Ma már egyetlen gombnyomás a telefonunkon, de a 19. század végén még igazi technikai csodának számított a 360 fokos látvány megörökítése. A különleges, vagy speciális fényképezőgépek olyan eszközök, amelyeket nem a mindennapi, általános fotózásra, hanem egy-egy meghatározott, extrém technikai vagy vizuális feladat elvégzésére terveztek.
A panorámakamera kifejezetten tájképek és nagy látószögű felvételek rögzítésére szolgáló speciális eszköz, amelynél a vízszintes kiterjedés jelentősen meghaladja a függőlegest. Általánosságban a 100°-nál nagyobb látószögben készült képeket már panorámafelvételnek nevezik, a legtöbb panorámakamera azonban ennél jóval szélesebb tartományt fog át.
A „panoráma” – régies magyarsággal „teljes látvány” – fogalmát Robert Barker (1739–1806) ír festő alkotta meg. Barker 1792-ben készítette el híres, hat részből összeállított festményét, a Barker’s Panorama of Edinburgh from Calton Hill című alkotást. A mű Edinburgh 360°-os látványát nyújtotta a nézőnek, úgy, mintha azt a 103 méter magas Calton Hillről szemlélné. A skóciai sikerek után a festményt Glasgow-ban és Londonban is bemutatták.
A panorámaképek villámgyorsan meghódították a közönséget: 1793 és 1863 között nem kevesebb mint 126 hasonló tárlat nyílt meg, metropoliszok, aktuális csaták és egzotikus utazások bemutatásával. Nem csoda, hogy a fotográfia megszületésével a feltalálókat is magával ragadta ez a láz, és olyan kamerák fejlesztésébe kezdtek, amelyek képesek voltak technikai úton is megragadni ezt a lenyűgöző látványt.
A szabadalmi véset és a gyári szám
A jelenleg ismert legkorábbi panorámakamera-szabadalmat Joseph Puchberger osztrák kémikus és Wenzel Prokesch – akinek műhelyében a korábban bemutatott Jedlik-kamera optikája is készült – nyújtotta be 1843-ban. Az „Ellipsen-Daguerreotype” kézi meghajtással forgatható objektívvel felszerelt eszköz volt, amely mintegy 150°-os látómezőben, 19–24 bécsi hüvelyk, vagyis körülbelül 50–63 cm hosszúságú, hajlított dagerrotípialemezre rögzítette a felvételt.
A kamerával dokumentációs célú, látványos panorámaképeket készítettek többek között a bécsi Szent István-székesegyházról, terekről, katonai laktanyákról és katonák csoportjairól.
1844–45-ben a Franciaországban alkotó, német származású fényképész, Friedrich von Martens (1806–1885) ennél jobb műszaki megoldású, „Megaskop” nevű gépe már viszonylag egyenletes pásztázási sebességgel működött. Mivel akkoriban fénymérő eszköz még nem létezett, ez a megoldás biztosította, hogy a teljes lemezfelületet megközelítőleg egyforma időtartamú megvilágítás érje. A dagerrotípia magas anyagköltségei és a megfelelő exponálási lehetőségek szűkössége miatt azonban ezekből a kamerákból csak kevés készült.
Az üveglemezek megjelenésével ívelt, nedves kollódiumos üveglemezek alkalmazásával is kísérleteztek. Ilyen volt Thomas Sutton 1859-es Sutton Panoramic Camera nevű gépe. A módosított síküveglemezek azonban nem voltak kompatibilisek a kamerák kialakításával, ezért tartós megoldást ez sem jelentett. Más technikai megoldások is születtek, de a panoráma-fényképezőgépek igazi sikerét George Eastman 1888-as találmánya, a rugalmas ezüst-bromid tekercsfilm és az Eastman által forgalmazott panorámakamera-sorozat hozta el.
A tekercsfilmes, lengőobjektíves Kodak Panoram fényképezőgép-sorozatot az Eastman Kodak 1899 és 1928 között gyártotta. A széria számozása – No. 4, No. 1, No. 3A – nem időrendi sorrendben követi egymást, mert korai időszakában a Kodak nem a megjelenés éve, hanem a felhasznált film szélessége és a negatív mérete alapján nevezte el kameramodelljeit. A „No.” után álló számok a Kodak belső katalógusrendszeréből származtak, ahol minden szám egy-egy konkrét filmformátumhoz volt hozzárendelve.
74.2006.18.1 - Kodak Panorama 3A
A sorozat három modellje így követte egymást:
A szóban forgó kameránk 26,5 × 17 × 14 cm nagyságú, 1,62 kg tömegű, dobozos rendszerű fényképezőgép. Hasáb alakú háza fából készült, oldalait fekete színű bőrpapír borítja. Rövidebb oldallapjai és hátlapja kinyitható, a frontlapon található objektív előtt pedig lenyitható védőablak található.
A 120 ° - ot pásztázó objektív
A fedélen beütött gyári felirat:
3A KODAK PANORAM / MADE IN U.S.A. / EASTMAN KODAK CO. / ROCHESTER N.Y. / 1918
A gépen belül a szabadalmi szöveg:
PAT. IN U.S.A. / APRIL 23. 1912 / JUN 16. 1914 / PAT. PENDING
A készülék fémszerelvényei elegáns nikkelezést és fekete lakkbevonatot kaptak.
A gépváz tetejére brillant típusú keresőt építettek, mögötte két, egymáshoz képest 90 fokos szögben elhelyezett vízmérték található. A szintező kulcsfontosságú, mert a legjobb horizontális panorámaképek akkor érhetők el, ha a fényképezőgépet felvételkor teljesen vízszintesen tartják. Jelöletlen, fix fókuszú objektívje valószínűleg Rapid Rectilinear típusú.
A Brillant-kereső
A készülék felhúzó- és zárszerkezete fix fényrekeszes, egyszerű, rugófelhúzású mechanizmus, amelyet kétsebességes – SLOW, azaz lassú, illetve FAST, azaz gyors – fogaskerekes rendszer működtet. Exponáláskor ez a mechanizmus az objektívet egy függőleges tengely körül, egy irányban, mintegy 120°-kal fordítja el. Az objektív a képet a géptest hátsó részén található, görbületi kör mentén vezetett filmre, vagyis képsíkra vetíti.
A lassú és gyors felvétel beállítása
A Panoram Kodak No. 3A – a készülék hátlapján lévő fémlapon feltüntetett utasításnak megfelelően – Kodak gyártmányú, „No. A 122” típusszámú tekercsfilmre rögzít. A hat normál méretű felvételre alkalmas filmre három, a tíz felvételre alkalmas változatra öt panorámaképet lehet készíteni, 3¼ × 5½ hüvelyk, vagyis megközelítőleg 8 × 14 cm méretben. A hátlapon egy vörös ablak szolgál a felvételek számlálására.
Bár a korabeli katalógusok a Panoram Kodak No. 3A-t leginkább felhőkarcolók és monumentális épületek fotózásához ajánlották, 90 fokkal elforgatva, függőleges állásban is használták. Ilyenkor a lencse nem balról jobbra, hanem fentről lefelé pásztázta végig a témát. Ezt a technikát a kísérletező fotósok és természetjárók számos más téma – például vízesések, kanyonok és monumentális fák – megörökítésére is alkalmazták.
A készülék horizontális és vertikális felvételek készítéséhez egyaránt állványra rögzíthető. Hordozhatóságát a jobb oldalra szerelt, KODAK feliratú bőr hordozószíj biztosítja.
A No. 3A Panoram Kodak kiskereskedelmi ára megjelenésekor, 1926-ban 40 dollár volt, ami mai vásárlóértéken számolva nagyjából 701 dollárnak felel meg. Rövid gyártási időszaka miatt ma ritkán fellelhető, különleges darabnak számít.
Három oldalról nyitható
Szabó Tibor – Vidra József: Régi fényképezőgépek. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 1994, 121–122.
http://www.studioargento.com/immersiva/foto-immersiva4_en.html
http://www.vintagephoto.tv/panoram3a.shtml
https://www.pacificrimcamera.com/rl/01257/01257.pdf
https://ignasioltraroig.wordpress.com/history/
https://www.si.edu/object/nmah_1029115
https://collections.museumsvictoria.com.au/items/407437
A cikksorozat korábbi részei:
Különleges fényképezőgépek I. – az ERGO detektívkamera
Különleges fényképezőgépek II. – az Expo Watch Camera detektívkamera
Különleges fényképezőgépek III. – a Photo-Stereo-Binocle különleges, detektív-sztereó távcső-fényképezőgép
Különleges fényképezőgépek IV. – a C. P. Goerz Minicord, az osztrák finommechanika és optika diadala
Különleges fényképezőgépek V. – a láthatatlan szem: A „Kiev 30” miniatűr fényképezőgép
