A Szinte semmi című kiállítás 2026. március 4-én nyílt meg a The Space Art Gallery-ben, bemutatva Kiss Botond András és Nagy Dániel munkáit. A tárlat egy felfedezésre hívó vizuális térbe vezeti a látogatót, ahol különböző anyagok, formák és gesztusok lépnek párbeszédbe egymással. A kiállítás arra invitál, hogy közelebbről figyeljünk a részletekre, és megtapasztaljuk, miként válhat a legegyszerűbb jel vagy forma is jelentéssel telivé.
A Szinte semmi című kiállítás két eltérő médiumon keresztül vizsgál alapvető és időtlen művészeti problémákat: hogyan válik a felület képpé, az anyag formává, a gesztus pedig jelenlétté. Kiss Botond András grafikái és Nagy Dániel szobrai nem csupán formai párhuzamok mentén kapcsolódnak, kérdésfelvetéseikben a festészeti és szobrászati gondolkodás határait teszik átjárhatóvá. Munkáikban különböző formanyelvek, anyagi minőségek és vizuális tradíciók szintetizálódnak olyan közös horizonton, ahol maga a médium működése válik vizsgálat tárgyává.
Kiss Botond András munkái a kép létrejöttének feltételeire összpontosítanak, arra a határpontra, ahol az üres felületen megjelenő legkisebb jel képi eseménnyé válik. Kompozíciói felszámolják az előtér és háttér hagyományos hierarchiáját: a sötét és világos, a fekete és fehér, a telített forma és az üres színmező kölcsönösen alakítják egymást. Az intuitív, esetlegesnek ható gesztusok és a határozott kontúrral rendelkező alakzatok minőségbeli különbség nélkül rendeződnek egységbe, így a jelenlét és hiány viszonya folyamatosan átíródik a képfelületen. Műveiben maga a hordozó, a papír sem passzív felületként, hanem a kompozíció aktív, alakító elemeként vesz részt a képek felépítésében. A felület anyagi minősége így nem háttérként, hanem a képi működés egyik meghatározó feltételeként jelenik meg. A különböző papírtípusok anyagi sajátosságai, textúrája, színe és rostozata, a gesztusok, ujjlenyomatok, geometrizáló alakzatok és homogén felületek egyenrangú viszonyba kerülnek a lezáratlanság érzetét keltő képtérben.
Kiss Botond András: Kalligrafikus kollázs 1, 2025
tus, grafit, akril, papír, vászon, 70x70 cm
Nagy Dániel szobrászatát hasonló kérdésfelvetések határozzák meg, az az anyagban való minimális elmozdulás foglalkoztatja, amely már művészi alakképzésként érzékelhető. Munkái nem annyira formává rögzült tárgyakként, hanem sokkal inkább a cselekvés és az anyag közti átmenet lenyomataiként értelmezhetők. A szobrok organikus formavilága, a felületükön megjelenő változások a festői gesztus kiterjesztéseiként olvashatók: a test jelenlétének és beavatkozásának emlékeit rögzítik az anyagban. E működés alapja, hogy a kovácsoltvas felületét a tűzzel való érintkezés, a tudatos formaképzés, az idő és a környezetnek való kitettség együttesen alakítja. A formai és felületi változások így nem pusztán az átalakulás jelei, hanem az anyag és környezete közötti folyamatos kölcsönhatás eredményei. A forróság és az érintés révén létrejövő deformációk során az anyag nem elszenvedője, hanem aktív résztvevője az alakulás folyamatának.
Nagy Dániel: Kék körök, 2023
kovácsoltvas, 50x160x12 cm
A két fiatal alkotó munkái nem pusztán formai rokonság, hanem közös ontológiai kérdésfelvetés mentén kapcsolódnak egymáshoz. Kiss Botond András és Nagy Dániel az anyag sajátos törvényszerűségeit, a gesztus szerepét, valamint a forma és formátlanság, az állandóság és a pillanat közötti átmeneti állapotokat vizsgálják műveikben. Művészeti gyakorlatukat az intenzív fizikai beavatkozás és a reflektív, filozofikus attitűd sajátos egyensúlya jellemzi. Közös kiállításuk címe alkotói világuk metszéspontjára utal, ahol az üresség a forma létrejöttének feltételeként értelmeződik. Ez a gondolkodásmód rokonságot mutat azokkal a keleti filozófiai hagyományokkal, amelyek az ürességet nem hiányként, hanem a lehetőségek nyitott állapotaként értelmezik. A „szinte semmi” így azt a nehezen megragadható tartományt jelöli, ahol az üresség és a jelenlét, a semmi és a valami nem ellentétpárokként, hanem egymást létrehozó, folyamatos átmenetben lévő minőségekként értelmezhető, és ahol ezeknek az elmozdulásoknak a nyomai az anyag, a gesztus és a forma alakulásában válnak érzékelhetővé.
Kurátor: Máté Zsófia
Kiss Botond András (Budapest, 1992) képzőművész a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett képgrafika szakon 2017-ben. Alkotásai egyéni kiállításokon szerepeltek többek között a The Space Art Gallery, a Montázs Art Café és a TAT Galéria tereiben. Részt vett számos hazai és nemzetközi képzőművészeti és grafikai biennálén, valamint csoportos kiállításokon a Műcsarnokban, a szegedi REÖK-ben és a FUGA-ban. Munkáit bemutatták a tokiói Zureta nemzetközi képgrafikai szimpózium és kiállításon, továbbá rendszeresen szerepel a Magyar Művészkönyvalkotók Társasága hazai és nemzetközi tárlatain. Munkái számos hazai gyűjteményben megtalálhatók. 2015-ben Barcsay Jenő-díjat nyert. Budapesten él és alkot.
Nagy Dániel (Szolnok, 1994) szobrász, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett szobrász szakon 2022-ben. Alkotásai egyéni kiállításokon szerepeltek többek között a HAB – Hungarian Art & Business-ben, a Kahan Art Space-ben és az Art Szalon Galériában. Részt vett számos hazai csoportos kiállításon és szobrászati szimpóziumon, többek között a szolnoki Damjanich János Múzeumban és a szegedi REÖK‑ben. Emellett nemzetközi tárlatokon is bemutatta munkáit, a Stuttgart‑i Liszt Intézet csoportos kiállításán, valamint nemzetközi szobrászati szimpóziumokon Besztercebányán és Oronskóban. Munkái több hazai gyűjteményben megtalálhatók, 2022-ben elnyerte a Vígh Tamás-díjat. Szigetmonostoron él és alkot.
Soron következő programok:
március 28. (szombat) 10 óra: Tárlatvezetés Kiss Botond Andrással
április 8. (szerda) 18 óra: Artist Talk a kiállító művészekkel
A kiállítás megtekinthető 2026. április 10-ig (szerda: 10.00-18.00, csütörtök-péntek: 12.00-18.00 vagy előzetes bejelentkezéssel)
