A jelentős történelmi eseményekhez kapcsolódó személyes érintettségünkről többnyire hajlamosak vagyunk megfeledkezni, így ezek a történetek kimaradnak a múzeumi narratívából és szereplőik csupán mellékszálakká kopnak a történelem objektív, tényszerű feltárása során. De kiről is szól a történelem, ha nem rólunk? Vágyainkról és arról, ahogyan megéltük és emlékezetünkben fennmaradtak az események? Ezzel a gondolattal játszik a Magyar Nemzeti Múzeum új közösségi, időszaki tárlata a Közös Időnk ’89-90 című kiállítás, amely 2020. február 28-án nyílt és augusztus 30-ig várja a látogatókat.
Az elmúlt egy év folyamán a múzeum egy nagyszabású programsorozatot hirdetett, melynek keretében kerekasztal beszélgetések, tárgybemutatók, kísérőkiállítások mellett a látogatók olyan tárgyakat hozhattak be a múzeumba, amelyek a rendszerváltásra emlékeztetik őket, a korszakot jellemzik, vagy amelyekhez a nyolcvanas évek végét idéző személyes történeteik kötődnek. A beérkezett több mint 50 tárgyból és a múzeum állandó gyűjteményéből válogatott össze Gál Vilmos kurátor egy olyan tárgyegyüttest, amely a rendszerváltás személyes olvasatait nyújtja, a civilek szemszögéből.
Az első ajándékozó
A kiállítás nem csupán bemutatja történelmünk egy meghatározó időszakát és annak politikai – ideológiai hátterét, hanem a körülmények ismertetésén túl, feltárja a lehetséges egyéni nézőpontokat. Azzal, hogy a látogatók felkínálták személyes tárgyaikat, és megosztották a hozzátartozó személyes történeteiket, a történeti kiállítás társadalmi aspektusa és a szubjektív átélés lehetősége hangsúlyosabbá válik a megvalósult kiálltásban, így azok számára is érdekes lehet, akiknek nincs személyes emléke, élménye ebből az időből.
Forrás: MTI/ Mónus Márton
A Közös Időnk ’89-90 időszaki tárlata közvetlenül az állandó kiállítások termei mellett található. A kiállítás narratíváját egyfelől a horizontális, időbeli tagolás határozza meg – a teremben a falakon U-alakban körbefutó az 1986-1991 közötti időszakot felölelő időegyenes segítségével – , másfelől pedig a mennyezetig nyúló fotók, könyvek, használati tárgyak és az őket kontextusba foglaló szöveges panelek, illetve magukhoz a tárgyakhoz fűződő személyesebb hangvételű emlékek leiratai alkotják. Az elhelyezett állóképek mellett interaktív - mozgóképi tartalmak, archív felvételek egészítik ki az élményt. A teremben megjelenő kísérőszövegek formája és színe, hasonlóan a képregényekben megtalálható szövegbuborékok típusainak jelentőségéhez, egyéni jelentéssel bírnak.
Forrás: MTI/ Mónus Márton
Bár a tárlaton megjelennek a korszak legmeghatározóbb közéleti eseményeihez kapcsolódó fényképek, archív felvételek, áthúzott utcatáblák és plakátok, de a kiállítás anyagát elsősorban, mégis a falakon körbefutó időszalag mentén látható képregény fiktív szereplőinek (Krisztinek és Zolinak) történetén keresztül ismerhetjük meg igazán. Az ő – kezdetben párhuzamosan futó, majd összekapcsolódó – történetükbe ágyazódnak bele a közel sem hétköznapi, ám korszakot jellemző szituációk, mint például a szomszéd telefonjának használata, tekintettel arra, hogy korántsem volt minden háztartásban telefonkészülék, vagy a különböző célokkal és lefedettséggel létrejött távbeszélő hálózatok jelensége. Ugyanúgy bemutatásra kerül a Centrum Áruház nejlonzacskója, mint a – kizárólag pult alól megvásárolható – videókazetta lejátszó készülék, de a szamizdat könyvek, kiadványok egyik személytől - a másik személyig eljuttatásának különböző lehetőségeit is megismerhetjük.
Pallos Lajos, Tüntetések éve
Emellett szó esik még a bevásárló turizmusáról, több képen láthatóak a korszakra jellemző nyugatról behozott presztízs értékűvé vált tárgyak. A világútlevél megjelenése előtt kifejezetten körülményes volt kijutni az országból, a kék és piros útlevélhez vízum kellett és csak egyszeri utazásra szóltak. Nem csoda, hogy a világútlevél 1987-es megjelenését sokan ideiglenesnek tartották és a lehetőséget kihasználva Bécsbe indultak, ahol olyan dolgokkal találkozhattak a magyarok, amelyek itthon ismeretlennek számítottak. Magyarországon hiány volt a szórakoztatóipari termékekből, videókazettákból és lejátszókból, színes televíziókból. Sőt talán az sem véletlen, hogy majdnem minden, a Bécs felőli határon visszatérő magyar rendszámú autó tetőcsomagtartóján ott díszelgett a korszak emblematikusnak számító háztartási cikke a Gorenje hűtőgép.
Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum
Ezektől a történetektől és az ehhez hasonlóktól válik igazán izgaslmassá a Nemzeti Múzeum tárlata, hiszen a kiállítás célja az, hogy a jelen perspektívájából tekintsen vissza múltra és közelebb hozza, kézzelfoghatóvá tegye ezt az időszakot – megismerve és bemutatva a körülményeket és a mindenkiben buzgó szabadságvágyat – azon fiatalabb generációk számára, akiknek ez ismeretlen vagy csupán a családi legendákból hallottak a történelem ezen szakaszáról.
Bár a kiállítás jelenleg kultúrális életet is érintő intézkedések, korlátozások miatt nem látogatható, érdemes megismerni a hozzá kapcsolódó tartalmakat. Az alapgondolatból is kiindulhatunk és akár saját tárgyaink, történeteink, azaz "személyes gyűjteményünk" között kutatva kereshetünk kapcsolódó tartalmakat. Egy otthoni időszak jó lehetőség a rendszerezésre, emlékezésre és mindezek megosztására is! Így például az alábbi videófelhíváshoz kapcsolódva eleveníthetjük fel "retró" szavainkat, amiket akár meg is oszthatunk a múzeum munkatársaival:
Elsodort szavak. A Magyar Nemzeti Múzeum kiírása: "Kollégáink lelkesen gyűjtötték/gyűjtik (majdnem) elfeledett, a Kádár-korszakban született és használt „retro” szavainkat. A gyűjtés folyamatos, és nyitott. Bárki, aki szeretne részt venni a játékban, elküldheti elsodort szavát/szavait az 1989@mnm.hu e-mail címre. A legfrappánsabb szavakat és szómagyarázatokat havi rendszerességgel zsűrizzük, majd feltesszük online felületeinkre."
Kattints a képre és játssz az MNM Instagram oldalán!
Borítókép: mnm.hu
Forrás: mnm.hu; MTI / Mónus Márton
