Múlt-Kirakó című kiállításunkhoz az alapötletet az elmúlt tíz év legjelentősebb régészeti leleteinek a Parlamentben, majd a nagyobb vidéki városokban bemutatott tárlata adta. A kiállítás, amelyhez megyénkből is adtunk műtárgyat, 2013 nyarának végén, nagyjából két hónapig szerepelt a Dobó István Vármúzeumban, és óriási sikert aratott. Mikor tehát 2013 őszén elbontottuk a Megmentett Örökség című kiállítást, azonnal hiányérzetünk támadt, és felmerült a folytatás lehetősége. Saját, addig raktárainkban őrzött műtárgyainkból alig több mint egy hónap leforgása alatt sikerült összeállítanunk az új kiállítást, amely 2013 októbere óta folyamatosan látogatható, és amelyet a közönség nagy örömmel fogadott.
Kiállításunkat 2013-ban reprezentatívnak álmodtuk meg, nem csak abban az értelemben, hogy a legszebb tárgyainkat akartuk megmutatni, hanem abban is, hogy a megye adottságait, legjellemzőbb korszakait, legtipikusabb leleteit és legjobban ismert lelőhelyeit helyeztük a fókuszba. Régészek, restaurátorok, kiállításrendezők nagy, lelkesedéstől fűtött összefogása volt ez, és akkor még nem is tudtuk, hogy milyen sikert aratunk majd vele. Tárlatunkat 2015-ben például több mint 97 ezren látogatták meg.
Heves megye területe földrajzilag igencsak változatos. Nem véletlen tehát, hogy a Dobó István Vármúzeum rendkívül gazdag régészeti hagyatékkal rendelkezik, egészen a kezdetektől fogva. A paleolitikum időszakából számos barlangi és nyílt színi telepet ismerünk és a holocénnel kezdődő átmeneti kőkorból is egyre gyarapodó régészeti anyaggal rendelkezünk. Az újkőkorban térségünkben is teret nyert a termelőgazdálkodás, ezt régészeti lelőhelyek és leletek sokasága igazolja. Gazdag rézkori kultúráink még dél és kelet felé kötődtek leginkább, a késői bronzkortól, az időszámításunk előtti második évezred közepétől viszont területünket egyre inkább nyugati hatások is érték.
Vidékünkön ekkoriban kiemelkedően termelékeny és magas minőséget produkáló bronzműves központok működtek. A történeti korszakokat térségünkben a vaskor vezeti be, a keleti szkíták és a nyugati kelták éppen a Kárpát-medencében találkoztak – régiónk gazdag leletanyaggal bír mindkét népcsoportot illetően. Időszámításunk kezdetén a Kárpát-medence ugyan a Római Birodalom befolyási övezetébe került, de megyénk területe még a Barbarikumhoz tartozott. A helyi őslakosságra korábban rátelepült szkíta, kelta és dák etnikus bázisra a dél-orosz sztyeppékről szarmaták vándoroltak. Az ezt követő fél évezredet népvándorlás korának nevezzük, és térségünkben valóban népvándorlás is zajlott. Újabb és újabb népek, köztük hunok, germánok, majd avarok foglalták el ezt a területet. Ez az időszak – ahogy kiállításunk is – a honfoglalás korával zárul. Az Árpád-kort és a középkor további helyi emlékeit már egy másik, nagyszabású helytörténeti kiállításunk mutatja be.
A kiállítás interaktívvá tételére, a virtuális sétára, vagy a webes megjelenésre vonatkozó utólagos elképzeléseinket 2015-ben egy a Nemzeti Kulturális Alaphoz benyújtott pályázatnak köszönhetően meg is valósíthattuk.
A virtuális régészeti tárlatot elsősorban a történelem tanításhoz ajánljuk, de számos művészettörténeti vonatkozása miatt a rajz-és vizuális kultúra oktatásához is releváns lehet. Két fajta megközelítést javasolunk a pedagógusoknak a tárlat feldolgozásánál. Egyrészt a régészettel, mint tudománnyal foglalkozó órákon (általános iskola felső tagozatában és középiskolában is külön tanegységben foglalkoznak ezzel) teljes körű ismereteket adhatunk a régészek szerteágazó munkájáról az ásatástól a kiállításig. A tárlat egységeit áttekintve, a műtárgyakat sorra véve megfoghatóvá válnak az ásatás, a dokumentálás, restaurálás, tudományos feldolgozás állomásai, módszerei, érdekességei, a hagyományos és modern feldolgozási minták egyaránt. A másik hasznos szempont lehet a különböző korszakok feldolgozása. A gazdag anyag áttekintése kézzelfoghatóvá, vizuális élményeivel megérthetővé teszi az adott korszak életmódját, gazdaságát, de jelentőségét és jellemzőit is. Az egyes tárgyak többoldalú vizsgálata számos következtetést enged meg, amelyekkel világosabbá válnak a távolabbi korok, a használati tárgyaik megismerésén keresztül pedig megfogható közelségbe kerülhetnek az ott élt emberek mindennapjai.
A tárlat arra is alkalmas, hogy a gyerekek önállóan, előre megadott szempontok szerint dolgozzák fel a kiállítást. Például a tanulókat az egyes korok tárgyainak vizsgálatára kérhetjük, és arra biztatjuk őket, hogy vázolják fel a kor emberének legfontosabb tevékenységeit.
