130 év. Ennyi ideje, hogy kicsik és nagyok, szegények és gazdagok, fővárosiak és vidékiek, hazaiak és külföldiek cirkuszba mehetnek a Városligetben. 130 év története, csaknem másfél század eseményei, sikerei, tragédiái, tárgyi emlékei, amelyek a magyar főváros múltjának szerves részét képezték, és amelyeket csak a véletlen és a jószerencse őrzött meg a 21. század elejéig: 2019-ig kellett várni, hogy olyan intézet alakuljon, amely Közép-Európa egyetlen kőcirkuszának, a Fővárosi Nagycirkusznak, valamint a nemzetközi szinten kiemelkedő magyar cirkuszművészet tevékenységét dokumentálja és kutatja. Jóval azelőtt, hogy a Nyugati pályaudvar mellett felépülne a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ, Szonday Szandra cirkuszkutató és Joó Emese muzeológus, múzeumpedagógus ország-világ előtt azonnal láthatóvá tette a legfrissebb eredményeiket. A Fővárosi Nagycirkuszban jelen pillanatban is két kiállítás segít abban, hogy a cirkusz világának szellemi regisztereibe is beavatást nyerjen a publikum.
A cirkusz előtt álló gömbsátor az épp most futó műsorhoz, a Hófödte álom – Ősi cirkuszi mese című előadásához kapcsolódik. A december végéig megtekinthető előadás művészei Észak-Szibériából, Jakutföldről érkeztek, hogy bemutassák a sámánizmusból táplálkozó ősi mesevilágukat és akrobatáik lélegzetelállító ügyességét, bohócaik humorát. Bár a Jakutföld Gyémánt Cirkuszának az előadása önmagában is tüneményes, a sátorban látható poszterkiállítás képei és rövid, lényegre törő szövegei több, párhuzamos értelmezési mezőt rendelnek az előadáshoz. Az előadás alapjául szolgáló mesében központi szerepet játszanak az év téli és nyári hónapjait megtestesítő bohócok. A kiállításnak köszönhetően a szülők magabiztosan válaszolhatnak a tavasz és az ősz hónapjait hiányoló gyerekeknek. Jakutföld a leghidegebb, ember által lakott vidék, ahol nincsenek átmeneti évszakok, az embereknek időnként -65 fokos, hosszú téllel és +35 fokos rövid, forró nyárral kell szembenézni. Hogy lehet itt túlélni, mi több, bolondozni, és a jakut artisták ügyességére szert tenni? A választ Jurij Slepcov, az Orosz Tudományos Akadémia Jakutszki Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Néprajzkutató Intézetének tudományos munkatársa, valamint magyar részről Mészáros Csaba, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont néprajzkutatója adja meg, miközben a háttérben jakut énekszó és dorombzene csendül fel. Fényképek segítségével rácsodálkozhatunk a hófödte szibériai táj szépségére, az itt kialakult állattartás különlegességére, a hétköznapi élet sokszínűségére, megismerhetjük a jakut védőamulettek erejét, a tulajdonviszonyokat jelző tamgák (jelek) szerepét, a sámánok jelentőségét.
Fotó: Urbán Ádám
A jakut kiállítás a Fővárosi Nagycirkusz falain kívül marad, jelezve, hogy vendégelőadók mindig is színesítették az intézmény repertoárját, ám a kőcirkusznak önálló, karkateres múltja van, amelyre a most létrejött múzeum is reflektál. A kör alapú épület belső látogatói útvonalait a Nincs mááásik! 130 éves a Fővárosi Nagycirkusz című kiállítás tablói, monitorjai, tárgyai hálózzák be, sok-sok apró játékkal, interaktív megoldással. A cím már önmagában a magyar cirkuszművészet két nevezetességére épít. Egyrészt a világ számos nyelvén fogalommá vált „Van mááásik! jelmondatra utal, amely Eötvös Gábor zenebohóchoz kapcsolódik, aki egy kétszázéves cirkuszdinasztia nemzetközileg elismert tagja volt. Híres jelmondatát a véletlen szülte. Egy alkalommal az egyik hangszer beleakadt a bohóc kabátjának belső zsebébe. Kínosan teltek a másodpercek. Amikor valahogy mégis kiszabadította, azt találta mondani: „Nyugi gyerekek, van mááásik!” Ez hatalmas sikert aratott, és benne maradt a produkcióban – olvashatjuk a kiállítás egyik főfalán, ahol a zenebohócok kerülnek textuális reflektorfénybe. A cím másik jelentése a magyar kőcirkusz unikális jelentőségére utal, hiszen nem ismerünk más intézményt, amely hasonló céllal ilyen hosszú ideje szinte egy helyben üzemelne. Az épület persze többször változott. A Fővárosi Tanács először 1889-ben egy szétszedhető és összerakható épületet hagyott jóvá, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert bevételeihez a cirkuszi attrakciók is hozzájáruljanak. Wulff Endrétől 1904-ben Beketow Mátyás vette át a cirkuszt, aki, amikor felújíttatta az épületet, 80 méterrel arrébb, az állatkerten kívül eső területre vitette. Ez az épület a második világháború alatt vált a bombázások áldozatává, de már 1945. május elsején, a károkat elhárítva, ünnepi előadással várta a közönséget. A korábban a cirkuszigazgatók nevét viselő intézmény 1849-es államosítása után kapta a Fővárosi Nagycirkusz nevet, amely 1966-ig szinte változatlan körülmények között fogadta a nézőket. A most látható kőépületet 1971-ben adták át, a magyar artistaművészet fellegváraként, a legmodernebb eszközparkkal felszerelve. A fellegvár nem öncélú jelző, hiszen ehhez az intézményhez kapcsolódik a második világháború után létrejött Állami Artistaképző.
A kiállítás ennek megfelelően 4 főfallal indít és képez egyfajta csomópontot az épület központi helyén. A cirkusz és az épület története mellett a zenebohócság és az artistaképző kap kiemelt szerepet. A szövegek és a filmek előtt mindezt különleges, önmagukban is értelmezhető tárgyak teszik teljessé. A zsonglőr buzogányokon keresztül kiderül, hogy Zsilák György „Fudi”, milyen módszert eszelt ki, hogy ne fájjon annyira, ha megüti az eszköz, vagy miként rögzítette Jedlicska János a fejére a „kopfringet”, amelyen az ugyancsak artista felesége egyensúlyozott. Kiderül, hogy előzték meg a kötéltáncosok, hogy a cipőjüket a drót azonnal elkoptassa, és az is, miért kellett más kosztüm egy állatidomárnak a fináléra, mint mondjuk a tigrisszámához.
A tárgyak megalapozzák az innen induló poszterfolyosók szövegtengerének befogadhatóságát. Vizuális támpontot kínálnak a későbbi információk értelmezéséhez, épp úgy, mint a már itt kialakított tördelési rendszer. Valamennyi tablóhoz tartozik főszöveg és főkép, valamint kulcsfogalom. Ezeket a Tudtad-e?, Na látod! kiemelések mellett könnyebben értelmezhető érdekességek egészítik ki. Ebben a szellemben születtek a büfé oszlopait tarkító táblák is. Egy-egy kép, dokumentum kapcsán elgondolkodtató kérdést tesznek fel.
Fotó: Urbán Ádám
A beugrókban egykori itt fellépő művészek, nézők visszaemlékezései színesítik a képet, a két folyosón pedig a cirkuszvilág különböző figuráinak vagy épp fogalmainak a „magánszámát” tekinthetjük meg. Ilyen a porond, a dinasztia, a zsonglőr, a magasdrótszám, a bűvész, a menazséria, az erőművész, az elefánt, az ekvilibrisztika (egyensúlyozás), az állatidomár, a hippodrom, a ponyva vagy a deszkacirkusz, a birkózás, a tánckar, a jelmeztervező, a kosztüm (a cirkuszi művészeknek kosztümük van, nem jelmezük!), az apparát (nagyobb szerkezet), a légtornász, a szelídidomítás, az ugródeszka, a zenekar, a gála fogalma, vagy épp a Magyar Rádió legendás gyerekeknek szóló Csinn-bumm cirkusz műsora.
Fotó: Urbán Ádám
A folyosók végén, ahol a cirkuszvilág kulisszatitkai kezdődnek, a művészek privát szférájáról, hétköznapi életéről találhatunk érdekességeket, áttörve a zárt falakat. A ruhatár mindkét oldalon egy-egy fülkét átenged a kiállításnak: bábok, eszközök, enteriőrök reflektálnák a szemben lévő falon olvasható szövegekre. Visszatérő elem a cirkuszi plakátművészet, amely a felbukkanó témához kapcsolódóan szinte külön szálon vezeti végig a látogatót az elmúlt 130 év produkcióinak grafikai lenyomatain keresztül.
Jubile a világ legjobban borotváló elefántja volt. Ezzel a borotvával borotválta hosszú évtizedeken át az önként jelentkező nézőket. Gazdája, Richter József saját kezével ápolta Jubile agyarát. A tárlóban látható egy darab, ami később letört és megmaradt családi ereklyeként. Ugyancsak itt látható Jubile utolsó foga, ami kiesett, ma már szintén a Richter család ereklyéje
Fotó: Urbán Ádám
A cirkusztörténeti gyűjtemény fogalma külön helyet kapott, nem véletlenül, hiszen mindez alapját képezi a most létrejövő közgyűjteménynek. 2019. január 17-én Gervai Imréné artistaművész hivatalos keretek között adta át a Fővárosi Nagycirkusz múzeuma számára a férje által gyűjtött cirkuszművészeti és cirkusztörténeti gyűjteményt. A muzeális értékű anyag személyes tárgyakat, képzőművészeti alkotásokat, rekviziteket, több száz plakátot, több ezer fényképet és kisnyomtatványt, valamint saját készítésű turné-emlékalbumokat tartalmaz, nélkülözhetetlen részét képezve a Magyar Cirkuszművészeti Múzeumnak.
Fotó: Urbán Ádám
A cirkusz talán a legdemokratikusabb előadói forma. Nemcsak azért, amiért a trapéz hintáján vagy az embergúla tetején megfelelő képesség és kitartó szorgalom hiányában, protekcióval képtelenség túlélni, hanem a cirkusz térbeli elrendezése miatt is. A kör alakú porondot körülvevő nézőteret mindenki látja. Nincsenek páholyok, nem zavarják oszlopok a látványt, a nézőtér különböző sorai megfelelő magasságban emelkednek. A cirkusz sosem nélkülözte az interaktivitást, hiszen egy magára valamit is adó társulat nem hagyja ki a nézők játékos egzecíroztatását, bevonását. És bizony a cirkusz világában senkinek sem kell visszafognia magát: a publikum azonnal véleményezhet, bekiabálhat, nevethet, sírhat, kifütyülhet.
Fotó: Urbán Ádám
Egy jó cirkuszban korhatár sincs, egyszerre izgulhat egy veszélyes mutatványnál az óvodás és a nyugdíjas, a megértéséhez, a látottak feldolgozásához pedig különösebb háttértudásra sincs szükség. A Nincs mááásik! kiállítás is ebben a szellemben született. Minden korosztály talál olyan információt, amelyet kedvére értelmezhet. Jut azoknak érdekesség, akik olvasni szeretnek, azoknak, akik inkább az audiovizuális megoldásokra esküsznek, és azok sem maradnak hoppon, akik egy múzeumi gyűjtemény esetében nem mondanak le az eredeti tárgyak jelentőségéről. A kiállítás minden ponton önálló egység, számít arra, hogy az előadás előtt, a szünetben vagy a produkció végén csak néhány perc jut az elmélyülésre vagy épp egy-egy játékos elem megfejtésére. Igaz, a most látható, főleg tablókból álló kiállítás csak első lépés egy nemrég megkezdett úton, mégis erőteljes vallomás arról, miként képzeli az újonnan létrejövő intézmény az előtte álló feladatok megvalósítását: demokratikus alapon, attrakciókkal és interakcióval dúsítva.
Leadkép: Christoph, a "francia Herkules", azaz id. Kristóf István a Fővárosi Nagycirkusz udvarán készül erőművész bemutatójára.
