Milyen jelenség képes hitelesen kifejezni a természet és az ember kapcsolatát? Milyen szerepe lehet ebben a textíliáknak? Hogyan fonódhat össze a természet a textilművészeti és fenntarthatósági törekvésekkel, mindezekben az emberi kapcsolódások leguniverzálisabb közös kifejezőjével: az éggel? A végtelen égbolttal, amely mindannyiunk fölött ott feszül, ahol felhők lebegnek, madarak és repülők szállnak- vajon hány emberi álom született már ott, feltekintve?
Söptei Eszter textiltervező művész Textiltestek az ég alatt című, záró tárlatvezetéssel egybekötött egyéni kiállításán ezekre a kérdésekre keresett válaszokat, inspirálva egyben a FISE Galéria látogatóit is a kérdésfeltevésre. Mire emlékszik az anyag, amikor felhőt idéz? Milyen hangja van a felhőnek, ha textillé válik? Lehet-e emléke az égboltnak a térben, idézheti-e abban a természetet vagy éppen a textília maga épít saját eget?
Burjánzás
A már véget ért kiállításnak otthont adó galéria egyik ablakában feltűzött pauszpapírokat láttunk, többségükben mindkét oldalukon felhőfotókkal. A projekthez egy Instagram oldal is készült (@abovemeisthesky). Ez a fajta megjelenítési mód a játékosság kifejezését és a nézők által észre nem vett torzulások megjelenítését célozta – emelte ki a tárlaton Söptei Eszter textilművész.
A projekt előrehaladtával minden követetten összekapcsolódott, például az alkotások négyzetessége visszaköszön az Instagram négyzetességében.
2022 és 2025 között, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram keretében kerültek kidolgozásra a galéria kiállításában megtalálható legtöbb felület, egy-egy év telt el az egyes alkotások létrehozása között. A tárgyak a gyűjthető design (collectible design) kategóriába sorolhatók, amely gyűjthető, különleges, limitált kiadású darabok tervezésére törekszik. Így valamennyi darab, de sajátos logika szerint épült fel, a fenntarthatósági szempontok figyelembevételével.
Felhő-fotók a FISE Galéria ablakában
A galéria másik ablakában egy, már nagy felületen is elkészült, akusztikát javító textil mintadarabot találtunk, jacquard szövetekből. A terek visszhangosságát csökkentő, a szövegérthetőséget javító, dinamikus mozgásra képes anyag egy kötött, tetraéder formájú textilpárnákból építkező alkotás, mely különböző színes, folyamatosan változó mintázatokkal kaleidoszkópszerű ciklusokból áll. Textilessége és lágysága annak ellenére megmaradt, hogy grafikai megoldásaival vizuálisan éles hatást kelt. Ennek a tetraédernek a torzított, kicsinyített változatával, a megformált textil legkisebb egységével mutatott geometriai rokonságot, a galéria középpontjában található Burjánzás nevű alkotás. A csonkított tetraéder célja kitörni a szabályrendszerből, a nagy összefüggésekből, ezért is teljesen szabálytalanul sorolt és összetett alkotás, amely folyamatosan növő, egymástól független elemekből épül fel. Technikailag és gondolatiságát tekintve egyaránt a tűréshatárt feszegeti, amelyekben az elemek súlyt és tömeget képviselnek.
Akusztikát javító textil mintadarab
A kiállítás textilobjektumai olyan anyagba álmodott absztrakt felhőformák, ahol a természet efemer struktúrája nem imitált, hanem újra modellezett, materiális testekké alakított. E légiesen könnyed hatású kompozíciók a fizikai térben, enteriőrben vagy éppen kiállítótérbe kerülve új kontextusba lépnek. Nem csupán vizuális élményt nyújtanak, hanem akusztikai és hőszigetelő funkcióval is rendelkeznek. E műalkotások térbe való beemelése, installálása a kortárs múzeumi gyakorlatban nem csak reprezentációs gesztus: új kontextusba kerül az anyag, amely így narratívává válik.
A felhőtextilek esetében, a lebegő forma és az anyagszerű valóság egymásra reflektál. A kérdés már nem csak az anyag mibenlétére irányul, hanem arra is, hogyan válik a légies inspiráció funkcionalitássá és a térélményre miként hat vissza. Annak felvetésével, hogy hogyan jelenhetnek meg textiltestek az ég alatt, egyben a természet és design viszonyát is tematizálja. A felhő itt nem csupán múló légköri képződmény, hanem már szimbolikus forma és test, melyet a kortárs textiltechnológia képes funkcionális tárgyként újra értelmezni és lehetővé tenni, hogy akár felhőfotók vagy absztrakt légköri mintázatok is megjelenjenek nemezelt textileken, faliképeken, szőnyegeken vagy installációkon.
A tárlatvezetés során megismerhettük a felhő-textilek rejtelmeit
De mégis hogyan valósulhatott meg mindaz, amit láttunk? A tárlatvezetés során részletesen megismerhettük különböző textilanyagok, - a gyapjú, a nemez és a filc - jellemzőit, ahol a textilgyártásban az első, mint alapanyag, a második, mint kézműves, a harmadik pedig, mint ipari verzió van jelen. Megismerhettük a magyar gyártás rövid, anekdotaszerű történetét, a felhőfotók éstextilalkotások inspirációs forrását, tervezési és kivitelezési folyamatát. Betekintést nyerhettünk a gyártás nehézségeibe, abba, hogyan szembesült az alkotóművész az anyag gyártásból fakadó mozgásának és torzulásának kiszámíthatatlanságával. Majd korábbi munkáin túllépve kezdett el kísérletezni a felhőmotívumok légies és matematikailag kiszámíthatatlan formáival – végül művészi kontrollként már tudott kalkulálni a véletlennel is.
A kiállításon látható, Uluwata felett az ég című, egyedi, 2024-ben készült textilalkotás, és a Cloudcheck című, 2023-as felhősakkos munka nem utólag megfestett, hanem gépi összeállítással létrehozott festői hatású, tapintható felhőélmény, amely egyszerre elvont és természetközeli. A textil felhőképek létrehozásának folyamata, a színes gyapjúrétegek kompozíciójával indul, ahol a művész fotó alapján, színátmeneteket és formákat komponál színes gyapjúszálakból. Ezek rétegzése és gépi nemezeléssel való rögzítése festményszerű képek kialakulását eredményezi. Söptei a képi átírást nem tervezte meg előzetesen digitálisan: a kép a helyszínen született meg és a gyártás során formálódott, majd nyerte el végleges formáját. Ez pontosabb formai leképezést tett lehetővé, miközben az anyag textúrája is megmaradt – a végeredmény pedig egyedi összhatású termék lett.
A nemezelt textil nem vászon: textúrája összhatásában puha, sűrű és meleg, színvilágában érvényesülhetnek a pasztell tónusok és a finom színátmenetek. A színezett gyapjúrétegek egyfajta festői kompozícióként épülnek egymásra: nem ábrázolnak, hanem idéznek; nem képet közölnek, hanem hangulatot sűrítenek.
A textilkép szinte kilép a síkból, térhasználatában installációszerűvé válik, formaérzékelése lebegő, hullámzó és organikus. A felhő, mint anyaggá sűrűsödő atmoszféra, nemcsak dekoratív funkciót lát el, hanem a belső térben meditatív, természetidéző, gondolatébresztő, a fotó érzetét visszaadó hangulatot teremt. Marcus Vitruvius Pollio elméletében és ember-rajzában minden rész viszonyban áll az egésszel. Ez fontos szempont volt az ember és az ég kapcsolatának ábrázolásában is. Technikai kísérletek is zajlottak: a 2024-es Felhő kompozíció 1 és a 2025-ös Felhő kompozíció 2 utólagos, akvarell festési módszerhez hasonlóan készült.
A textilművész jellemzően kisebb mennyiséget rendel és hazai magyar gyárakkal dolgozik. Az alapegységek szabásmintájának megtervezése is egyedi, ahol a szabászati hulladék visszaépítésre kerül a textíliák belső szövetébe. A geometrikus formák palástja sem készen kapható anyagokból készül, hanem az alkotó saját egyedi koncepcióját követi – speciális kontúrok, kitöltés, felület, formák és anyagokkal. Alapjuk az ipari gyapjúfilc és a jacquard szövet, a belsejükben szivacs burok, azon belül pedig szálas anyagok vannak elhelyezve. A leesett, vágott anyagokból is születik másik alkotás, a maradékból egyéb alternatív, egyszerűen kivitelezhető párna formák is kivághatók, minimális szabászati hulladékkal a Burjánzás alapanyaga esetében.
Felhő kompozíció 2, 2025
A galériában bemutatott akusztikai objektumokhoz egy Vincze Gergely szerezte, a nemezelőgép üzemhangjaival mixelt tíz perces audioperformansz is készült. A hang bevonásával a textilek nemcsak testként, hanem hangtestként is működtek; így a tárlat nem csak látványban szőtt kapcsolatot ég és föld között, hanem hangban is. Általa, technológia és poézis fúziója jöhetett létre, kiegészítve az anyagszerű vizualitást, dialógust kezdeményezve, így szóra bírva a textileket. Atmoszféraépítő elemként is szolgált és egyben az akusztikai tulajdonságokat is demonstrálta. A nemezelőgép monoton, ritmikus zúgása nem csupán technikai háttér, hanem újfajta zenei kompozíció, egy olyan ipari ambient, amelyben a gyapjú anyaga és a művész szándéka összeért. A hang lejátszása a kiállítótérben nem illusztráció, hanem installáció: a textiltest, amely a térben lebeg, saját keletkezésének zörejével lépett párbeszédbe a látogatókkal. Ebben a kontextusban a gépi hang nem rideg, sokkal inkább konceptuális elem: a gyártás poézise, amely átvezetett az anyagból az élménybe.
Lanerossi per Alitalia: szintetikus anyagból készült geometrikus mintás fedélzeti takaró.
Egy folyamatban lévő projekt anyagkísérletei is bemutatásra kerültek a tárlatvezetésen, nevezetesen, melynek alapanyaga az Alitalia légitársaság számára gyártott fedélzeti takarók. Egy 2024-ben bezárt textilgyár végkiárusításra szánt anyagai között. A talált homogén textilcsomag a kilencvenes évekből származó, Lanerossi cég által tervezett fedélzeti takaróinak magyarországi gyártásából visszamaradt anyag volt. Ez a történeti és anyagminőségi háttér szervesen kapcsolódik a kiállításon bemutatott koncepcióhoz, mely által új kontextusba emelődik. A takarók újraértelmezése, a maradék anyag beépítése, és a kézi, kis szériás feldolgozás során keletkező anyagkísérletek az anyag iránti érzékenységet és a fenntartható gondolkodásmódot is tükrözik. A textil ebben az értelemben emlékezet, újraértelmezett történet és médium, amely képes lehet kapcsolatot teremteni anyag, tér és néző között.
A FISE Galériában bemutatott tárgyak egy folyamat kezdetét jelentik és a Felhő kompozíciók mintájához hasonlóan, már egy új tárgy szabásmintája is elkészítésre került.
A cikkben szereplő fotók a szerző saját felvételei.
