Különleges programot szerveztek a Göcseji Múzeumban. Különleges azért, mert az intézményben bemutatott nagyméretű festményt utoljára a második világháború előtt láthatták a zalaegerszegiek. Kivételes azért is, mert az alkotás egy olyan személyt ábrázol, akit a legtöbbször a trianoni békediktátum vonatkozásában emlegetünk.
Apponyi Albert azonban nemcsak egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, hanem nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, és Zalaegerszeg díszpolgára.
A Göcseji Múzeum néhány évvel ezelőtti rekonstrukciós munkálatai előtt, amikor az intézményből el kellett szállítani minden tárgyat, a padlás egy eldugott szegletében, farostlemezek alatt találtak a kollégák egy vászonhengert. Egy nagyon rossz állapotban lévő festményt rejtett a csomag. Kibontva első pillantásra sem az alkotóra, sem az ábrázolt személyre nem derült fény, annyira poros és sérült volt.
További kutatások azonban bebizonyították, hogy a 20. század első felében a régi, Kazinczy téri városháza nagytermét díszítette az alkotás. Akkoriban a polgármesteri pulpitus mögött Ferenc József császár és király huszártábornoki egyenruhát viselő életnagyságú képét helyezték el, 1936-ban pedig a város díszpolgáráról, gróf Apponyi Albertről készült kép került a falra, ami 1945-ig ott is maradt. Valószínűleg ekkor kivágták a keretéből az olajfestményt, hengerbe csomagolták és átszállították az új városháza - a mai Göcseji Múzeum épületének - padlására. A képet hosszú időre elfelejtették.
Egy kis kitekintés: Zalaegerszegen az első díszpolgári cím adományozására 1895-ben került sor. A város szülöttje, a neves jogtudós, vallás- és közoktatási miniszter, Wlassics Gyula kapta. Utcát neveztek el róla, és szülőházára emléktáblát helyeztek el, amit közadakozásból finanszíroztak, a vármegye pedig örökös bizottsági taggá választotta. A következő díszpolgári címre tizenegy évet kellett várni, 1906-ban egyszerre nyolc adományozásra is sor került, köztük volt gróf Apponyi Albert.
A városban figyelték a nagytekintélyű politikus közéleti szereplését, jelentős évfordulóin küldöttséggel vettek részt. Az ötször Béke Nobel-díjra jelölt díszpolgárról utcát neveztek el, amelyet ő levélben köszönt meg. Ezt a dokumentumot a mai napig őrzik a zalaegerszegi levéltárban. Halálakor rendkívüli közgyűlésen döntöttek arról, hogy megfestik egész alakos képét, amelyet a közgyűlési teremben helyeznek el. Az alkotómunkával a megye ismert festőművészét, Laczkó Gyulát bízták meg. Nos, ez a kép került elő több évtizedes kényszerpihenő után, amit Károlyi Anna restaurátorművész gondos munkája hozott rendbe a múlt évben.
Laczkó Gyula festőművészPozsonyban született, majd Sümegen át Budapestre vezetett az útja, a Képzőművészeti Főiskolára került. Zalaegerszegen, Sümegen, később a fővárosi Nemzeti Szalonban is bemutatkozott a műveivel. Másodvonalbeli portréfestő volt, aki jó technikával és megbízhatóan dolgozott. A portrék mellett más témák is érdekelték, de leginkább a templomi festészet által lett ismert Zalában. Ő készítette a pusztamagyaródi és a baki templom falfestményeit. Élete utolsó időszakát Budapesten töltötte. Országos hírnevet, ismertséget nem szerzett magának, múzeumba sem kerültek alkotásai. Azonban a nemrég a padláson megtalált Apponyi-portré most mégis ráirányította a figyelmet.
