A Gödöllőt-Hatvannal összekötő vasútvonal rekonstrukciós munkáinak keretében a Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársai újabb, nagy kiterjedésű és régészeti objektumokkal sűrűn fedett római kori, szarmata település részletét tárták fel Pécel határában - írták Facebook oldalukon.
A nyomvonalba a település gazdasági-tárolási célokat szolgáló része esett, erre utal az előkerült több száz - a kultúrára igen jellemző – kerek és ún. méhkas alakú gödör. Ez utóbbiaknak kerek, a kiöblösödő oldalukhoz képest szűkebb szájnyílásuk és gyakran keményre döngölt aljuk van. Ma már általában kidobott háztáji hulladékot; kerámia edények töredékeit, állatcsontokat találunk bennük, esetleg omladékot, egykor azonban ezek vélhetően terménytárolásra szolgáltak. A lelőhelyen előkerült régészeti jelenségek túlnyomó többsége ilyen típusú objektum.
"Mindössze két épületként definiálható jelenséget tártunk fel - fogalmaznak. - Erre a gödrök szabályos formája és a bennük előkerült rendszerbe illeszthető oszlophelyek - amely oszlopok a tetőszerkezet tartották - valamint a tűzhelyek utalnak. Ezek nem lakóházak, hanem valamilyen kiszolgáló épületek lehettek. Érdekesebbek a nagyobb számban feltárt külső kemencék, amelyeket sajátosan azonos séma szerint építettek fel. Jellegzetességük, hogy a platni alatti - a szokásosnak mondható - kerámia alapozási réteg alatt, majdnem minden esetben egy fehér, lapos mészkövekből kirakott felületet találtunk. Ezt a gyakorlatot vélhetően a kövek jó hőmegtartó képessége indokolta. Az egyik falba mélyített kemencénk ellipszis alakú dobját és kövekkel kirakott csőszerű szájnyílását teljes épségben sikerült kibontanunk. A gödrök, árkok között 4 darab sírt is találtunk, ezek közül kettő igen magasan feküdt, ezért a termőtalaj eltávolításkor megsérültek, de szerencsés módon a bennük talált viseleti elemek, ékszerek megmaradtak. Ruhakacsoló tűkkel, nyak- és karperecekkel, gyöngyökből fűzött láncokkal temették el az elhunytakat. A harmadik sírt „praktikus módon” egy árokba ásták bele.
Az előkerült leletek zöme kerámia edénytöredék és állatcsont, de az említetteken kívül további fémtárgyakat: ruhakapcsoló tűket, pénzérméket, díszítő vereteket, zablát, késpengét, továbbá orsógombokat, fenőköveket is találtunk."
A lelőhelyen a szarmata megtelepedés kezdete további vizsgálatok kérdése, a keltező értékű leletek alapján az azonban bizonyos, hogy a település a 4. század végéig létezett. A római kor előtt a kedvező fekvésű terület az őskorban is lakott volt, erre néhány, újkőkori és bronzkori lelet utal.
Nézd meg a képeket a poszjukban!
