Magyarországon jelenleg nincs olyan széles szakmai és társadalmi egyeztetés eredményeként létrejött nemzeti múzeumi stratégia, amely világosan megfogalmazná, mit vár az ország a múzeumaitól. Léteznek intézményi stratégiák. Léteznek fenntartói elvárások. Léteznek fejlesztési programok, pályázatok, kulturális célkitűzések és éves munkatervek.
A múzeumi rendszer működését számos dokumentum szabályozza. Nehezebb azonban megmutatni azt a közösen elfogadott jövőképet, amely kijelölné, hogy a 21. századi Magyarország milyen szerepet szán a múzeumainak.
Ez első látásra szakpolitikai kérdésnek tűnhet. Valójában jóval többről van szó.
Amikor egy ország múzeumokat tart fenn, valójában arról is döntést hoz, hogy milyen tudást, milyen közösségi működést, milyen társadalmi értékeket kíván támogatni. A finanszírozás ezért nem választható el a küldetés kérdésétől. Mielőtt arról beszélnénk, hogyan működjenek a múzeumok, érdemes feltenni az ennél alapvetőbb kérdést: mire valók a múzeumaink?
A MúzeumokMa 2020 kutatás egyik megszólalója ezt a kérdést rendkívüli pontossággal fogalmazta meg:
„…egy múzeumnak pontosan az a szolgáltatása, hogy társadalmi szerepet vállal. Semmi értelme semminek, ha nem fontos a társadalomnak ... múzeumi szempontból ez közpénz, amit használunk és úgy kell és igyekszünk is úgy forgatni, hogy örömet okozzon vagy tartalmas legyen.” (Forrás: https://magyarmuzeumok.hu/cikk/a-muzeumok-tarsadalmi-es-kozossegi-szemlelete)
Mit mondanak a nemzetközi definíciók?
A kérdés nem magyar sajátosság.
Az International Council of Museums (ICOM) 2022-ben elfogadott múzeumdefiníciója szerint a múzeum a társadalom szolgálatában álló intézmény, amely kutat, gyűjt, megőriz, értelmez és bemutat örökséget, miközben elősegíti a sokszínűséget, a fenntarthatóságot, a közösségi részvételt, a tanulást és a tudásmegosztást (ICOM, 2022).
A meghatározás szerint a múzeum nem pusztán gyűjteményként vagy tudományos műhelyként jelenik meg. Sokkal inkább olyan társadalmi infrastruktúraként, amely hozzájárul a közösségek működéséhez, az állampolgári tájékozottsághoz, a kulturális részvételhez és a reflexióhoz.
A definíciót megelőző nemzetközi viták még hangsúlyosabban fogalmaztak. A 2019-es ICOM-javaslat a múzeumokat a múlt és a jövő kritikai párbeszédének helyszíneként, demokratikus és polifonikus térként írta le (ICOM, 2019).
Nem azért fontos ez a vita, mert egy az egyben át kellene vennünk a nemzetközi megközelítéseket. Hanem azért, mert világossá teszi: a világ múzeumi szakmája ma már jóval többről beszél, mint gyűjteményekről és kiállításokról.
Mit mondott erről a magyar szakma?
Öt évvel ezelőtt a MúzeumokMa 2020 kutatás ilyen kérdéseket is feltett a hazai múzeumi szektornak. A kutatás eredményeit feldolgozó publikációsorozat külön foglalkozott a társadalmi és közösségi szemlélettel, a társadalmi szerepvállalással, a nem látogatók megszólításával, az esélyegyenlőséggel, az országos múzeumok mintaadó szerepével, a szolgáltatói szemlélettel és a stratégiai gondolkodással.
Visszaolvasva ezeket az anyagokat számomra az az egyik legérdekesebb felismerés, hogy a magyar múzeumi szakma már akkor is kereste a választ arra, hogyan tud túllépni a hagyományos gyűjteményőrző szerepfelfogáson. A múzeumok társadalmi szerepvállalásáról szóló kutatási rész például azt vizsgálta, hogy milyen módon járulhatnak hozzá az intézmények a lokális és nemzeti identitás erősítéséhez, a közösségi kapcsolatokhoz és a társadalmi felelősségvállaláshoz (MM2020, 2021).
Az elmúlt évek kulturális irányításában több alkalommal jelent meg az a megközelítés, hogy a múzeumok elsődleges feladata a nemzeti identitás erősítése. Önmagában ez legitim cél lehet. Ugyanakkor érdemes újra feltenni a kérdést: elegendő-e ez a meghatározás a 21. század magyar múzeumai számára?
A kutatás fókuszcsoportos szakaszában erőteljesen előkerült a múzeumok közösségi integrációjának kérdése, és megfogalmazódott, hogy „…a múzeumoknak a jövője múlik azon, hogy mennyire tudnak az adott közösségekhez kapcsolódni.”, valamint az is, hogy „…mi egy olyan szolgáló intézményt képzelünk el, amely a helyi közösségeket akarja elsősorban kiszolgálni, de természetesen ki kell tekinteni az országos szintre is.” (Forrás: https://magyarmuzeumok.hu/cikk/a-muzeumok-tarsadalmi-es-kozossegi-szemlelete)
A „Mi a múzeum szerepe?” kérdés nem új. A szakma hosszú ideje keresi a választ arra, hogy a múzeumok miként lehetnek egyszerre tudományos műhelyek, közösségi intézmények, kulturális szolgáltatók és a társadalmi tanulás helyszínei.
Ez a gondolat ma talán még aktuálisabb, mint öt évvel ezelőtt. Ha ugyanis azt keressük, hogy mire valók a múzeumaink, akkor nehéz megkerülni azt a kérdést, hogy milyen kapcsolatban állnak azokkal a közösségekkel, amelyeknek a szolgálatára létrejöttek. Nem véletlen, hogy a MúzeumokMa 2020 kutatás külön foglalkozott a társadalmi szerepvállalás, a közösségi szemlélet, a nem látogatók megszólítása és az esélyegyenlőség kérdésével is.
Mi történt stratégia helyett?
A kutatás stratégiai gondolkodással foglalkozó publikációjában több vezető is arról beszélt, hogy a stratégiaalkotás feltétele egyfajta kiszámíthatóság, különösen a fenntartói oldalról. Erről beszél az a vezető, aki úgy fogalmaz, hogy „A stratégiához kell egyfajta kiszámíthatóság, kell egy három-öt éves kiszámíthatóság, és hát valljuk be őszintén, hogy azért elég gyakran változtak bizonyos finanszírozási, szervezeti dolgok (...), a múzeum inkább egy ilyen alkalmazkodó szerepkört vett fel anno.” (Bereczki–Makranczi, 2021)
Az előző írásban több, a stratégia kérdését érintő vezetői véleményt idéztem. Persze érdekes volna egy újabb, szűkebb kutatást felépíteni a szükséges változtatások megtámogatására. Mindenesetre ezek a pár évvel ezelőtti gondolatok nem egyszerűen a stratégiák hiányáról beszélnek. Inkább arról, hogy milyen nehéz valódi stratégiai gondolkodást kialakítani egy olyan rendszerben, ahol a hosszú távú tervezés feltételei bizonytalanok.
A stratégia nemcsak elvárás, hanem felhatalmazás
A stratégia szóról gyakran úgy beszélünk, mintha az kizárólag a múzeumvezető vagy a múzeumi gárda vágyait fogalmazná meg. Pedig legalább ennyire fontos a másik oldal. A fenntartó részéről adható nemzeti múzeumi stratégia és az egyedi múzeumi stratégiák elfogadása, mint felhatalmazás.
A fenntartó ezáltal kijelöli, hogy milyen szakmai munkát tart értékesnek és engedélyez, sőt támogat. Megmutatja, milyen célokat kíván támogatni. Világossá teszi, hogy mire biztosít forrást, és milyen eredményeket vár el. Ebben az értelemben egy nemzeti múzeumi stratégia az egyedi múzeumi stratégiák kereteként szolgálhatna, azaz a légüres tér helyett konkrét, egyértelmű kapaszkodókat biztosítana.
És nem mellékesen felhatalmazást adna az intézményeknek arra, hogy hosszabb távon gondolkodjanak. A tudományos-kulturális közegben ez pedig kifejezetten fontos alapját jelentené az érdemi szakmai munkának, hiszen egy kutatás, egy kiállítás összeállítása a legtöbbször évek munkája.
Mit mérünk, és mit nem?
A fenntartói elvárások a magyar rendszerben nem stratégiai dokumentumokban, hanem a munkatervekben és a beszámolókban válnak láthatóvá.
A jelenlegi rendszer részletesen méri:
a gyűjteménygyarapítást, a nyilvántartást, a digitalizálást, a restaurálást, a tudományos teljesítményt, a látogatószámot, a bevételeket.
Mindez indokolt és fontos. Ugyanakkor jóval nehezebben vagy nem ragadható meg ugyanebben a rendszerben:
a közösségi beágyazottság, a partnerségek minősége, a társadalmi részvétel, a kulturális hozzáférés, a kritikai gondolkodás támogatása, vagy a közösségi tanulás.
Pedig amit mérünk, annak jelentőséget tulajdonítunk. Amit nem mérünk, az könnyen láthatatlanná válik.
Hogyan születik valódi stratégia?
Egy országos stratégia minőségét nemcsak az határozza meg, mi kerül bele, hanem az is, hogyan születik meg. Néhány évvel ezelőtt lehetőségem volt részt venni a Nemzeti Önkéntes Stratégia 2026–2030 előkészítésében. A folyamatban munkacsoportok dolgoztak együtt, különböző szektorokból érkező szakemberek vitatták meg a célokat, intézkedéseket és lehetséges irányokat.
A dokumentum munkacsoportos működésre, széles szakmai egyeztetésre és intézkedési logikára épült: célokat, beavatkozási területeket, javaslatokat és a megvalósítás feltételeit is tartalmazta (Nemzeti Önkéntes Stratégia 2026–2030).
Ez a tapasztalat azért fontos a múzeumi stratégia szempontjából, mert megmutatja: egy stratégia nem attól lesz nemzeti, hogy országos dokumentumként hivatkozunk rá. Attól válhat valóban nemzetivé, hogy a benne érintett szereplők részt vesznek a kialakításában, vitatkoznak róla, saját szempontjaikat beépítve tudnak hozzá kapcsolódni, és végül felhatalmazást kapnak a megvalósítására.
Egy nemzeti múzeumi stratégia esetében ez különösen fontos lenne. A magyar múzeumi rendszer rendkívül sokféle intézményből áll. Egy túl szűk definíció könnyen kizáróvá válhat. Egy túl általános dokumentum viszont nem ad valódi irányt.
A stratégiaalkotás tétje éppen az, hogy a stabilitás és az irány egyszerre legyen jelen. Legyen elég tág ahhoz, hogy sokféle intézmény a sajátjának érezhesse, és legyen elég konkrét ahhoz, hogy valódi szakpolitikai, finanszírozási és intézményi döntéseket lehessen hozzá kapcsolni.
Mit tanulhatunk a brit példából?
A brit Kulturális, Média- és Sportminisztérium (DCMS) jelenleg egy új országos múzeumi stratégiai keretrendszer kialakításán dolgozik.
A folyamat egyik legérdekesebb üzenete az a szemlélet, amelyből kiindul. A kulturális intézmények értékét nem elsősorban abban vizsgálják, hogy mit őriznek, hanem abban, hogy milyen hatással vannak az emberekre, a helyi közösségekre és a településekre.
Nem a brit modellt kell átvennünk.De érdemes megfontolni a kérdést, amelyet feltesz: milyen társadalmi értéket várunk a múzeumainktól? Magyarországon jelenleg hiányzik a válasz és az a folyamat, amelyben ezt a választ közösen megfogalmazhatnánk.
Ajánlások fenntartóknak
Fogalmazzák meg világosan, milyen társadalmi szerepet vár Magyarország a múzeumaitól.Indítsanak széles szakmai és társadalmi egyeztetést egy nemzeti múzeumi stratégia kialakításáról. Az intézményi stratégiák véleményezését és jóváhagyását tegyék gyorsabbá és kiszámíthatóbbá. Az elfogadott stratégiai célokhoz rendeljenek forrásokat. A teljesítményértékelésben jelenjenek meg a társadalmi hatás, a közösségi részvétel és a partnerségi együttműködések szempontjai is.
Ajánlások múzeumi vezetőknek
Vizsgálják felül intézményeik küldetését a jelenlegi társadalmi környezetben. Vonják be a munkatársakat a stratégiai gondolkodásba. Építsenek tudatos kapcsolatot a helyi közösségekkel. Tekintsék a társadalmi szerepvállalást vezetői kérdésnek. A stratégiai dokumentumokat ne adminisztratív kötelezettségként, hanem szervezeti iránytűként használják.
Zárás
Magyarországon ma leginkább az hiányzik, hogy legyen egy közösen kialakított válasz arra a kérdésre, hogy mit várunk a múzeumainktól, és milyen társadalmi célok érdekében tartjuk fenn őket. A nemzeti múzeumi stratégia kérdése végső soron nem arról szól, hogy milyen múzeumokat működtetünk. Arról szól, hogy milyen társadalmat szeretnénk építeni, és ebben az építkezésben milyen szerepet szánunk múzeumainknak.
Meggyőződésem, hogy a magyar múzeumoknak jóval nagyobb szerepük lehet annál, mint amit az előző évtizedekben tulajdonítottunk nekik. Egy következetes, átlátható, hatást gyakorló rendszer kialakítása közös felelősségünk.
Felhasznált és hivatkozott források
International Council of Museums (ICOM) (2022): Museum Definition
International Council of Museums (ICOM) (2019): ICOM announces the alternative museumdefinition that will be subject to a vote
MuseumsAssociation (2026): Work is starting on new strategic framework for museums, DCMS confirms
Department for Culture, Media and Sport (2026): DCMS Monitoring and Evaluation Strategy 2026 to 2031
MúzeumokMa 2020 kutatási publikációsorozat (2020–2021)
Kajári Gabi: A múzeumok társadalmi szerepvállalása a lokális és a nemzeti identitás erősítéséért, MúzeumokMa 2020 (2021)
Szu Annamária: A múzeumok társadalmi és közösségi szemlélete, MúzeumokMa 2020 kutatási publikációsorozat (2020–2021)
Kultura.hu (2024): Történelmi pillanatban ismerhettük meg az MNMKK stratégiáját
Nemzeti Önkéntes Stratégia 2026–2030
Országos múzeum teljesítményalapú munkaterve. Minisztériumi munkaterv-sablon
Országos múzeum teljesítményértékelő lapja. Minisztériumi beszámoló-sablon
Borítókép forrása:
Photo by Gabriel Herter on Unsplash
