Koffán Károly (1909-1985) grafikusművész munkáiból nyílt időszaki kiállítás a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum Ruzicskay Alkotóházában a Koffán család gyűjteményéből válogatva.
Koffán Károly szarvasi gyökereire való rácsodálkozást a múzeum gyűjteményi anyagát képező Erdélyi Attila festő kutatása hozta. Erdélyi Attila barátja volt Kondor Bélának, ezt a kapcsolódást kutatva derült ki, hogy Kondor grafika tanára és mester, Koffán szintén szarvasi volt – és bár születési és halálozási adataiból ez nem derült ki – szarvasinak vallotta magát, sőt, Szarvason is van eltemetve. Ezen a nyomon haladva tárultak fel a csatlakozási pontok. Koffán édesapja katolikus tanítóként került az alföldi városba, a gyermek Károly ekkor csak tíz éves. A helyi gimnáziumban érettségizett, innen ment a Képzőművészeti Főiskolára.
Önarckép 1930 elején
Az életútban – meseszerűen is értelmezhető – háromszor játszik még fontos szerepet a város, először, mikor a Főiskola elvégzése után megrendezte első tárlatát otthon, mely képek közül több is elkelt és ezek árából utazott ki Párizsba, illetve mikor az 1940-es évektől már újra itthon tartózkodott és az erdélyi ösztöndíjból hazafelé menet is elidőzött otthonában a vidék szépségét megörökíteni – ebben az időszakban születtek utolsó festményei. Az oeuvre ismeretében még egy fontos inspirációs forrás tulajdonítható Szarvas városának. A figyelemreméltóan gazdag természeti környezet (Szarvason található az ország legszebb Arborétuma). Koffán már gyermekként rajongott a természetért, ez magyarázza, hogy azokban az évtizedeiben, mikor „egy vonalat sem húz”, az ornitológia felé fordul.
Koffán művészethez való viszonya markánsan karakteres, erőteljes és szabálytalan. Festőként végzett Rudnay Gyula tanítványaként, ugyanakkor az 1933-39 közötti időszakban, mikor Párizsban élt, akkor Blattner Géza bábszínházában bábkészítőként tevékenységéért. A bábok kezeinek faragásáért az 1937-es párizsi világkiállítás aranyérmét kapta. Párizsban ismerkedett meg Gauguin fametszeteivel, melyek hatásuk alá kerítették. A második világháború családjával együtt hazaszólította, itthon 1940-ben megjelentette a De profundis (A mélységből) című 32 lapot tartalmazó grafikai albumát. Párizsi kompozíciók, de itthon megszületett kivitelezés.
De Profundis 18, linómetszet
A főiskola présgépjein végezte a munkát. A kötet egy példánya bekerült a Louvre gyűjteményébe is. Koffán az 1940-es évek elején francia mintára festőiskolát is üzemeltetett, ami egyben tanulási lehetőséget biztosított a fejlődni vágyóknak, de egyfajta szellemei műhelyként is szolgált. Egyszerre járt oda amatőr és képzett művész. Sikknek számított az Erzsébet téri iskolájába járni. Koffán a 40-es évek elején ugyan még foglalkozott festéssel – Cézanne képeinek stílusánn és nyomdokain haladt – de nem érezte a képalkotásban a színekkel való bánás hogyanját. Azt mondta[1], azt a többletet, mikor a szín hozzáad a képhez, azt Kondor képein látja, a sajátjain nem. Ő ezután felhagyott a színhasználattal.
Gondolkodó, 1947
Ettől az időszaktól évtizedekig „csak” fotózott. Életművének végefelé, az 1970-es években ugyanakkor két területen is megcsillantotta tehetségét. 1971-72-ben, ágyhoz kötöttségében, megalkotta kézkompozíciókat sűrítő sorozatát, melyet 1984-ben kötetbe rendezve kiadott a Békés Megyei Könyvtár, illetve a 70-es években születtek botfaragásai is, melyek felidézik a nagyrészben már elveszett korai bábos tevékenységének tárgyait és azok nagyszerűségét.
A megvalósult szarvasi tárlat a család gyűjteményéből válogat. Elsősorban és jellemzően a grafikai munkásságból láthatóak művek az 1930-40-es évekből. Ceruzarajzok, tollrajzok, számos monotípia és linómetszet sorakozik a falakon. Ízelítőként kikerült pár másolat a Kezek kötetből és egy tárlóra való botfaragás jeleníti meg a művész sokoldalúságát. Igazi csemege – és egyfajta staféta is – hogy Kondor Bélától is látható egy 1957-es grafika, melyet a következő szavakkal ajánl: „Koffán Karcsinak szeretettel tanítványa”.
A múzeum tervei szerint a jövőben, a város számára felfedezett, neves művészének a jobb megismerése okán évről-évre kiállítást kíván rendezni. Sorra szándékozik venni működési területeit és önálló tárlat formájában megmutatni kifejezési formáit. E mostani kiállítás május 24-ig várja látogatóit.
A szerző Ván Hajnalka, a szarvasi múzeum művészettörténésze, a tárlat kurátora
[1] A kapcsolatfelvétel során a művész hitvallásáról fia, ifj. Koffán Károly grafikusművész mesélt.
