi múzeum régésze. A két és fél hónapnyi ásatás eredményeként 100-nál is több objektum került feltárásra és azonosításra. A terület különböző részein a Dunántúli Vonaldíszes kerámia kultúra és a Somogyvár-Vinkovci kultúra leletei kerültek elő, illetőleg a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményébe.
Majdán Mira tanulmányában bemutatott lelőhely térképe, a korszakok és a szövegben kiemelt objektumok megjelölésével. Térkép: Szabó Tibor, JPM
Valódi lokális érdekességről olvashatunk Szabó Máté régész, a HUN-REN BTK Régészeti Intézet munkatársának tollából, aki Római kori őrtorony és átkelő a Lapison címmel foglalta össze a tájrégészet területéhez köthető kutatásának eredményeit. A Mecseken található őrtorony modernkori felfedezése a 20. század során zajlott le, de az 1956-os események és az erdőgazdasági munkálatok is rontották a rom állagát. Jelen kutatás során az objektum pontos lokalizálását a térinformatikai elemzés és egy senior tájfutó emlékei is elősegítették.
Az idei évkönyv régészeti tanulmányainak sorát Tóth Zsolt JPM-es kolléga A Pécs, Káptalan utca 6. teleknél előkerült római kori emlékek értelmezési lehetőségeiről című hosszabb hangvételű közleménye zárja. A mai Pécs belvárosában számos régészeti lelőhely található, melyek közül a közvélemény számára a látogatható Cella Septichora, avagy az Ókeresztény Sírkamrák a legismertebbek. A közelben elterülő Káptalan utcában az 1841-es évet követően több alkalommal kerültek elő római kori leletek, melyek kutatástörténetéről és értelmezéséről tájékozódhat az érdeklődő olvasó.
Angster Johann/János a feleségével, Catharinával és Ferenc fiuk a feleségével, Rozáliával a kácsfalui nagyvendéglő előtt
Számos szerző közös munkájának eredményeként jött létre a történeti publikációk közül egyből az első. Angster Barač Tünde – Angster Mária – Hajdók Judit – Szél Ágnes – Taslidžić Davorin kutatók Angster József orgonaépítő szülőfaluja és Angster-emlékek Kácsfaluban címmel egy neves orgonaépítő dinasztiára fókuszálnak. Pontosabban fogalmazva az alkalmi kutatócsoport tagjai, e minőségi orgonákat építő cég alapítójának szülőfalujára vetik figyelmüket. A komplex írás részletesen bemutatja Kácsfalut, Angster József szülőfalujának azon vonatkozásait, mely a család történetével kapcsolatosak. Így egyéb érdekességeken túl a település templomai, iskolái és temetői mellett a család otthonául szolgáló épület története is megelevenedik.
A határokon átívelő kutatás jegyében következik Máté Zsolt történész doktorandusz tanulmánya, melyben Magyarország egyetlen baranyai származású miniszterelnökének és az Amerikai Egyesült Államok talán legismertebb elnökének kapcsolódási pontjait mutatja be. A szerző Harry S. Truman és Nagy Ferenc kapcsolata címmel felvázolja a két történelmi karakter párhuzamos életrajzát, melynek során kurrens szakirodalmak felhasználása mellett hazai és amerikai primer forrásbázisra is támaszkodik. A két politikus hivatalos diplomáciai úton is találkozott egymással, majd Nagy Ferenc az 1947-es kommunista fordulat miatt lemondott, elhagyta hazáját és az USÁ-ban telepedett le.
A „Baranya vármegye, Pécs” emlékérmék ismertetése címmel egy társszerzős cikk jelent meg az évkönyvben, Pásztor Andrea – Hágen József szerzők tollából. A Magyar Nemzeti Bank 1948-ban bocsátott ki először emlékérmét, melyet 1968 óta már rendszeresen végez. 2022-ben Magyarország vármegyéi és vármegye székhelyei címmel új emlékérme-sorozatot indítottak útjára, melyek közül a másodikat – Baranya tematikával – tavaly adták ki. Mivel az MNB szakmai együttműködésre kérte fel a múzeum kollégáit, a szerzők az érmék numizmatikai leírása mellett a teljes folyamatról is beszámolnak.
Szintén történeti témába kalauzolja el Pintér Tamás – a MNL Baranya Vármegyei Levéltárának segédlevéltárosa – az érdeklődőket, Baranya vármegye közigazgatásának „első” évszázada (1686–1787) címet viselő elemző írásában. A szerző az említett levéltár forrásbázisára alapozva tárja fel a vármegye közigazgatásának fejlődéstörténetét, egészen a török kiűzésétől kezdődően a II. József által bevezetett reformok idejéig. Ebben az időszakban alakult ki, majd át a járási rendszer, mely folyamat részletei is bemutatásra kerülnek.
Idén is helyet kapott az évkönyvben egy lábjegyzetelt interjú, melyet Várdai Levente a Janus Pannonius Múzeum fiatal történész muzeológusa készített el. A múzeum adattárában őrzött forrás most Krassói Ferenc és a Kelet-Mecseki Láthatatlanok nyomában. Az 56-os életút körvonalai egy leszármazottal készített interjú segítségével címen vált az olvasóközönség számára könnyedén elérhetővé. Egy jelenleg is zajló 1956-os kutatás során felszínre került, hogy a komló közeli Jánosi-pusztai vadászház ellenállóit két egykori cserkészvezető is tevőlegesen támogatta. Közülük az egyikük Krassói Ferenc volt, kinek életútja elevenedik meg ezekben a sorokban.
A történeti közlemények sorának záró elemeként jelent meg W. Müller Judit történész főmuzeológus, kerek évfordulóra összeállított tanulmánya. „Málenkij robot” - 80. A csend megtört… A „málenkij robot” kutatásának személyes aspektusai című, gazdagon illusztrált írásának aktualitását az adja, hogy a szovjet kényszermunkára hurcolások pontosan nyolc évtizeddel ezelőtt vették kezdetét. A kutatástörténetet is felvillantó tanulmány bemutatja a GULÁG és a GUPVI lágerrendszer közötti különbségeket is, miközben a málenkij robot történetét összegzi.
Csikóstöttösről elhurcolt nő „málenkij robotos” hagyatéka. A hazafelé vezető úton, 1949-ben íródott jegyzetfüzete, egy darab kenyér és a hazajövetelekor Debrecenben kapott üdvözlő kendő (JPM Új- és Legújabbkori Gyűjteményi Osztály, fotó: Füzi István)
Végül de nem utolsósorban, olvasható az évkönyvben Varga Balázs közleménye, melyben Társadalmasítási lehetőségek a Janus Pannonius Múzeumban: Jó gyakorlatok interpretációja nemzetközi szakmai mobilitási projekt tapasztalatai révén címmel egy igazán aktuális projektről és érezhető hatásairól számol be. A szerző vezetésével és koordinációja mellett a múzeumi dolgozók egy elnyert Erasmus+ szakmai mobilitási program kereteiben Európa számos nívós múzeumába látogathattak el. Az így kialakult szakmai kapcsolatoknak, illetve az ellesett jó gyakorlatok adaptációjának hála, a pécsi múzeum a helyi társadalomban egyre nagyobb beágyazottságra tesz szert.
Végül meg kell említeni, hogy A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve a jövőben is szívesen fogadja a Pécs-Baranya térségével foglalkozó színvonalas kutatási beszámolókat, a múzeumi tudományterületek bármelyikéről. A 2026-os lapszám felhívása várhatóan még idén ősszel jelenik meg, ám a leendő szerzőknek addig is érdemes lehet felvenni a kapcsolatot a szerkesztőséggel.
A szerző Várdai Levente, a Janus Pannonius Múzeum történész muzeológusa.
