A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. 2021-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ipari örökséget reprezentáló tagintézményeiben kezdtünk, majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a békéscsabai Munkácsy Mihány fogadott bennünket. Március első felében a Hadtörténeti Múzeumban időzünk. A múzeum története után a Modern Lőfegyver Gyűjteményé, majd az első világháborús állandó kiállításé volt a főszerep. Most a Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívumába nyerünk betekintést.
A Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívum a „legek” gyűjteménye, több mint hétszázezer darab műtárgyával, a legnagyobb darabszámú, témájánál fogva a legtöbbet kutatott és a Múzeum egyik legidősebb gyűjteménye. Létrejötte még a Múzeum megalapítása előtt elkezdődött, amikor 1915 novemberében a Honvédelmi Minisztérium 1/a osztályán megindult az első világháborús harcokat dokumentáló irat- és fényképanyag szisztematikus begyűjtése. Ezek az 1916-tól beérkező első világháborús fotók, nagyjából huszonnégyezer darab felvétel, teremtették meg a Fotóarchívum nagyobb részben ma is létező alapját.
1914 M 9 cm-es aknavető és legénysége (üvegnegatív) (HTM-052/Fkl)
Az archívum a magyar hadtörténelmet vizuálisan megörökítő emlékekkel, a történeti fényképekkel foglalkozik. Gyűjtőkörébe tartozik minden a magyar hadtörténelemmel összefüggő fénykép, a készítés helyétől függetlenül, ábrázoljon kiképzést, harcteret, beteg ápolást vagy hátországot. Ugyanakkor minden kép középpontjában az egyén, a harcos, a katona áll, akinek életútja pillanatképekben rögzíti a történelem fontos eseményit. Így a Fotóarchívum számára a legfontosabb az életutak, a magyar katonasorsok megőrzése.
Haditudósító század katonái pihenőben, 1942 (HTM-51832/Fk)
Két tematikus egységre, az 1945 előtt és az 1945 után keletkezett fotókra oszlik, amelyek különböző raktározási helyen kaptak elhelyezést. Ezen belül megjelenítési formájuk alapján a fényképek elkülöníthető csoportjai a pozitív felvételek, a negatívok, a diapozitívok és a digitális, vagy digitalizált fényképek. A gyűjtemény legkorábbi felvételei az 1840-es évekből valók, ezek között található néhány fényképészettörténeti ritkaság, mint a dagerrotípia és a ferrotípia. A dagerrotípia az első gyakorlatban is alkalmazott fényképészeti eljárás, amit 1839 januárjában Louis Mandé Daguerre hozott nyilvánosságra. Egy olyan direktpozitív eljárás, amelyben a fénykép egy ezüstözött rézlemezre, egy pozitív példányban készül.[1] A gyűjtemény jelenleg két dagerrotípiával rendelkezik, amelyek 1945 után kerültek a Hadtörténeti Múzeumba. A Fotóarchívum eredetileg több mint tíz példányt birtokolt, köztük egy portrét Görgei Artúr 1848–49-es honvéd tábornokról, de sajnos ezek a második világháború alatt elvesztek vagy elpusztultak.
Kosztolányi Móricz 1848–49-es honvéd ezredes családja körében, 1842 (HTM-31577/Fk)
A Fotóarchívum több mint kétezer-ötszáz darab darabot számláló fényképalbum-gyűjteménnyel rendelkezik, amelyek között egyaránt megtalálhatóak az Osztrák–Magyar Monarchia egyes ezredeinek portré albumai, az első vagy a második világháború harcai, a Magyar Néphadsereg életképei, az ICCS magyar kontingensének vietnámi munkájáról készült összeállítások. A XIX. századi albumok némelyike díszes réz-, aranyvereteivel, gazdag zománcdíszítésével és bársonyborításával iparművészeti és könyvészeti értéket is képvisel.
A volt szabadkai császári és királyi 86. gyalogezred által, az ezred mozgása során készített városkép album, 1883–1889 (HTM-28798/Fk) (A fotóalbum fényképei megtekinthetők a MuseumMap aggregácios portálon)
Gazdag képanyag marad fent az első világháborúból, körülbelül százezer felvétel mutatja be a Nagy Háború különböző arcait. A fényképek egyrészről a már említett, a háború során folytatott dokumentálás folyományaként, valamint a két háború között az ezredek által saját történetükről összeállított és leadott anyagokból kerültek a gyűjteménybe. A mai napig nagyon gyakori az ilyen témájú fényképek magánszemélyektől beérkező ajándékozása.
Akik szeretnének böngészni a Fotóarchívum első világháborús fényképei között, azok ezt a „Magyarezredek az I. világháborúban” című, az Osztrák–Magyar Monarchián belüli Magyar Királyság területéről felállított alakulatok információs portálján megtehetik. Itt érhetők el a centenárium során bedigitalizált, meghatározott ezredekhez köthető fotók (portrék, csoportképek, életképek), valamint 122 darab, változatos témákat bemutató fotóalbum, amelyek között érdekességeket találhat a haditengerészet, a gyalogság, az egészségügy, vagy akár az első világháborús repülés iránt érdeklődő is.
A Nagy Háborút bemutató felvételek közül készítési technikájuk miatt kiemelkednek a Grausz Sándor tartalékos főhadnagy által készített cianotípiák. A kéknyomat eljárást 1842-ben Sir John Frederick William Herschel (1792–1871) brit tudós találta fel. Először nyomdai sokszorosító eljárásként használták, szélesebb körben csak az 1890-es években terjedt el, de olcsósága és egyszerűsége miatt az 1910-es évekig népszerűségnek örvendett.[2] A cianotípia egyrétegű fotográfia, nincsen baritrétege, a képalkotó anyag a hordozó rostjai között ül. Képalkotó anyagát nem ezüst vegyületek, hanem vas(II)-ferrocianid és a vas(III)-ferrocianid keveréke, a „berlini kék” néven ismert pigment adja, amitől a kép a jellegzetes kék színét kapja.[3] A kék-nyomatok készítője Grausz Sándor tartalékos főhadnagy volt, aki a VI. hadtest kötelékébe tartozó, cs. és kir. Péter Ferdinánd főherceg nevét viselő 66. gyalogezredben szolgált. Az olasz harctéren töltött szolgálati ideje alatt 1915–1917 között a 66. gyalogezred II. zászlóaljának mindennapjairól készítette felvételeit, amelyek bemutatják a havas csúcsok között kiépített lövészárkokat, a barakktáborokban létesített tiszti szállást vagy segélyhelyet. Fotóin megjelennek a háború borzalmai – a drótakadályok között elhunyt katonák – és a katonaélet mindennapjai is – bajtársak menetben, gépfegyverszállítás közben, ágyúállásban és pihenőben. Művészi képei szemléltetik a Krn hegység magaslatait, a Mrzli Vrh havas csúcsait.
Barakkok a Krn oldalában 1916. november. Grausz Sándor tartalékos főhadnagy felvétele (HTM-58315/Fk)
A diapozitív gyűjtemény nagyjából háromezer-ötszáz darabjával a legkisebb része az Archívumnak, de így is olyan értékes darabokat őriz, mint a 2016-os évben beérkezett Edward J. Czerniuk amerikai dandártábornok 1944–1945-ös ostrom utáni Budapestet ábrázoló színes dia hagyatéka. Czerniuk dandártábornok 1945 és 1947 között a Magyarországon felállított Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai missziójának egyik képviselője volt, őrnagyi rendfokozatban. A fővárosban töltött szolgálati ideje alatt saját maga készített fényképeket, többek között színes diapozitívokat a romba dőlt Budapestről.[4]
Leadkép: A Halászbástya romja a II. világháború után, 1945–1947. Színes diapozitív, Edward Czerniuk felvétele (2016.1.2.37/DIA)
[1] Sor Zita – Ormos József – Cs. Plank Ibolya: Fényképgyűjtemények állományvédelme. Budapest, Múzeumi Állományvédelmi Program, 2008.
[2] Stemlerné Valogh Ilona: Történelem és fotográfia. Budapest, Osiris Kiadó-Magyar Nemzeti Múzeum, 2009.
[3] Sor Zita – Ormos József – Cs. Plank Ibolya: Fényképgyűjtemények állományvédelme. Budapest, Múzeumi Állományvédelmi Program, 2008
[4] http://mafot.hu/apertura_budapest-forditos-filmeken.html
