A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria kabinetkiállítása Molnár József életművéből nyújt keresztmetszetet. Molnár József a 19. század ismert és elismert, termékeny festője volt, idősebb Markó Károly, Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál kortársa, aki otthonosan mozgott a nemzetközi művészeti közegben és fontosnak tartotta a magyar kultúra ügyét.
IDILLTŐL A VÉGZETIG. 200 éve született Molnár József
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2021. november 18. – 2022. február 27.
Festményei – például a kiállításon is látható, Dezső vitéz áldozatvállalását (borítóképen - a szerk.) ábrázoló mű – 1855-ben az elsők között kerültek közgyűjteménybe, sőt, ennek a képnek a litografált változata otthonok sokaságába jutott el. A mintegy 50 művet bemutató kamarakiállítás gerincét a festő olyan grafikái, festményei és fényképei adják, melyeket ritkán vagy most először láthat a nagyközönség. A tárlat felhívja a figyelmet Molnár jelentős műveire, amelyek kontextusa a magyar biedermeier és romantika művészete, a müncheni hatásokat mutató akadémikus monumentális történeti festészet és az idősebb Markó Károly tájábrázolási hagyományát hordozó rajzművészet.
Molnár József: Önarckép, 1860 körül, dagerrotípia, 13,7 × 11,2 cm
Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI), Budapest
Molnár József művészetét az újra való nyitottság és a sokszínűség jellemzi: bár hosszú élete alatt látta a romantika,
a biedermeier, a historizmus, a realizmus és a naturalizmus felvirágzását, nem ragadt le egyetlen stílusnál és
műfajnál. Portréfestőként indult, festett csendéleteket, vallásos tárgyú képeket, foglalkozott fényképészettel, az
életét végigkísérte a zsáner- és tájfestészet, de történelmi képeivel vált igazán sikeressé.
Változatos alkotói pályáján több száz festményt, grafikát és fényképet készített, amelyek közül a magyar állam
vásárlásai által 2012-ben grafikai és fotógyűjteménnyel, 2016-ban és 2019-ben pedig kiemelkedő jelentőségű
festményekkel gazdagodott a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye. Az új szerzemények
– a ritkán vagy most először látható grafikák és festmények, valamint a fényképek – adják a bicentenáriumi
tárlat gerincét. Ebből az alkalomból egy átfogó restaurálási program során a műtárgyak egy része megújult. Ilyen
mű a családi fotógalériában helyet kapó, Molnár József feleségét, a fiatal Hänlein Bertát ábrázoló portré, amely
eredetileg egy grafikai albumba ragasztva maradt fenn a leszármazottaknál, most pedig abból kiemelve, restaurálás
után, immáron vakkeretre feszítve láthatja a közönség.
Molnár József: A művész feleségének fiatalkori portréja, 1850- es évek, olaj, vászon, 33,2 × 25,2 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Az első jelentős, mérföldkőnek számító történelmi jelenet, a Dezső vitéz önfeláldozása Károly Róbertért című
kép mellett olyan különleges műveket láthat most a közönség, mint a bő száz év után először kiállított Pompeji
pusztulása című nagy méretű történelmi festmény. A Vezúv kitörését, a tomboló természet rettenetes erejét és a
kísérteties tájban menekülő embertömeg drámáját a szintén az antik városban játszódó, kellemes vonalvezetésű,
biedermeier bájjal megfestett, Idill Pompejiben című zsáner kontrasztjában mutatjuk be.
Molnár József: Idill Pompejiben, 1879 körül, olaj, vászon, 117 × 95 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A kiállítás másik súlypontját képezik az életműben legnagyobb számban előforduló tájábrázolások: Molnár a számára
kedves vidékeket, a Balatont, a Magas-Tátra hegyvonulatait és lankás-ligetes tájakat örökített meg olajfestményeken
és ceruzarajzokon.
Molnár József: Aligai szakadék, 1870-es évek, olaj, vászon, 67 × 107 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Molnár József: Pompeji pusztulása, 1876, olaj, vászon, 279 × 409 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A kabinetkiállításban kiemelt hangsúlyt kapnak az eddig soha nem látott fényképek, amelyeket felnagyított reprodukciókon mutatunk be. Egy részük – mint a Molnárról és a feleségéről készült talbotípia – a művész és barátja,
a tájképfestő Brodszky Sándor által 1862-ben, Győrben alapított fotóműteremben készült. Kiállításunkon a Molnár
család fényképgyűjtési és portréfotóztatási szokásait is bemutatjuk, így a látogatók betekinthetnek az 1860-as évektől
a századfordulóig tartó időszak fotóművészetébe. A fotóhagyatékról és a győri fényképészműteremről Farkas
Zsuzsa művészettörténész írt a kiállítás magyar és angol nyelvű katalógusában. A katalógus, amely Turcsányi
Erzsébet 1938-as Molnár-monográfiája óta először foglalkozik a festővel, tartalmazza még a tárlat kurátorának,
Prágai Adrienn-nek Molnár József életművéről szóló tanulmányát.
A festő születésének kétszázadik évfordulója alkalmat nyújt arra, hogy a közönség – főként új szerzeményeken
keresztül – megismerhesse Molnár festészetének – a harmonikus életképi idilltől a rettenetes végzetig terjedő –
tematikai változatosságát és kevéssé ismert fotográfusi tevékenységének néhány dokumentumát. A Magyar
Nemzeti Galéria egy időben állítja ki Molnár József és Szinyei Merse Pál műveit, ez pedig lehetőséget kínál a két
festő művészetének párhuzamos tanulmányozására: Molnárt és a huszonnégy évvel fiatalabb Szinyeit összekötik
ugyan a müncheni akadémiai gyökerek, de a műveiken látható felfogás- és technikabeli kontraszt ennél sokkal távolabbra helyezi őket egymástól. Egy-egy téma kapcsán azonban – például Molnár Légyott című festményével és
a Lila ruhás nővel, vagyis a természetben üldögélő nő egész alakos ábrázolásával – egészen közel jutnak egymáshoz.
Borítókép:
Molnár József: Dezső vitéz önfeláldozása Károly Róbertért, 1855: olaj, vászon, 153 × 187 cm (részlet)
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
