Az élménybeszámoló első része ezen a linken elérhető: Múzeumok hosszú éjszakája Berlinben - Élmények Németországból
...és most folytatódik!
A német fővárosnak különleges rezgése van. Sokféle nemzet, sokféle kultúra és gasztronómia fonódik össze a csaknem 900 négyzetkilométeren. Négymillió ember él számunkra szokatlan toleranciában, egymást támogatva, és ott valahogy működik az „élni és élni hagyni” életérzés. A világjárvány azonban ott is rányomta a bélyegét a mindennapokra, sőt, van olyan múzeum, ami ahogy megnyitotta a kapuit 2019 szeptemberben, máris be kellett zárni a közönség előtt néhány hónap múlva. Az újranyitást éppen ezért sokan várták, ahogy ezt érzékeltem a nyár végi Múzeumok hosszú éjszakája című rendezvényen.
A Futurium egyetlen kérdést szegez a látogatóhoz: Hogyan akarunk élni? Erre persze nem válaszol, csak útra indítja a közönséget, és a sok inspiráció, rövid ismeretanyag és látványos művészi installációk után mindenki maga adja meg a választ. Még az is lehet, hogy nem azonnal, kilépve az épületből, csak napok múlva, miután megemésztette mindazt az élményt, amiben része volt. Ugyanis még kísérletezni is lehet az alagsori jövő aboratóriumban.
A földszinti fogadótérből futurisztikus lift és lépcsősor vezeti az embert az első emeleti monumentális kiállítótérbe, ami három nagy blokkra osztható. Az egyik a természetről szól, a másik rólunk emberekről és a szokásainkról, a harmadik pedig a technikai vívmányokról, illetve az előttünk álló lehetőségekről. Azon sem lepődünk meg, hogy a vendéget egy robotember fogadja, ő meséli el nekünk német, majd angol nyelven, mit láthatunk az adott térben és a saját jövőkép kialakításához egy karórának látszó tárgyat a csuklóra kér helyezni.
A különleges kiállítás számos gondolkodási teret enged át nekünk. Különböző modelleket és lehetőségeket láthatunk, és nekünk kell eldönteni, számunkra mi az elfogadható. Hogyan élünk és dolgozunk 20-30 év múlva? Milyen házakban lakunk, milyen energiaformákat használunk fel, mivel közlekedünk? Mi az, amiről lemondanánk: repülőgéppel való utazás? Új ruhák vásárlása? Háztartási gépek használata? Hogyan akarjuk kielégíteni a szükségleteinket anélkül, hogy még jobban károsítanánk a természetet? Mit gondolunk a közösségi gazdaságokról, a robotemberekről és a zöld felhőkarcolókról?
Túl sok az információ és a kérdés? Kicsit összeszedné a gondolatait? A tervezők erre is gondoltak. Nagyméretű párnázott szőnyegen lehet pihenni és aki szeretne, még hintázhat is. Hiába, a lehetséges jövőnk döntéseinkből és tetteinkből fakad. A nyomás nagy, a látnoki ötletekre szükség van. Éppen ezért kreatív műhelyeket is kialakítottak és olyan jövőlaboratóriumot, ahol a víziók életre kelhetnek, és próbára tehetjük tehetségünket. Rendelkezésre állnak itt 3D nyomtatók, lézervágók, tesztkonyhák, ahol ki lehet próbálni, vajon a rovarok jelentik-e holnap étrendjét, de lehet programozni, robotok állnak rendelkezésre és kreatív vénánkat is megcsillogtathatjuk bio-design formájában. Mit jelent ez? A természeti erőforrások olyan felhasználását, ami által nem veszek el többet, mint amennyit vissza tudok adni. A téma jelenleg még szokatlan, de amilyen ütemben változik az életünk, elképzelhető, hogy a gyerekeink már olyan foglalkozásokat választanak majd évek múlva, amiről nem is sejtjük, hogy létezik. Rémisztő? Igen. De talán pont ezért örvendetes, hogy vannak helyek, ahol felkészítenek minket a még csak szűk körben ismert tudományágakra.
A Futurium - nevéhez hűen - iránymutató az építészetben is. A tervező Richter-Musikowski építészpáros volt (Jan Musikowski és Christoph Richter), ők álmodták meg az avantgárd múzeumot. Külső szemlélőként egy nagy csiszolt üveggyöngyszem Berlin szívében, közel a kormányzati negyedhez. Van, aki felborult kristálydobozt lát bele, s van, aki csiszolt gyémántházat. Az épület nulla energiafelhasználású, vagyis a tetőn napelemekkel felszerelt, és esővízgyűjtő rendszerrel is rendelkezik, na és persze klímabarát. A Futurium a fenntarthatóság szép építészeti példája, és teljesen akadálymentesített. A ház előtti tér burkolata is előremutató, a körmintákat játékosan rendezték el, az ülőkék pedig betonból készültek, ún.Twig modellek, amelyek éjjel háttérvilágítást kapnak. A téren dísz- és kúszónövények, valamint fák gondoskodnak a természet jelenlétéről. Hiszen e három tényező: a természet, az ember és a technológia mindig erősen hat egymásra.
Miután az épületet bejárva kellőképpen szédültünk a sok ránk omló ismeretlen információtól, felmentünk a tetőre, amit a tervezők „Skywalk”-nak neveztek el. Itt nem csupán a rengeteg fotovoltaikus napelem tárult a szemünk elé, hanem kedvező időjárás esetén innen a legoptimálisabb a rálátás a Spree folyó ívelt szakaszára (Spreebogen) és a kormányzati negyedre. Az meg csak hab volt a tortán, hogy a szél is kegyes volt hozzánk, legalább egy kicsit kiszellőzött a fejünk, mielőtt tovább folytattuk az utunkat.
