Az Eötvös Loránd Tudományegyetem mai konferenciája az egyetem gyűjteményeit mutatja be. Ehhez kapcsolódan érdemes elolvasnunk Kostka Zsófia beszámolóját a biológiai, őslénytani, matematikai gyűjteményről és az ásványtárról. Sokak előtt nem ismert, hogy az ELTE Lágymányosi kapuszán a természet-szeretőkre igazi kincsesbarlang vár. A lassan nagykorúvá érő Természetrajzi Múzeum rejtelmeiről Dr. Szente István geológus-paleontológus kalauzolásában ismerkedhetünk meg.
A múzeum történelmi előzménye az ELTE múzeum körúti épületeihez kapcsolódik. „A XIX. században az egyetemen két nagy gyűjtemény volt: az Ásványtár és a Boncztani és Összehasonlító állattani Múzeum. Mindkét gyűjtemény két szintes, grandiózus gazdagságú volt a maga idején, európai hírnévvel, mely vetekedett a Humboldt Egyetemen és Londonban található különféle gyűjteményekkel” – kezdi a történetet Szente István. A biológia gyűjtemény a II. világháború során megsemmisült. A gyűjteményeket leginkább oktatási segédanyagként aposztrofálták, a múzeum létrejöttére egészen az ezredfordulóig várni kellett. Az ELTE Természettudományi kara ekkor költözött mai székhelyére, a Lágymányosra.
Az új épületek egyik üvegpiramisában kapott helyet a Természetrajzi Múzeum, ami bemutatja az élővilág sokféleségét. „Az ötlet Zboray Géza professzortól származik; egy olyan koncepcióban gondolkodott, ami megmutatja a múlt és a jelen élővilágát is. A preparátumokat többek között a Biológia Intézet gyűjteményeiből, az őslénytani részt az Őslénytani Tanszék gyűjteményéből válogatták ki. (Utóbbinak korábban nem volt bemutatóhelye.)”
Az Őslénytani Tanszéket 1882-ben alapították meg, gyűjteménye azóta gyarapodik. A múzeum kiállításába többek között Hantken Miksának, a tanszék legelső vezetőjének saját gyűjteményéből kerültek példányok. A múzeum a tanszéki gyűjtemények bevonásán kívül adományozásokból is gyarapodott. A kiállításban a linnéi rendszertant követve mutatják be a világ sokszínűségét. A Biológiai és Őslénytani bemutatóteremben a preparátumokon és a fosszíliákon kívül több műszert is láthatunk, melyet a kutatók ez elmúlt pár évtizedben használtak tudományos vizsgálódásuk során. „Ezeket a műszereket ma már csak elvétve használják, a kiállítás célja bemutatni azt, hogy a világ megismerésében fontos műszerezettség nem mindig volt olyan szintű, mint napjainkban.” A kiállításban kiemelt helyet kap az Iharkútról előkerült gazdag ősgerinces anyag, melynek leghíresebb leletei a dinoszauruszok.
A Természetrajzi Múzeum a Múzeum körútról átköltöztetett Ásványtárat is magában foglalja. Ezt a gyűjteményt egy kétszintes teremben helyezték el, megtartva az eredeti, muzeális értékű tárolókat. A gyűjtemény alapjai a XVIII. századig nyúlnak vissza: 1781-ben Mária Anna főhercegnő, Mária Terézia lánya, majd 1811-ben Alexandra Pavlovna főhercegnő, József nádor feleségének gyűjteménye került a tárba. A kiállítótér elrendezése a tudományos rendszerezést követi, oldalsó installációkon pedig a mindennapi életben is használt ásványokról és kőzetekről szerezhetünk információt.
A múzeum harmadik egysége a Matematikai Múzeum. A gyűjtemény az 1990-es évek elején jött létre Holló-Szabó Ferenc ötlete nyomán. A gyűjtemény célja a matematika szépségeinek bemutatása különféle feladatok és szemléltető eszközök segítségével.
