Zalaegerszeg közkedvelt művésze, Kossuth- és Munkácsy-díjas keramikusművész, Németh János a nyáron 93 éves korában elhunyt. Csend lett a műtermében és néma csend volt azon a megemlékezésen, amelyen a város polgárai megrendülten álltak és mécses gyújtottak az emlékére. Nem a műteremházához és nem is a szülőházához sétáltak, hanem a Göcseji Múzeumban lévő állandó kiállításához, hogy az „elárvult” alkotásai közelében legyenek.
Németh János a kortárs magyar kerámiaművészet kiemelkedő egyénisége, Zala emblematikus alakja volt. Stílusában a legőszintébb elem a gyökerekhez való ragaszkodás, de számos korszak művészetében talált olyat, amit magáénak tudhatott. A népi kultúrához való elszakíthatatlan kötődés, Göcsej népművészete és hitvilága, az itt élő emberek generációkon átörökített életszeretete és bölcsessége évtizedeken át szolgáltatta az ihletet. Művészete eredeti és egyéni volt, figuráinak az ősi technika segítségével, fazekaskorongon adott életet, mégis modern jelentéstartalmat is hordoztak. Kiállításain és műtermében békésen megfért egymás mellett az élet fája, a csodaszarvas, Szent Ferenc alakja vagy egy mézeskalács huszár.
Egy férfi és egy nő. Németh Jánosnál lehetnek ők Ádám és Éva, Ámor és Psziché, egy göcseji parasztember és a felesége, de Ozirisz és Írisz is. Észrevettük, alkotásai minden generációt megszólítanak, egyértelműen hat a vizuális erő. Nagy öröm volt számunkra, amikor a nyár végén egy zalaegerszegi család felajánlása révén újabb három Németh János-alkotás került a múzeumi gyűjteménybe, amelyek tovább árnyalják és színesítik az eddigi kollekciót.
Szüretelő nő - A művész iparművészeti főiskolásként alkotott kerámiaszobra
A Szüretelő nő című kerámiaszobor Németh János második főiskolai évében készült (1954), az Iparművészeti Főiskola növendékeként alkotta ezt a forgástestekből összeállított fejkendős alakot. Azért is szívet melengető ez az alkotás, mert a legszembetűnőbben mutatja be alkotófolyamatának technikai lényegét. A mű három forgástestből áll: a legnagyobb tömb az asszony alakja, mellette áll egy kerekded szőlőtőke, a legkisebb pedig egy kis korong, ami egy kosarat mintáz. Egészen biztosan egy hazaiéletképből merítette az ihletet az őszi szüreti hónapok idején.
A másik két kerámia egy-egy falikép. A Tornácon ülő öregasszony egy három részre osztott göcseji parasztházat mutat, amelynek tornácán ölbe tett kezekkel ül merengve egy távolba néző parasztasszony. A régi göcseji házakra jellemző zsúpfedél is megjelenik, ahogy az apró ablak és a házat bevonó fehér máz is díszíti a formát. Az öreg nénit kúpmetszetből alakította ki a művész, ismét bemutatva művészetének gyakorlati lényegét.
A másik, méretében kisebb falikép a Göcseji falurészlet szintén hordozza a sajátos technikát, amelyet fazekaskorongon készített. Egy parasztház és egy göcseji harangláb stilizált ábrázolása a mű, az előtérben deszkakerítés és hullámzó vizű patak. Ez egy művészi vallomás: a paraszti világ szeretete és a szülőföld iránti rajongás ragyogó példája ez a kerámia.
Montázs Az agyag életre álmodója című kiállítás anyagából
Németh János alkotásaival köztereken is gyakran lehet találkozni, de a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban látogatható Az agyag életre álmodója című kiállítással a keramikusművész emlékét megőrizni és ápolni szívből jövő kötelességünk. Az ajándékba kapott három alkotást pedig kisebb állagjavító eljárás után elhelyezzük a kiállítótérbe.
Borítókép:
Németh János és a két, Göcsejt megjelenítő falikép
