EN facebook

Osztrák-magyar tábori bordélyok a Nagy Háborúban

EGY 16+ VÁNDORKIÁLLÍTÁS

Egy Kecskeméten, Salgótarjánban, Budapesten, majd Pécsett látható „felnőtt” vándorkiállítás különböző korokat, társadalmi csoportokat, történelmi eseményeket megidéző egységeit az erotika vezérfonala köti össze, melynek muzeális megjelenése nem szokványos. Pedig „a szerelem, a szexualitás a teremtés aktusa, a férfi és a nő az élet létrehozói, kapcsolatuk minden megnyilvánulása része az emberi kultúrának.” (Bartha Júlia).

 

A 16 éven felüli tinédzsereknek és a felnőtteknek szól, ami érdekes, felelősségteljes és veszélyes szakmai vállalkozás. A látványában vagy témaválasztásban szokatlan, pikáns, újszerű kiállításokkal a múzeum iránt kevésbé érdeklődők is megszólíthatóak.

 

A téma profán és világi, de nem közönséges. Pikáns, de nem obszcén vagy trágár. Széles közönséget szólít meg, de nem szenzációhajhász. Tudományos kutatásokon alapul és elhatárolódik a bulvártól.

Házasságtörőkről éppúgy szól, mint prostituáltakról. A közösség által elfogadott normákról s egyben a normaszegőkről. Egy legális, megtűrt foglalkozásról, ugyanakkor a kollektív prüdériáról. Engedélyezett, nyilvántartott tevékenység szigorú kereteiről. A „közillem megsértéséről” és a „járókelő közönség méltó megbotránkozásáról”, ugyanakkor a férfitársadalom igényeiről, s a mindenkori feleségek hallgatólagos tudomásul vételéről. Az úriszéki bíráskodásról és a városi bíróság ítéleteiről. A tradicionális közösség népi jogéletről, egyszersmind a városi igazságszolgáltatásról. A kínálatról és az azt fenntartó keresletről. A Nőről és a Férfiról.

 

A tárlat tematikus egységei:

Az éjszaka virágai Kecskeméten

17. század: „paráznaság bűnébe estek”

18. század: „Hohér Pallosa által fejek vetettessék”

19. század: „Tűrvény”

20. század eleje: „Bárcza”

20. század második fele: „Találkahely-engedély”

Nemi betegségek

Erotikus szimbólumok a népi kultúrában

Érosz a hadszíntéren. Osztrák-magyar tábori bordélyok a Nagy Háborúban

Könyv-tár-lat

 

 

 

 

Érosz a hadszíntéren. Osztrák-magyar tábori bordélyok a Nagy Háborúban

 

A háttér:

Mars és Érosz kéz a kézben járnak, a szeretők a háborúban téma a történelem egy szelete. Periférikus, szemérmesen kezelt, de megtörtént szelete.

A tábori bordélyok hadrendbe állításának célja alapvetően a katonák harcképességének megőrzése volt. A harcok elhúzódására nem gondoltak a háború kitörésekor. A megszokott környezetükből, családjukból a frontra vitt katonák körében azonban rohamosan terjedtek a nemi betegségek, a beteg katonák száma egyre nőtt. Arányul elérte a 12%-ot 1915 tavaszára. A felvilágosítás komoly és fontos feladata, a kiosztott gyógyszerek, óvszerek mellett azonban szükség volt egyéb gyakorlati lépésekre is. A hadvezetés ezért hozta létre a tábori és tartalék bordélyok rendszerét, 1915-ben. Az itt dolgozó prostituáltak egészségi állapotát folyamatosan felügyelték, a működését pedig részletesen szabályozták. A bordélyházak működtetése mellett a katonák egészségügyi felülvizsgálatára is nagy gondot fordítottak, szigorú rendszerességgel végezték. A nemi betegségek aránya az intézkedéseknek köszönhetően az 1915-ös 12%-ról 1916 nyarára 6,4%-ra csökkent, és a harcvonalba lévőknek már csak 2,6%-a. Ezt az arányt a háború végéig sikerült megtartani annak ellenére, hogy a bordélyokban dolgozó lányok létszáma mindig kevesebb volt mint a feléjük irányuló kereslet.

A megvalósítás:

A tábori bordélyok működését előíró szabályzatokat ugyan ismerjük, de valódi működésükről, mindennapjaikról elenyészően kevés információk, fotónk létezik. Ezért is volt nagyon nehéz feladat ebből a témából kiállítást rendezni.

A tablók anyaga a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Gyűjtemény jóvoltából rendelkezésre álltak, időtálló és vándoroltatható anyagra nyomtatásuk történt a rendezés során. A tablók ugyan az általunk megszokotthoz képest kicsivel több szöveges információt tartalmaztak, de a téma érdekessége ellensúlyozta a szövegek hosszát. Ugyancsak a tablókra kerültek azok a fotók, amiket a tábori bordélyokkal kapcsolatban ismerünk.

A kiállítás gondolatának megszületésekor tudtuk azt, hogy be szeretnénk mutatni a szabályzat szerinti két különböző bordélyt: a tisztit és a legénységit. A kettő közötti eltérés nagyon jól érzékelteti a korszakban a tisztek és a legénység közötti óriási különbséget. A belgrádi tiszti bordély szobájáról maradtak fotók. Ezek a korabeli polgári lakások berendezését mutatják. A kiállítás két enteriőrje közül az egyik a tiszti bordély. Rézágy, fésülködő tükör, hímzett ágynemű, ágytakaró, szőnyeg, kenőcsös és illatszeres tégelyek jelentik a szoba berendezését. Porcelán lavór utal a kötelező tisztálkodásra. Tudjuk, hogy ez a front mögött, viszonylagos nyugalomban működő tartalék bordély volt.

A front mögött működő legénységi tábori bordély belsejéről nincs fotónk. Ilyen esetben a muzeológust az írásos dokumentumok, a körülmények ismerete, a korszakra vonatkozó általános ismertek segítik. Tudjuk, hogy a tábori bordélyok a front mögött, a harcvonaltól csekély távolságra voltak, és az első vonalba induló vagy onnan visszavont katonák látogatták. Ezek bármely arra alkalmas, vagy a háború viszontagságaitól megkímélt épületben működhettek: elhagyott kastélyokban, megkímélt falusi házakban, fabarakkokban, üresen álló vasúti vagonokban. Legtöbbször csak rövid ideig léteztek, személyzetük nemegyszer csupán 2–3 főből állt.

 

 

Berendezésükkel kapcsolatban figyelembe kellett venni a tisztálkodásra vonatkozó előírásokat és az ideiglenes jelleget valamint azt a háborús körülményt, hogy rövid időre készültek. Az elképzelt legénységi bordély berendezésében a deszkaágy, asztal, hokedli, lavór jelenik meg. A szalmazsák, a deszkabútor éles ellentétben van a tiszti bordély úri szobájával.

 

 

 

A két enteriőr egymástól teljesen elválasztva jelent meg a kiállításban. A tiszti bordély egy szőnyeggel letakart dobogón szobabelsőt jelenít meg. A legénységi bordély esetében viszont deszka barakkot építettünk fel, amelynek kivágott ajtaján és ablakán tudnak betekinteni a látogatók.

Paraván választotta el a két egységet egymástól, így a látogatónak egy zegzugos területet kellett bejárni, mire egyik enteriőrtől a másikig eljutott.

A korszak polgári és katonai viszonyai között is rendkívüli jelentősége volt a fertőző nemi betegségeknek, melyek az emberiséggel egyidősek. A leggyakoribb betegségek a vérbaj (szifilisz) és a kankó (gonorrhea) voltak. Az utóbbi a nyálkahártyát, az előbbi pedig a teljes testet megfertőzi. A fertőzés terjedésének megakadályozása volt az elsődleges feladat, ezért voltak folyamatos orvosi ellenőrzés alatt a bordélyok. Az orvostörténeti egység olyan korabeli eszközöket mutat be, melyeket férfiak és nők gyógyításánál használtak az egykori doktorok. Ruggyantából készült a kankó gyógyításához férfiaknál használt kankófecskendő. Bizmut tartalmú szerekkel gyógyították az antibiotikumok megjelenése előtt. kankót „Bonjour” betegségnek nevezték a katonaságnál, mert az alkalmi légyott következtében, a fertőzés után három nappal visszaköszönt. Ugyanennek az egységnek jelentős tárgya a fertőzések megakadályozására szolgáló, halhólyagból készült óvszer is. Különlegesség az a kisméretű, zsebben elférő doboz, amely gyógyszertári forgalomba került és amelyben nemi betegségek megelőzését szolgáló gyógyászati és fertőtlenítő szerek találhatóak. A Bécsből származó készlet részletes használati útmutatót is tartalmaz. Az egységben korabeli orvosi szakkönyveket és orvosi műszerek katalógusát, valamint kinagyított oldalaikat is megtekinthetik a látogatók.

 

Az egység a tárlat többi részéhez képest rideg, időnként ijesztő és félelmetes – szöges ellentétben áll a többi bemutatott anyaggal. Ugyanakkor a téma szerves része, hiszen a nemi betegségek ellen vívott harc fontos része volt a 20. század eleje orvoslásának.

 

 A háború idején a magyar társadalom kétharmadát a parasztság alkotta, a hadseregbe besorozott parasztemberek száma is ezzel arányosan alakult. A paraszti kultúra erotikus elemei –melynek hordozója, éltetője a sok millió parasztkatona volt- része a témakörnek. A magyar folklór szerelmi szimbolikájáról a 16. század elejéről találjuk az első tudományos említést. De a népi szerelmi élet szimbólumai megtalálhatóak a népművészetben, annak ikonográfiájában, tárgyi világában is.

A bemutatott néprajzi tárgyak egy része direkt, más része szimbolikus megjelenési formája a népi erotikának. A szimbolikus megjelenítés mellett alapvetően polgári hatásra a 19. századtól naturálisan is megjelenítették a szerelem, szeretkezés témáját. Utóbbira példa a sótartón látható üzekedő disznók, a kő-és kerámiafallosz, a fallosz alakú szipka és húsvéti locsoló, a falloszállító bábuk. Tárgyi és egyszerre folklorisztikai példa a pajzán rigmussal díszített butella.

 

Háttere dramatikus szokáshagyományok, folklór jelenségek, a múlt homályába vesző kultuszok, termékenységi rítusok, melyek a népi kultúra részei voltak.

Az erotika “… nem öncélú, súlytalan, semmit mondó epizódja, olcsó tölteléke a szokásjelenetek hézagainak. Ellenkezőleg, az erotikának súlya van, rendeltetése, üzenete van és a spontaneitása elleére jól átgondolt […] Az erotikának súlya van azért, mert célirányos rendeltetése révén –ez pedig a gyermeknemzés– része egy tágabb értelemben vet társadalmi, bátran mondhatom, demográfiai stratégiának. ”

A paraszti társadalomban általában –Balázs Lajos egy falura vetített megállapítását kiterjesztve– “”a szerelem nem volt elsődleges közösségfenntartó principium. Ez az erotikáról mondható el inkább, és eme érzés- és kedélykoplexumnak […] csupán egy racionális motivációja volt elfogadható: a fennmaradás/megmaradás pragmatizmusa.”

 

 

 

 

A kiállítás helyszínei:

Kecskeméti Katona József Múzeum Cifrapalota Kiállítóhelye, Kecskemét. 2016. június – december.

Dornyay Béla Múzeum, Salgótartán. 2017. március-május.

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest. 2017. május-augusztus

Janus Pannonius Múzeum, Pécs. 2017. november

 

A kiállítás kurátorai: Szabóné Bognár Anikó és  Dr. Végh Katalin

Társrendezők: Mészáros Ágnes, Nagy Háború Kutatásáért Közalapítvány, Péterné Fehér Mária, Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény

 

Tárgy- és fotóanyag: Damjanich János Múzeum, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Kecskeméti Katona József Múzeum Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjteménye, valamint Történeti-Néprajzi Gyűjteménye, Kiss Gábor, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár

 

A szakmai anyag összeállításában közreműködtek: Dr. Kiss Gábor, Dr. Balla Tibor, Babos Krisztina, Pintér Tamás, Rangel István.

 

kiállítás, látogató, történelem
2017-09-21 09:30
kiállítás, múzeum, művészet, programajánló
2017-09-10 18:55
kiállítás, kortárs
2017-09-21 08:30