Milánó. A világ egyik legnagyobb székesegyháza, Az utolsó vacsora, a Sforza család és a Scala otthona, a divat egyik fővárosa. Van még valami, ami híressé tette az olaszokat, ez pedig a formatervezés. Nem volt kérdés, hogy a négy napos itáliai kiruccanásba mindenképpen be akartam iktatni az ADI Design Museum meglátogatását.
Az egykori ipari területen létrehozott intézmény a Compasso D’Oro gyűjtemény (legrangosabb itáliai formatervezési díj) bemutatása céljából jött létre, ahol az elismert itáliai tárgyak mind elérhető közelségbe kerültek. Az állandó kiállítás mellett időszaki tárlatok is várják a közönséget, ezenkívül előadások és folyamatos workshopok színesítik a kínálatot.
Az ADI Design Museum modern szárnya
A milánói kínai negyed szomszédságában található épületet egy itáliai építészpáros, Mara Servetto és Ico Migliore álmodták újjá, ugyanis a meglévő építmény korábban lovas villamosok telephelye, valamint egy nagy áramelosztó állomás volt, ehhez tervezték a modern üvegpalotát, a belső tereket pedig újragondolták. Az első meglepetés mindjárt a belépéskor ért minket, ugyanis a belépődíj kifizetése után egy magenta színű matricát kaptunk a múzeum logójával, amit a ruhánkra kértek tapasztani. Számomra ez a „mindig a legegyszerűbb a legnagyszerűbb” megoldás volt, semmi karton, fecni, papírlap. Nem kellett a jegyet a zsebbe vagy a táskába gyömöszölni, a matrica könnyen ragadt a felsőre és könnyen el is lehetett távolítani onnan.
Az ötezer négyzetméteres belső terület igazi közösségi tér, ami folyamatosan fejlődik, változik és helyet ad több kezdeményezésnek. A múzeum tereibe nemcsak kiállításokat rendeznek, hanem üzleti találkozóknak, design előadásoknak, workshopoknak, gyerekfoglalkozásoknak, számos közösség rendezvényeinek is helyszínt biztosít, ezenkívül bisztró, kávézó és könyvesbolt is fokozza a komfortérzetet.
Az ADI Design Museum 1954-től kronologikus sorrendben mutatja be a több mint kétezer díjnyertes tárgyat, legyen az éjjeli lámpa, fotel, korcsolya, autó vagy kávéskészlet.
A tárlat egy igazi mesélő múzeum, ugyanis megismerhetjük az adott tárgyhoz tartozó designtörténetet, de azt is, hogyan hatott az a történelemre és a társadalmi életre. A modern csarnok két hosszanti oldalán, mint valami nyitott kincsesszekrényből tárulnak elénk a formatervezett tárgyak. A négy méter magas kirakatokban a bemutatott sokféle termék mégis valahogy jó szomszédi viszonyt ápol egymással, a közös koruk és az ügyes elrendezés összeköti őket. A kiállítás egy része állandó, de vannak központi terek, ahol időszakonként cserélődnek a bemutatott alkotások. Voltak hónapok, amikor az ikonikus olasz gyártmányú járművek kerültek fókuszba, máskor a gasztronómiai kellékek, ottjártunkkor a lakberendezési tárgyak jelentették a vezérfonalat. Több fotel, lámpa és asztal ismerős lehet főleg azoknak, akik alkalmanként lakberendezési magazinokat forgatnak.
De a következő meglepetés a 2011-es kirakatnál ért. Ott ugyanis megpillantottam azt a formatervezett és díjnyertes széket, ami a zalaegerszegi Göcseji Múzeum kávézójában is megtalálható. Azt tudtuk, hogy a múzeumi felújítással egyidőben Olaszországból rendelték ezeket a hihetetlen könnyű, szemrevaló és kényelmes ülőalkalmatosságokat, de hogy formatervezési nagydíjat is nyert, ezzel most szembesültünk. Ahogy azzal is, hogy Frida a fantázianeve.
Az alagsorban is kialakítottak két látványos teret, ahová lifttel lehetett eljutni. Az egyik egy moziterem, a másik pedig a díjnyertes étkészletek, evőeszközök és üvegpoharak otthona, amelyeket forgó-mozgó asztalokon mutatnak be. Női szemmel alig lehetett betelni a látvánnyal és legszívesebben leemeltem volna Alessi vagy Ginori 1735 kollekció néhány darabját az asztalról és messze futottam volna velük. Hogy a teremőr tekintete vagy a jólneveltségem tartott vissza, hogy meg ne érintsem ezeket a designdarabokat, már nem is érdekes, ugyanis távozáskor minden látogatónak ajándék járt. Egy széles folyosón vagy ötvenféle plakátból lehetett választani és szuvenírként haza lehetett vinni egy szeletetaz ADI Design Museum-ból.
Borítóképen:
