Miből inspirálódik egy lakberendező? Hogyan lehet keverni a modern és a régi elemeket úgy, hogy egyedi, esztétikus és funkcionális legyen a berendezés?
Amikor belépünk „A mi szecessziónk” című kiállításba a Ráth György-villában, olyan mintha nem is egy múzeumi tárlaton járnánk, hanem egy barátságos, vendégszerető otthonban, ahol terített asztal vár minket. A századfordulós polgári villát és a gyönyörű műtárgyakat bemutató, harmonikusan berendezett enteriőröket a színek és formák összhangja jellemzi.
Minden apró részletén életre kel a szecessziós mesterek kéznyoma, akik forradalmasították a művészethez való hozzáállást és bevitték azt a mindennapokba. A házakat, a lépcsőket, az ablakokat, a bútorokat, a dísztárgyakat, az étkészleteket, mindent, ami csak körülvesz minket, egy új, esztétikus, egységes művészeti stílusba öltöztettek. Ezt az összeművészeti stílust tükrözi ez a kiállítás, mint egy egységes, esztétikus műalkotás.
A művészeknek a mozgalmas természet adott ihletet, mint a tenger hullámai, a mozgó indák, a szélfútta virágok, a pillangók szárnyainak, a páva tollainak gazdag színvilága. A jellegzetes növények szárának mozgását idéző íves, lendületes vonalvezetést ma is méltón hirdetik Thék Endre (1842-1919) tálalószekrényei, melyek a villa „Szecessziós ebédlő”-jének ékes díszei.
„Szecessziós ebédlő” részlete, Ráth György-villa
Fotó: Niklai Gyöngyvér
A szecesszió művészi szintre emelte a lakberendezést és közelebb vitt minket a természethez. Ez a közelség ma is fontos, csak más formában. Míg a szecessziós művészek a túlzott iparosodással szemben a kézművességet hirdették, addig ma a terek rugalmas kihasználása, a kényelem, a tartós, természetes és újrahasznosított anyagok használata vált fontossá.
Vajon a gyerekek honnan inspirálódnak? Lehet, hogy közel áll hozzájuk a szecessziós stílus, amelyben a valóság és a fantáziavilág találkozik?
A „Legyél Te is lakberendező!” című, 8-14 éves korosztálynak kidolgozott születésnapi múzeumpedagógiai foglalkozáson a gyerekek játékos formában ismerkedhetnek meg a szecesszió nagymestereivel és az izgalmas szecessziós tárgyakkal. A foglalkozás kidolgozásánál az volt a cél, hogy a gyerekeket élményeken, játékokon és alkotáson keresztül motiváljuk a szecessziós stílus felfedezésére. A Ráth-villa szobáit végigjárva a kinti valóságból egy álomszerű világba érkezünk, ahol a tárgyakon madarak, kígyók, virágok, különös mesebeli lények várnak arra, hogy felfedezzük őket.
Inspirálódunk
Ahogy elindulunk a villában, a lépcsőházban Jungfer Gyula (1841-1908) kovácsoltvas korlátján találkozhatnak a gyerekek a természet alkotta csigavonalakkal, lendületes, hullámzó vonalvezetéssel, ami olyan érzetet kelt, mintha folyamatosan mozgásban lennének. Itt áll Ráth György (1828-1905), a múzeum első főigazgatójának és feleségének mellszobra. A házaspár a századforduló táján lakott a villában és itt hozták létre iparművészeti gyűjteményüket, amit a Magyar Államnak adományoztak, hogy a következő nemzedék, mi, megcsodálhassuk azokat. A villa szecessziós fogadócsarnokának teljes enteriőrjét, monumentális lépcsőházát Horti Pál (1865-1907) világhírű iparművész tervezte. A középpontban a Zsolnay-gyár vörös mázas, tulipánmotívummal díszített hatalmas kerámia „Pálmatartó”-ja áll egy magas posztamensen, melynek segítségével a gyerekek közelről megfigyelhetik a szecesszióra jellemző organikus formákat. A szecesszió a kortárs iparművészekre is hatással van. Az olyan ikonikus darabok, mint Smetana Ágnes (1961-) üvegművész irizáló, színes virágos üvegvázái, belesimulnak a századfordulós miliőbe. Ráthék stílusos otthonára is jellemző volt az antik műtárgyak és a modern iparművészeti remekek művészi társítása. Ezeket a mai műtárgyakat látva a gyerekek jobban megérthetik, hogy egy korábbi művészeti irányzat miként tud inspirációként szolgálni.
Életre keltjük a századfordulós otthont
Az „Osztrák Teremben” a gyerekek megismerhetik többek között a bécsi Secession művészcsoport tagjának, Koloman Mosernek (1868-1918) különlegesen finom díszbútorait. Lelkesen fedezik fel a szekrény ajtaján a mesebeli elvarázsolt hercegkisasszonyokat, akiknek végtelennek tűnő hajába Moser fémintarzia könnycseppeket rejtett. A festményszerű díszítések nem csupán részletgazdaggá teszik a felületet, hanem egy olyan misztikus hangulatot teremtenek, ami kaput nyit egy fantáziavilágba.
Koloman Moser: „Szalonszekrény”
Fotó: Iparművészeti Múzeum - Gyűjteményi adatbázis
Ebben a szobában a gyerekek egy-egy szecessziós ruhába öltözött hölgy vagy úr karakterét megfigyelve, hozzájuk illő műtárgyat, kalapot, táskát, kiegészítőt választanak. Gyakorolják azt, hogy hogyan fejezzék ki igényeiket és indokolják döntéseiket. Közben megfigyelik a stílusjegyeket, a formákat, a díszítettséget és az anyagokat. Ezzel a játékkal „belebújhatunk” a korszak színes, természetes formákban gazdag stílusába, átérezhetjük optimizmusát, művészeti szabadságvágyát. Egyedi stílusunk kialakítása tudatos folyamat, a belső világunk és a külső megjelenésünk összehangolása. A viselkedésünkben, az öltözködésünkben, az otthonunk berendezésében tükröződik az értékrendünk, az életmódunk, mely a korral és a személyiség fejlődésével változik.
Milyen érzés lehetett a századfordulón az, hogy egy kattintással, füst és kellemetlen szag nélkül fényárban úszott a szoba?
Benézünk a francia szecessziót bemutató szobába, ahol Charles Plumet (1861-1928) kecses, tükrös öltözködő asztala látható. A bájos szoba azt az izgalmas pillanatot idézi, amikor a ház úrnője éppen befejezte a bál előtti készülődést és izgatottan távozott. Erről az asztalon heverő pieperék tanúskodnak.
„Francia Terem”, Ráth György-villa
Fotó: Niklai Gyöngyvér
Az öltözőasztal mellett Émile Gallé (1846-1904) faragott asztalkáján François-Raoul Larche (1860-1912) „A fátyoltáncosnő” világító aranyozott asztali villanylámpája világít. Ennek kapcsán igazán különleges módon beszélhetünk a 19. század egyik legjelentősebb technológiai áttöréséről, az elektromos áram megjelenéséről. Loïe Fuller (1862-1928) Párizs egyik legismertebb táncosnője forradalmasította a táncművészetet és a színpadi látványtechnikát. Modern előadásaiban saját tervezésű foszforeszkáló, több száz méter hosszú selyemruhába öltözve, karjait pálcákkal meghosszabbítva virágokat, pillangókat idéző szerpentintáncot lejtett úgy, hogy egyedülállóan színes üveglapos elektromos világítást használt. Fullert a szecessziós virágok, pillangók, Marie Curie (1867-1934), Thomas Edison (1847-1931) találmányai és a fénylő, hullámzó kínai selyem ihlették meg, ő pedig másokat inspirált. A produkciói annyira látványosak voltak, hogy a kor művészeit, festőit, plakátművészeit, ötvöseit, szobrászait, költőit, filmkészítőit, sőt még a mai modern popkultúrát is megihlette. Többek között Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901), Auguste Rodin (1840-1917), Alfons Mucha (1860-1939), René Lalique (1860-1945) is készített róla műveket. Vajon a gyerekek milyen lámpát terveznének? Itt megoszthatják egymással, hogy mi vagy ki adna ihletet számukra.
Egy szín tud minket inspirálni?
A különböző színeknek eltérő hatása van ránk, befolyásolhatják hangulatunkat, érzelmeinket, energiát adhatnak vagy megnyugtathatnak és egyéni emlékeket is felidézhetnek. Tehát nem mindegy, hogy milyen színekkel vesszük körbe magunkat. A „Szecessziós ebédlő” berendezését, a falát díszítő Rippl-Rónai József (1861-1927) által tervezett „Vörösruhás nő” című falikárpit ihlette, mely a magyar szecesszió egyik legkiemelkedőbb remekműve. Zsolnay Vilmos (1828-1900) vörös vázái, a rózsás tapéta, a vörös függöny és a szőnyeg összességében harmonikus összképet adnak. Itt a gyerekek választhatnak nekik tetsző falszínt, tapétát és kárpitanyagot, amivel szívesen átalakítanák jelenlegi szobájukat.
Ezekkel az interaktív játékokkal a gyerekek inspirálódnak. Azzal, hogy körbenéznek, megfigyelik a századforduló polgári otthonaira jellemző bútorokat, kiegészítőket és díszítőtechnikákat segítjük azt, hogy elgondolkodjanak és új szempontok alapján figyeljék meg a tárgyakat. Fontos, hogy jól érezzék magukat a múzeumban, miközben új ismereteket szereznek. A különböző korabeli tapintható tárgyak, textúrák érintése, kézbevétele fejleszti az érzékszerveiket. Ezzel a haptikus módszerrel közvetlen tapasztalatokat szereznek, mellyel mélyül a tudásuk és az élmény által a múzeumi látogatás tovább megmarad emlékként. A saját szobájukra, ízlésükre vonatkozó kérdésekkel az asszociatív és elvonatkoztatási képességet fejlesztjük és segítjük kritikai gondolkodásukat, érzelmeik megélését. Gondolkodásra ösztönözzük őket és kicsit kizökkenthetjük őket a valóságból.
Játszunk és alkotunk
A szecesszió a villa minden szegletében ott van. Ha befogadjuk a látottakat, az élményeket, akkor beindítja bennünk a kreatív folyamatokat és hirtelen magunk is alkotni szeretnénk. Az emeleti tágas „Látványtárban” egy szenzoros élményekben gazdag lakberendezési játékot játszik a négy csapatra osztott gyerekcsoport.
Lakberendezős játék, Ráth György-villa
Fotó: Niklai Gyöngyvér
A szobamakett berendezése szerepjáték alapú kreatív téralkotás, mely során a gyerekek közvetlen kapcsolatba kerülnek a műtárgyak kicsinyített másaival is. A játék részei négy üres miniszoba, a kiállítás eredeti darabjait bemutató bútormakettek, valamint modern minibútorok és lakberendezési tárgyak. Négy különböző funkciójú teret lehet berendezni a tárgyakkal négy eltérő igényű megrendelő részére, akikről rövid leírást kapnak a gyerekek. Az alapján, amit róluk olvastak, ki kell találniuk, hogy melyik bútor melyik megrendelő szobájába illik a leginkább. A gyerekek, mint az igazi lakberendezők, a megrendelő stílusához, igényeihez, a tér adottságaihoz és méreteihez igazodva saját perspektívájukból tervezik meg a hangulatos belső tereket. Nagy lelkesedéssel rendezik be a szobákat, a játék beindítja a fantáziájukat, többféle megoldást kipróbálnak, míg végül közös nevezőre jut a csapat. Ez utóbbi erősíti bennük az empátiát és a kompromisszumkészséget. Az, hogy a berendezés tervezésénél egy megrendelő igényeit kell szem előtt tartani, kihívást jelent, hiszen korlátok között kell kreatívnak maradni. Emellett a funkció és az esztétika egyensúlyára való törekvés, a problémamegoldó és a döntéshozatali képesség és a térlátás is fejlődik a játék során. Felhívja a figyelmet a kézművesség értékére is, hiszen az újrahasznosított anyagokból készült modern bútormakettek ösztönözhetik a gyerekeket arra, hogy az otthon talált felesleges tárgyakból készítsenek maguknak hasonló játékot. Hasonlóan a szecesszióhoz, hiszen az a nagyipari gépi tömegtermelés elleni lázadásként született és harcolt az egyedi tervezésű, kézzel készült használati tárgyakért.
A lakberendezős játékot követően a Műhelyben fa képkeretet dekorálhatnak a gyerekek, amely otthoni szobájuk falát fogja díszíteni. Az alkotás során a látott műtárgyakból inspirálódva az eddig megszokottól eltérő színeket és díszítő motívumokat festhetnek, amely fejleszti kíváncsiságukat és fantáziájukat. Az egyedi dekoráció aprólékos felragasztása segíti a koncentráció, a türelem, a finommotorikai képesség, az esztétikai érzék és a kreativitás fejlődését. Közben beszélgetnek, nevetgélnek, végül büszkén mutatják be érkező szüleiknek a kész remekműveiket. A pozitív visszajelzés erősíti önbizalmukat.
A mai digitális világban egyre fontosabb, hogy a gyerekek múzeumi környezetben játszva tanuljanak és kézműveskedjenek.
Amióta a gyerekek egyre több időt töltenek a képernyő előtt, azóta még fontosabbak lettek a fizikai valóságban töltött közös élmények. A folyamatos ingeráradat, az iskolai elvárások mellett szükségük van az ellazulást segítő közös játékra, nevetésre. A játék és az alkotás alatt megszűnik az időérzékük, és a jelen pillanatban tartják őket. Ezzel egyfajta meditatív állapot érhető el, ami segít elcsendesíteni a zavaró gondolatokat az elméjükben.
Mivel segíthetjük a gyerekeket ebben a folyamatban? Azzal, ha nem az egyetlen megoldást, nem elvárást, hanem teret, eszközt és technikát adunk a kezükbe. Hagyjuk, hogy kibontakozhassanak és folyamatosan biztatjuk őket, ezzel segítjük azt, hogy kifejezhessék saját belső világukat, gondolataikat és érzelmeiket. A mi feladatunk a kíváncsiság táplálása, az alkotókedv felébresztése a gyerekekben. A legjobb érzés, miután megtapasztalják a játék és az alkotás igazi örömét, a búcsú: „Ez fantasztikus volt!”
A szerző az ELTE PPK múzeumpedagógiai szaktanácsadó szakirányú továbbképzés hallgatója.
A kiállításról és az ahhoz kapcsolódó programokról bővebb információkat az alábbi elérhetőségeken talál:
„A mi szecessziónk” állandó kiállítás kurátora Horváth Hilda művészettörténész
Iparművészeti Múzeum, Ráth György-villa, 1068 Budapest, Városligeti fasor 12.
Múzeumpedagógiai foglalkozásra jelentkezés
Dr. Joó Julianna: A hely szelleme – múzeumpedagógia egy gyűjtő otthonában. Letöltés dátuma: 2026. 04. 06.
Horváth Hilda-Balla Gabriella-Horányi Éva-Lovay Zsuzsanna-Pandur Ildikó-Radványi Diána-Semsey Réka: A mi szecessziónk. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2018
