A kiállítás bemutatásának, felfedeztetésének, interpretálásának nehézségét jelenti, ha a látogatás lehetetlenné válik. Vajon mégis hogyan tudja egy múzeumpedagógus, vagy múzeumandragógus a térhez, tárgyakhoz, a kiállítás komplex médiumához kapcsolódó tudását, ismeretetit, szemléletét használni? Hogyan tudja segíteni a pedagógusok munkáját? Czékmény Anna, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusa személyes gondolatmenetét osztja meg most velünk ezzel kapcsolatban, s ajánl a kollégák számára is egy jó lehetőséget.
Mi a nyavalyát csinál egy múzeumpedagógus, amikor már sejtődik nem belátható ideig zárva lesznek a kiállítások? Pánikba esik (én legalábbis ezt tettem☺), és egyszerre próbálja szokni a hómofisz váratlannak mondható helyzetét, illetve a számára az ideáig ismeretlen és végtelen számúnak tűnő technikai megoldások, applikációk, social media felületek neveit, mert az egyik fő cél azért, pánik ide vagy oda, meglehetősen tiszta marad: valahogy támogatni a pedagógusok munkáját, legalább olyan színvonalom és annyira, mint amennyire ezt egy múzeumi foglalkozás, program tehetné. S persze még senki sem tudja, sem a pedagógusok, sem ő – hiszen mindneki éppen nyakig a teljesen új és kissé riasztó „hétköznapjaiban” – ezt hogyan is lehetne leghatékonyabban cselekdni... Néhány (valószínúsíthetően mindenki számára ismerős és egymást rapidan váltogató) fázist, mint kapkodás, mindentakarás, lázas levelezés, átugorva végül kicsit kitisztul a helyzet a csapatmunkának köszönhetően és felbukkannak (jelen eseteben Kádár Annának köszönhetően) olyan internetes lehetőségek, amik hihetetlenül gyorsan nemcsak hogy értelmet és célt tudnak adni a cselekvésnek, de „otthonossá” és motiválóvá is lesznek.
A Thinglink egy ingyenes online felület, melyben 3D-s képekhez (hála értük Bogdány Gergely kollégáknak, aki két nap alatt tanulta meg készítésüket, szerkesztésüket, utómunkájukat) szövegeket, képeket, hanganyagokat, mozgóképeket lehet társítani, vagyis szinte mindent és végtelenül egyszerűen.
A Thinglinken újranarrált Petőfi-tárlat elsődlegesen (hasonlóan a kiállításhoz és foglalkozásainkhoz) arra törekedett, hogy delikát, meglepő, szórakoztató információkkal színesítse az örök-kötelező tananyag Petőfi-személyiségét, s remek versmondások (Mácsai Pál felejthetetlen Anyám tyúkja vagy éppen Latinovits és Gábor Miklós tökéletesen különböző felfogású Szeptember végén előadása) segítéségvel az életműnek is izgalmas értelmezési lehetőségeket kínáljon. Felcsendül a tárlatban Belga szám, választ kapunk arra a kérdésre, miért és hogyan szólt be Petőfi nem egy hanem egyenest két tábornoknak, s milyen kevéssé ismert fun factek színesítik a március 15-ei eseményeket.
A Csáth-tárlat esetében kevéssé feltételezhettük, hogy mindenki kicsit kókadtan, de határozottan bólogatna arra a kérdésre, vajon ismeri-e. Itt helyet kaptak tehát az offline tárlat kurátori falszövegei és jóval több információ (kép, hanganyag) a korszakról, Csáth élettörténetéről, művészetéről. S még valami: a szabad, s persze Csáth ihlette, kísérletezés, asszopciatív játék, mely szövegeket zenékkel kapcsolhat össze, mely kísérleti, sűrű hangulati kisfilmek alkotására sarkall, mely kijátssza a „hármas” művész sokszínűségét, sokhangúságát és személyesen tartalommal kapcsolódik hozzá.
Az eddigi visszajelzések alapján a pedagógus kollélgák is használják a felületet és a diákok hajlandóak bolyongani benne☺
Használjátok, böngésszétek, s ha bárki bele szeretne vágni a saját története elkészítésébe és kérdezne, örömmel válaszolunk!
