A 16. századtól a könyvnyomtatás és a felfedezések hatására egyre halmozódó ismereteket a gyűjtők ún. Wunderkammerekben, „csodakamrákban” halmozták fel. Egy ilyen gyűjteményben – melyhez gyakran tartozott könyvtár is – számos különbféle tárgy kapott helyet. Festmények, ötvösművek, természeti ritkaságok, fegyverek, mechanikai szerkezetek, numizmatikai emlékek és antikvitások: minden, ami a természet, művészet és a tudomány múltját és jelenét őrzi, minden, ami különös, ami értékes és bemutatásra méltó.
Hajóautomata. Hans Schlottheim, 1585. Kunsthistorisches Museum, Bécs
A kora újkori gyűjtemények kollekcióinak változatos tárgytípusai közül az automaták, a különböző mozgásokat végző mechanikus szerkezetek jelenítik meg leginkább önmagukon keresztül, mintegy esszenciálisan a Wunderkammerek szellemiségét, melyek a természet végtelen változatosságát sűrítették egy térbe, s így hoztak létre egyfajta mikrokozmoszt. Ez azonban élettelen tér volt, melyben az élet illúzióját a különböző mechanikusan mozgó szerkezetek, az automaták keltették. Az automatákban lévő óraszerkezet a világ működésének megértését sejtette, a mozgás pedig annak leképezhetőségét. Emellett az automaták a kora újkori uralkodói udvarok és az arisztokrácia udvarainak társasági eseményein reprezentatív tárgyakként szerepeltek, olykor szórakoztattak, de komoly politikai helyzetek megoldását segítő drága diplomáciai ajándékok is lehettek.
Az automaták a 16–18. századi mechanikus világkép tárgyi leképeződései. A theatrum machinarum, a világ mint mechanikus színház elgondolás fizikai megjelenései, melyekben az artificialia, a naturalia és a scientifica összhangja jelenik meg. A természet megismerésének egy módszere: működésének mechanikus utánzása. Sorozatunk négy részben, a legnagyobb darabszámban fennmaradt tárgytípusokon keresztül mutatja be a kora újkori automatákat.
A nagy földrajzi felfedezések korában a hajó, illetve annak birtoklása a földrészeket összekapcsoló kereskedelem és a katonai erő alapja volt. A flotta, illetve a kereskedelmi hajók mennyisége meghatározta az adott ország, vagy város hatalmi erejét. Mint szimbólum a reneszánsz korában az államot jelenítette meg. Ez az értelmezés az ókori szerzőkre épült, Platón Az állam című munkájában a hajót az állam szimbólumaként használta, kormányosát pedig az alattvalók vezetőjének jelképeként. Alkaiosz, ókori görög költő Az állam hajója című versében részletesen kifejti az allegóriát: a hajót az állammal azonosítja, ahogyan egy viharos tengeren sodródik.
A hajó államjelkép értelemben képzőművészeti alkotásokon és műtárgyak formájában is feltűnt. Ahogyan a hajó önmagában is az államot és a hatalmat jelenítette meg, úgy egy mechanikusan mozgó és ágyúval tüzelő hajó alakú automata ezt fokozott módon reprezentálta. Ezek a hajók azonban nem az óceánok vizét, hanem az uralkodói asztalokat átszelve közvetítették üzenetüket, vagyis tulajdonosuk fölényét.
Több hajó-automata is ismert, melynek a fedélzetén figurák mozognak, ahogy akár maga a hajó is. Ezek közül az egyik a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható, egykor II. Rudolf német-római császár tulajdonában állt. A 67 cm magas és 66 cm hosszú tárgy aranyozott ezüstből készült, óraműszerkezete réz és acél, bábuinak ruhái festettek, ugyan így vitorlái is. Játéka során az automata bábui először egy lassú, ünnepélyes dallamot játszanak, kezüket és fejüket mozgatják, dobolnak, valamint harsonázást és trombitálást imitálnak, majd kis szünet után a hajó egy hasonló, gyorsabb, magasabb hangokon megszólaló tételre elindul, végül két ágyúlövéssel fejezi be mozgását. A tárgy működését 1615-ben Thurzó Imre is láthatta a prágai Kunstkammerben, s naplójában le is írta, ahogyan több más darab játékát is. Az ifjú peregrinus felismerte a hajón a császár alakját, a körülötte járó választófejedelmek között azonban hibásan csak hatot számolt. Előttük két hírnököt, a hajó elején pedig trombitásokat és dobosokat jegyzett fel.
Az automata ma is működőképes. Bábuinak ruházata és a trombiták apró zászlóinak kétfejű sas ábrázolásai egyértelművé teszik, hogy birodalmi hajót lát a szemlélő. Emellett maga II. Rudolf császár is feltűnik rajta, a rácsozott tetejű kabinban. Vitorláin a tengerek mitológiai lényei láthatók, sellők és hippocampusok, valamint kentaurok, ahogyan a vízbe gázolnak. A hajó testén vésett felirat fut körbe, amely a hajó–állam, hajóskapitány/kormányos– uralkodó szimbólumot hozza, illetve megadja készítésének évét is: 1585. Készítője Hans Schlottheim volt, a korszak egyik legjelentősebb órásmestere, aki leginkább automatái révén ismert. Schlottheim egy neves naumburgi óraműves család sarja volt, művészete azonban Augsburgban bontakozott ki, 1576-ban itt vált céhes mesterré is. 10 ével később II. Rudolf császár prágai udvarába került, ahol három évig dolgozott, ezt követően pedig az 1590-es években a drezdai, szász választófejedelmi udvarban tevékenykedett. Ezt az automatát tehát még augsburgi évei alatt készítette, feltehetően maga a császár megrendelésére, aki 1582-ben a városba utazott, így akár személyesen is találkozhatott a mester vele.
Hajóautomata. Hans Schlottheim, 1585 körül. British Museum, London (részletek)
Egy II. Rudolf hajóautomatájához hasonló darab látható a londoni British Museumban is. A mechanikusan mozgó galleont (16–17. századi óceánjáró teher- és hadihajót) mintázó darabot a kutatás szintén Hans Schlottheim munkájaként azonosította. Az 1585 körül készített tárgy az előzőnél nagyobb méretű, 104 cm magas, 78,5 cm hosszú és 20,3 cm széles. Belső óraműszerkezete vasból és rézből készült, a hajó teste aranyozott, domborított és cizellált díszítés borítja, melyen a tengerek világának mitikus lényei jelennek meg. A fővitorla a Habsburg-család címerállatával, kétfejű sassal ékesített, alatta egy zománcdíszes ezüst óralap látható, melynek két mutatója van.
A tárgy kétszeres funkcióval is bírt: egyrészt mérte az időt, minden negyedkor és egészkor az árbócok kosaraiban ülő, zománcdíszítésű sárgarézből formázott alakok apró kalapácsokkal elütötték az adott órát, másrészt pedig külön játéka is volt. Ennek során a hajó elindult, kerekeken gurult, miközben egy fújtatóval működő sípszerkezet dallamot játszott. A fedélzeten látható 15 bábu közül 10 trombitált, kettő dobolt, három pedig felügyelte őket. A fedélzeti figurák közül nyolc már nem eredeti darab, ezek most látható megjelenése leegyszerűsített. A hajó hátsó részén, a kabin előtt látható II. Rudolf császár alakja, koronája felismerhető, kezében országalmát és jogart tart. A fölé boruló baldachint a Német-római Császárságra utaló vésett és domborított ornamentika díszíti. A tárgy játéka során az ülő császár aranyból készített alakja előtt vörös, hermelinnel díszített palástban vonult el a hét választófejedelem (a mainzi, a kölni és a trieri érsek, a cseh király, a rajnai palotagróf, a szász herceg és a brandenburgi őrgróf) festett bábuja. Köztük feltűnt maga a tárgy egykori tulajdonosa is, Erős Ágost szász választófejedelem. A hódoló fejedelmeket a császár mozgó szemével követte, jogarát mindegyikük előtt megemelte. A hajó játéka végén tüzelt, egykor mind a 11 ágyújából, így mozgását erős hang és füst közepette fejezte be.
Hajóautomata. Hans Schlottheim, 1585 körül. British Museum, London (részlet)
A tárgy 2010 óta nem játszik, egykor azonban rendkívül összetett, hét egységből álló szerkezet működte. Az első az óraszerkezet fogaskerekeit, a második a negyedek, a harmadik pedig az egész órák ütésést irányította. A szerkezet negyedik egysége a zenét adta, illetve a zenélés imitálásban részt vevő figurákat mozgatta. A játék muzsikájának dob szólamát külön mechanizmus biztosította, ez az ötödik egység. A hatodik a hajó kerekeit mozgatta, ezáltal gurult játéka során a tárgy. Az utolsó, a hetedik pedig az ágyúkat sütötte el. A tárgyat 1886-ban Octavius Morgan, brit politikus, történész és műgyűjtő, a Royal Society tagja, a British Museum egyik legjelentősebb donátora ajándékozta az intézménynek.
Az előző két hajó-automata analógiája az écouen-i Musée National de la Renaissance-ban látható. Készítőjeként szintén Hans Schlottheimet valószínűsíti a művészettörténeti kutatás, datálása az előző két darabhoz hasonlóan a 16. század végére esik. A tárgy alja a tenger fodros hullámait adja vissza, delfinek és tengeri szörnyek ábrázolásaival, aranyozott bronz borítása gazdagon díszített. A hajó három árbócán négy kosár található, bennük figurákkal, akik az adott órát kalapácsütéssel jelzik, amint a mutató körbeért a hajó fedélzetén elhelyezett óralapon, amely felett kétfejű, koronás sas helyezkedik el. A hajó vitorlái felvonva láthatók, fedélzete analógiáihoz képest meglehetősen zsúfolt. Játéka során gurul, a fedélzetén látható bábuk egy része „zenél”: nyolc harsonán játszik, három dobol. A hangot (a dobot kivéve) tulajdonképpen hajó testében elhelyezett szerkezetek adják egy fújtató segítségével. Az automata játéka elején csupán gurul, majd megáll, és dallammal kísérve folytatja útját. Eközben a fedélzet hátsó részén trónoló V. Károly (1500–1558) német-római császár alakja előtt körbejárva hódolnak a választófejedelmek. Az uralkodó koronával a fején, jogarral és országalmával a kezében ül, s az előtte elvonuló előkelőségeket fejével követi, jogarával mindegyik előtt üt egyet. Trónja mellett két oroszlán látható, a baldahinon pedig a Habsburg-család címerállatának ábrázolása jelenik meg még egyszer. A hajó játéka végén az orron található, sárkányfej formájúra kialakított ágyúból füstöt lő. Testén ezen felül számos ágyú található még, megformált tüzérekkel együtt. V. Károly és a választófejedelmek megjelenítése kompozíciójában hasonlóságot mutat a császár aacheni koronázásról Hans Weiditz által készített fametszettel. Ez alapján, illetve, hogy Károly uralkodói attribútumainak összességével jelenik meg, feltételezhető, hogy a jelenet a koronázást adja vissza, ugyanígy a British Museumban található darab esetében is, melyen ily módon II. Rudolf koronázása lenne látható.
Gondolaautomata. Ismeretlen mester munkája, 1580–1590. Schloss Ambras, Innsbruck.
A Kunsthistorisches Museum anyagában található egy elefántcsontból faragott, 84 cm hosszú, 51,5 cm magas gálya alakú automata is. Belső szerkezete vasból készült, felvont vitorlái selyemből. Egykori játéka során a fedélzetén fellelhető, húsz háncsszoknyát viselő bennszülött evezett, őket matrózok és katonák felügyelték, valamint maga a kormányos. Az árbóckosarakban turbános alakok láthatók. A hajótest alja aprólékosan kidolgozott, tengeri szörnyekkel és női alakokkal díszített. A tárgy alapanyaga, kialakítása és a fedélzeten látható bábuk kompozíciója alapján is a távoli világok egzotikumainak megjelenítésére volt hivatott. A hajó ez esetben a felfedezések, a gyarmatosítás és ismeretlen földrajzi világok szimbóluma, a hatalom ilyen módú megjelenítése tükröződik benne. Az automata egykor a Habsburg uralkodók kincstárba tartozott. 1626-ban készült, külső megjelenése, a csont megmunkálása Georg Burrer és Georg Ernest mesterek munkája, belső szerkezete pedig Christoph Schorkfel, stuttgarti óraműves alkotása.
A hajó formájú automaták között ismert egy aranyozott bronzból készült gondola-automata is, amely az egykor a Habsburg uralkodók kincstárába tartozott. A 72 cm hosszú és 37 cm magas tárgy datálára ideje 1600 körülre tehető, mestere ismeretlen, készítési helye Augsburg lehetett. Bár még 1750-ben is kimutathatóan a császári kincstár anyagának része volt, jelenleg Innsbruckban, az Ambras kastélyban berendezett, Tiroli Ferdinánd mecenatúráját és gyűjteményeit bemutató kiállításon látható. A gondola játéka során kb. 25 cm-t halad előre, majd az evezős lapátját mozdítja, és a szerkezet 90 fokkal elfordul. A selyemfüggönnyel takart, csipkézett baldachin alatt egy gyöngyökkel ékesített, arany skófiummal hímzett, vörös ruhába öltözött előkelő hölgy látható, aki lanton játszik. Mellette arany színű ruhában egy nemes férfi. A gondolta testén domborított hullámok és különböző halak jelennek meg.
Automata. Török előkelő bárkában. Ismeretlen mester munkája, 1600 körül. Kunsthistorisches Museum, Bécs.
Analógiája egy csónakban álló előkelő törököt ábrázoló automata. A tárgyon egy evezős, egy kormányos és a csónak orrán egy majom is megjelenik, ők mozognak az automata játéka során. Az evezős kezét és fejét mozgatja, a majom gyümölcsöt eszik, miközben a török pasa figyeli, szemével követi őket. A szerkezet talapzatának ornamentikája a tengert ábrázolja, a fodros vizet és benne feltételezett különböző szörnyeket. Készítője nem ismert, azonban feltételezhető, hogy a tárgy augsburgi mester munkája, s a 16. század végén készült.
Borítókép: Elefántcsontból készült hajóautomata. Georg Burrer – Georg Ernst – Christoph Schorkfel, 1626. Kunsthistorisches Museum, Bécs
