A Múzeumi ReStart megnyitó ünnepségen, 2020. október 9-én adják át Az év múzeuma díjat. A díjat idén két kategóriában adja ki a Pulszky Társaság. Az 1996-ban alapított elismerés a muzeális intézmények működésének átfogó elemzése alapján kivívható rang, amelyet az adott intézmény elmúlt évi fejlődését értékelve, az eredményeket összevetve ítélnek oda a bírálók. A „nagy múzeumok” sorában az országos múzeumok, országos szakmúzeumok és a megyei hatókörű városi múzeumok versenyezhetnek, a „kis múzeumok” versenyében a területi múzeumok, tematikus múzeumok, közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek szerepelnek. A Magyar Nemzeti Múzeumban rendezendő díjátadót a pandémia miatt csak online követhetjük, azonban ne hagyjuk ki az izgalmasnak ígérkező rendezvényt, hiszen az utolsó pillanatokig titkos, mely intézmények viszik haza az idei elismeréseket.
Szurkoljunk a „nagy múzeumok” kategóriában a Ludwig Múzeumnak!
A Ludwig Múzeum alapításának 30. évfordulója alkalmából „Ludwig 30” címmel nagyszabású és ingyenes programsorozatot rendeztek 2019-ben, ahol a közönség aktív bevonásával, kéthetente változó kiállításokkal és kapcsolódó rendezvényekkel mutatták be a tevékenységüket a gyűjteményezéstől az időszaki kiállításokig, az állományvédelemtől a digitalizálásig és a múzeumpedagógiától a kommunikációs tevékenységen át egészen a társművészeti programokig.
A Ludwig 30 célja egy olyan intézmény bemutatása volt, amely reflektál napjaink kihívásaira, a múzeum szerepének változásaira, és mindemellett az alapítók szándékait követve a 21. században is nyitott, sokszínű, kezdeményező és megújulásra kész.
A Westkunst – Ostkunst című kiállítás részlete a Ludwig Múzeumban, 2017
Fotó © Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
A Ludwig Múzeum jelentős közép-kelet-európai gyűjteményével, valamint a médiaművészet és a digitális tartalmak megőrzése terén az elmúlt években kifejtett úttörő tevékenységével (MAPS) mára a régió meghatározó kortárs művészeti múzeumává vált.
Nemzetközi szerepét és a magyar művészet külföldi képviseletét erősíti, hogy 2015-től múzeum feladata a Velencei Biennále Magyar Pavilonja kiállításainak megrendezése.
Gyűjteményük rangját jelzi, hogy darabjait folyamatosan kölcsönzik a világ jelentős múzeumai (Tate, Pompidou, Metropolitan Museum, Tretyakov stb.). Az utóbbi években pedig kiemelt figyelem irányult a régió kortárs művészeti törekvéseit bemutató kiállításaikra: az ex-jugoszláv művészetet, az albán és koszovói, a lengyel, a szlovák és az ukrán kortárs művészetet bemutató tárlatokra.
E több éves koncepciózus munka eredménye 2019-ben érett be, amikor rangos nemzetközi elismerésként a magyar múzeumok közül elsőként nyerték el a Global Fine Art Awards díját.
A múzeum egyik erőssége a múzeumpedagógiai munka. 2019-ben a Bauhaus 100 kiállításukhoz kapcsolódó táboruk, a „szín/forma/tér/fény” múzeumpedagógiai nívódíjban részesült. A társadalmi felelősségvállalás jegyében kiemelt figyelmet fordítanak a hátrányos helyzetű látogatókra és a fiatalokra, a múzeumi tartalmak látogatóbarát közvetítésére, illetve a közösségi platformokon való megjelenésére. Fontos számukra, hogy más intézmények innovatív teljesítményét is ösztönözzék, ezért a kortárs művészet közvetítésének elismerésére tavaly megalapították az ARTtransfer-díjat.
Két érdekes darab a gyűjteményükből
David Hockney: Ellenfény francia stílusban, 1974
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteménye
Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
© David Hockney
„David Hockney angol festőművész a legismertebb kortárs művészek egyike, aki pályafutása során végig nagy érdeklődéssel fordult a művészettörténet felé. Az Ellenfény francia stílusban című festmény, amely a Ludwig házaspár ajándékaként került a Ludwig Múzeum gyűjteményébe, maga is egyfajta stílusbravúr és tisztelgés a nagy elődök, a festészet és a képi ábrázolás története előtt.
Hockney 1975-ben megjelent önéletrajzában írja le a kép készítésének körülményeit. A művész 1973-ban költözött Párizsba, ahol 1975-ig élt és dolgozott. Az Ellenfény francia stílusban című olajfestményt – két másik képpel együtt – a Louvre egyik szárnyában megrendezendő, a British Council által szervezett kiállításra készítette. A festmény inspirációs forrása maga a Louvre, az itteni látogatások élménye volt.
A Contre-jour in the French Style a Pavillon de Flore egyik termében készült a Louvre délnyugati sarkában, ahol épp francia grafikákat mutattak be a Metropolitan Museum gyűjteményéből. „Amikor először ott jártam, megpillantottam az ablakot a félig lehúzott vászonnal és mögötte a szabályos kertet. Azt gondoltam: ez csodálatos! Egy kép a képben… Úgyhogy fényképeket készítettem, csináltam egy rajzot és elkezdtem festeni.”
A falat és az ablakmélyedést apró, pontszerű ecsetvonásokkal, az impresszionisták pointillista technikájával, olajfestékkel festette meg a művész. Bravúrosan ábrázolja a perspektívát, az ablakon beáradó fényt és annak tükröződését a parkettán, csakúgy, mint a szemközti épületszárny párába vesző színes részleteit vagy a sétányon áthaladó apró figurát. Az ablakon át látható fanciakert és a díszes korlát a palota építésének korát idézi fel, míg a kép középpontjában megjelenő sárgászöld redőny – az ablakkeret vásznon átsejlő, kereszt alakú motívumával – akár a huszadik századi művészet minimalista, reduktív festészeti törekvéseire is utalhat.
A művet nemrégiben a Tate Britain, a Centre Pompidou, valamint a Metropolitan Museum is
bemutatta a művész retrospektív kiállítása alkalmából.”
Szipőcs Krisztina
Gerhes Gábor: A ’T’ megtalálása, 2002
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteménye
Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
© Gerhes Gábor
„Gerhes Gábor fényképei első pillantásra hatásosak és tetszetősek, plakátszerűen sűrűek és humorosak, ám jelentésüket illetően könnyen elbizonytalanítják a nézőt.
Fotósorozatában olyan elemeket rendez egymás mellé, amelyek a rejtvényújságok képes
fejtörőihez hasonlóan érthetetlen kombinációban, valamilyen rejtett jelentést hordozva
állnak össze egy képpé. A „T megtalálása” az 1999-es „T-betűt ültetek” folytatása lehetne: az első képen a művész a szorgos földműves szerepébe bújva egy nagyméretű, fából ácsolt T betűt próbál elültetni, a folytatásban pedig ballonkabátos nyomozóként társával együtt
vizsgálja a földből sarjadó, ám az előzőnél jóval kisebb „csemetét”.
Mi történt itt? Miből nőtt ki a kis „T”, és vajon hordoz-e valamilyen átvitt jelentést ez a
motívum? Hogyan kelti a természet és a tér illúzióját néhány kellék a műteremben? Milyen
eszközökkel formálhatunk meg különböző karaktereket a művekben? Hogyan olvassuk a
képeket, a történeteket?
Gerhes műveivel többek között a képek értelmezésének mikéntjére, kép és szöveg
viszonyára kérdez rá. Fotósorozata magáról a képkészítésről, annak eszközeiről, a jelentés
konstruálásáról szól, miközben olykor banálisnak vagy abszurdnak tűnő szituációt, alternatív
valóságot hoz létre a fénykép eszközeivel, melynek egyik főszereplője a művész maga.”
Szipőcs Krisztina
Ha a Ludwig Múzeum nyerné el az Év Múzeuma 2020 díjat, az túlmutatna az intézmény keretein: nemcsak az elmúlt harminc év következetes építkezését koronázná meg, de a díj történetében először nyerné el egy tisztán kortárs művészeti profilú múzeum az elismerést.
