Ritka lehetőség a brit romantika látomásos és provokatív világának eredeti műveken keresztül történő felfedezésére. A Szépművészeti Múzeum új időszaki kiállítása, a Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai egyszerre vállal művészettörténeti hiánypótlást és kultúrtörténeti nyitást.
Történeti és társadalmi kontextus
Blake és kortársai művészete a 18–19. századi Nagy-Britannia társadalmi és politikai viharai közepette született: az amerikai függetlenségi háború, a francia és haiti forradalmak, a Nagy-Britanniát sújtó háborúk, valamint a gyors technikai és ipari fejlődés közegében alkottak, reagálva a kor kihívásaira, a spirituális megújulás keresésére és a romantikus, látomásos képalkotás formálására. Műveik gyakran reflektálnak a kor társadalmi feszültségeire, a felgyorsult változásokra és a személyes, belső vívódásokra, így Blake és kortársai egyszerre voltak a kor társadalmi jelenségeinek érzékeny megfigyelői és radikális vizuális gondolkodók.
Bár a nemzetközi múzeumi gyakorlatban is ritkán rendeznek nagyobb utazó Blake-tárlatot, most a londoni Tate gyűjteményéből érkezett művek teszik lehetővé, hogy Magyarországon először láthassuk ilyen teljességgel az életmű fontos darabjait. A kurátorok, Regős Csilla és Alice Insley vállaltan nem magányos látnokként mutatják be Blake-et, hanem egy olyan szellemi közeg részeként, amelyben Fuseli, William Turner, Samuel Palmer, Benjamin West, John Hamilton Mortimer és James Barry munkái is megjelennek, érzékeltetve a romantikus látomásos képalkotás sokszínű dialógusát. A kiállítás így érzékenyen kirajzolja azokat a párbeszédeket, amelyekben Blake maga is részt vett – vagy amelyeket különös intenzitással, sajátosan továbbgondolt.
forrás: saját fotó
A kiállítás erősségei
A budapesti bemutató érdemét különösen az adja, hogy Blake művei nem illusztrációk vagy tankönyvi reprodukciók formájában, hanem anyagi valóságukban, kézben tartható méretű, kézzel színezett nyomatokként kerülnek a látogató elé. A tárlat egyik legnagyobb erénye, hogy kontextust teremt: nem izolálja Blake-et, hanem megmutatja, honnan erednek látomásai, milyen irányokba ágazott tovább a kortárs romantikus képalkotás, és hogyan reagáltak rá más művészek. A romantika sötét energiái, a spiritualitás, a fény drámai szerepe, valamint a profetikus képiség visszhangra találnak Fuseli, Turner vagy Palmer munkáiban is. Ebben a közegben válik nyilvánvalóvá, hogy Blake képi és irodalmi gondolkodása egybeolvad: saját mitológiája – például Enitharmon alakja –, bibliai és politikai utalásai, a jó–rossz, fény–sötét és test–szellem oppozíciói egyszerre jelennek meg. A kiállítás segít ezekben a rétegekben „olvasni”, ám a teljes jelentéshez lassú, figyelmes befogadás szükséges.
A kiállítás kulturális jelentősége már pusztán abból is fakad, hogy a Tate gyűjteményének kiemelt darabjai jutottak el Budapestre – vagyis a hazai közönségnek most nem kell Londonig utaznia ahhoz, hogy eredeti Blake-művekkel találkozzon. A tárlat finoman jelöli a magyar kapcsolódási pontokat is: Blake gondolkodásának továbbélését Kondor Béla vagy Szerb Antal munkásságán keresztül érzékelteti, ezzel pedig sikeresen oldja azt a képet, amely Blake-et kizárólag „brit különcként” értelmezné. Itt sokkal inkább egy olyan alkotó jelenik meg, akinek vizuális és gondolati öröksége ma is rezonál.
A művek megfigyelésekor különösen érdemes figyelmet fordítani Blake kísérleti grafikai technikáira. A korabeli nyomdai gyakorlatot megkerülve saját rézmetszeteit maga színezte. Így minden példány enyhén eltérő, kísérleti jellegű, személyes és élő hatású. A szimbolikus és mitologikus alakok – angyalok, démonok, tündérszerű lények, hibrid szörnyek – nem dekoratív szereplők, hanem Blake belső mitológiájának hordozói, amelyek sokszor filozófiai tételeket vagy lelki állapotokat jelenítenek meg. A kompozíciók erőteljes fény–árnyék játéka tovább fokozza a drámai hatást, miközben a képekben gyakran egyszerre van jelen vallási misztikum és társadalomkritikai él: Blake tudatosan ütközteti a felvilágosodás racionalizmusát a spirituális látomás nyelvével.
forrás: saját fotó
Kritikai észrevételek: erények és hiányok
A tárlat erős koncepciója ellenére hiányérzetünk lehet. Bár a kurátori koncepció az ellentétek – fény és sötét, mennyei és pokoli – esztétikájára épít, a megvalósítás néhol visszafogottabb a vártnál. Az enteriőr tágas tereiben előforduló üres falfelületek csökkentik a vizuális dinamizmust. A megvilágítás több ponton nem optimális: a rézkarcok és akvarellek finom részletei nem minden esetben érvényesülnek, olykor a nézőnek túl közel kell hajolnia.
A tárlat zárásában megmaradt vörös falszín akár templomi vagy „pokoli” konnotációkat is hordozhatna Blake világában, mégis inkább esetlegesnek hat, mintsem a koncepció tudatosan integrált részeként.
A kiállítás rendezése áttekinthető, ám nem mutat radikálisan új értelmezési irányokat: főként lineáris narratívát követ, kevés kísérletező gesztussal. Pozitívum ugyanakkor, hogy a falszövegek ezúttal visszafogottabbak és fókuszáltabbak, ami jelentősen javítja a befogadhatóságot – a látogató megkapja a szükséges értelmezési kapaszkodókat anélkül, hogy kognitívan túlterhelt lenne.
forrás: saját fotó
A kiállítás bejárása – egy lehetséges nézői stratégia
Blake vizuális és szimbolikus világát mindenképpen érdemes lassan, türelmes figyelemmel megközelíteni. Célszerű a tárlat elején található mitológiai és életrajzi magyarázatokból kiindulni, amelyek megkönnyítik az összetett képi utalások későbbi „olvasását”. Érdemes tudatosan megfigyelni a párhuzamokat Blake és kortársai között: feltűnő, milyen különböző utak vezetnek hasonló művészi problémákhoz.
A katalógus elmélyítő anyagot kínál, és különösen hasznos, ha a látogató később szeretné újrarendezni a látottakat. Érdemes 3–4 kulcsművet kiemelni és visszatérni hozzájuk – például a The Great Red Dragon sorozat lapjait vagy a Jó és Rossz egyensúlyáról szóló illusztrációkat –, mert ezek világosan reprezentálják Blake ikonográfiai és gondolati rendszerének legfontosabb csomópontjait.
Összegzés
A Menny és Pokol házassága kiállítás kulturálisan jelentős és vizuálisan értékes vállalkozás, amely ugyan nem radikálisan újító a kiállításrendezés szempontjából, de rendkívül fontos lehetőséget teremt: közvetlenül találkozhatunk Blake eredeti műveivel, és megérthetjük azt a gazdag szellemi hálózatot, amelyben alkotott. Aki a romantika mélyebb rétegeire, a látomásos művészet történetére vagy Blake sajátos mitológiájára kíváncsi, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia. A tárlat nem kínál radikálisan újító múzeumi élményt, de megadja azt, ami ma valóban kivételes: közvetlen találkozást Blake egyedülálló világával.
forrás: saját fotó
A kiállítás 2026. január 11-ig látogatható, a szakmai napra 2025. november 25-én került sor.
