Három családtag élettörténetét hallgatva a 20. század sorsüldözött zsidói közé csöppenhetnek mindazok, akik a múlt eseményeire kíváncsiak. A kolozsvári óvárosban, Mátyás király szülőházával szemben, a Szentlélek (Virgil Fulicea) utca 3. szám alatti ház pincéjében található a 2020 júliusában nyílt Muzeon, amely a jelenkor embere és a kolozsvári zsidóság találkozásának helyszíne.
A belvárosban sétálva a múzeum két hirdetéssel hívja fel magára a figyelmet, melyek három nyelven szólítják meg az arra járókat: románul, angolul és magyarul. Ezek a táblák letisztult kortárs környezetet hirdetnek, a pincébe lejutva pedig ez be is igazolódik.
A kiállitas a Lusztig család története mentén enged betekintést a 20. századi kolozsvári zsidóság sorsába. A múzeum a Lusztig család leszármazottai által jöhetett létre, és az ő tulajdonukat képezi. A látogató három audioguide közül választhat: a vonaton menekülő Júlia, a mindvégig ellenálló Pál, valamint a túlélni vágyó Dávid. Ők vezetik végig a kevés tárggyal berendezett, azonban annál jelentőségteljesebb termeken a történetükre kíváncsi személyeket.
A szubjektív történetek különbözőek, azonban a kerettörténet lényegében mindenesetben ugyanaz. Telefon vagy tablet segítségével végig járható a kiállítás 21 különböző helyszíne. Minden elbeszélés tartalmaz valami újat, de az egyes pontokhoz rendelt olvasható háttérdokumentáció mindhárom esetben azonos.
A kiállítás elején a családi fotó előtt a Lusztig családról hallható néhány információ a kiválasztott személy szemszögéből, majd a zsidó élettel és hagyományokkal ismerkedhet a látogató.
Szó esik a zsidó gyerekek oktatásáról, az imaszokásaikról, az étkezéssel kapcsolatos szigorú szabályaikról. Több tárgy is a kiállítótér részét képezi, melyekből néhány a Lusztig család tulajdonában állt. Ezen a ponton a három történet még hasonló, hisz a zsidó család tagjai hasonlóan élték át ezeket a mindennapokat.
A családi közegtől eltávolodva következik a városi közösség, a kolozsvári zsidóság története, illetve az, hogy mivel járultak hozzá a város történelméhez. Míg korábban a család, majd a hitközség zártabb közösségén belül vázolták fel egy-egy férfi, női karakter lehetőségeit, kihívásait, mindennapjait, addig ebben a részben Kolozsvár részeként érzékelteti a zsidóság életét tágabb társadalmi és művelődéstörténeti kontextusban. Innen már kevesebb tárgy kerül bemutatásra, a kreativitás és a digitális eszközök kerülnek előtérbe. A zsidó kórház, a kolozsvári filmgyártás és több erdélyi származású zsidó festőművész is említésre kerül. Ebben a kontextusban mutatják be például József Klein - a képen is látható Szüret című festményét.
A személyes szálak ezen a ponton jobban szerteágaznak. Sorsfordító és megrendítő események sora követi egymást: a zsidókkal való kegyetlen bánásmód, Auschwitzba deportálásuk, kényszermunka, éheztetés és életek kiontása.
A történetek végén megszólal egy-egy leszármazott, a családjuk sorsának alakulásáról a Holokauszt eseményeit követően. 17-18 ezer emberből nagyjából 2000 tért vissza, akiknek jelentős része később emigrált az újonnan alapított Izraelbe.
A Muzeon egy a holokauszt hatására a világban szétszóródott család közös öröksége. A mindennapokban nem lehetnek egy valódi családi közösség, azonban közös gyökerük ebben a városhoz, Kolozsvárhoz köti őket. Azzal, hogy a családjuk, családtagjaik, felmenőik sorsát nyilvánossá tették, ennek a városnak a jelenét, sokféleségét, emlékezetét gazdagítják.
Az eredeti tárgyak, installációs eszközök keveredésén, a történetmesélés módszerén keresztül olyan jó példát mutatnak, amely az élményszerű múzeumi tanulást segítheti elő.
