A győri Káptalandombon, a székesegyház közelében található Püspöki udvarbíróház 1979 óta ad otthont Borsos Miklós szobrász életmű-kiállításának. A tárlat az elmúlt évtizedekben több megújuláson ment keresztül: a 2010-es évektől kezdve új múzeumpedagógiai terek és foglalkozások is létrejöttek. Írásunk ezek változásait mutatja be, különös tekintettel egy játékos, interaktív múzeumi programra.
A Püspöki udvarbíróház és a Borsos Miklós Állandó Kiállítás
Az épület utca felőli oldalának leglátványosabb eleme a bronzlemezzel bevont külső kapu, mely az 1970-es években elvégzett felújítási munkálatoknak köszönhetően került ide. A 15. századi eredeti építmény a győri vár 1809-es ágyúztatása idején súlyosan megrongálódott, 1811-ben állították helyre.
Borsos Miklós állandó kiállítása 1979. november 4-én nyílt meg az épületben, melynek rendezésében a művész maga is aktív szerepet vállalt. A tárlat 2002-ben bővült a szobrász felesége, Kéry Ilona felajánlásaiból kialakított enteriőrrel. A belső udvarról megközelíthető, két teremből álló helyiségben 2010-től közel 10 évig működött a Csikóca Művészeti Műhely és Kiállítótér, hazánk első gyermekmúzeuma.
Püspöki udvarbíróház
Egy inspiráló pályázat
A gyermekmúzeummal megvalósuló újfajta, élményteli, önfeledt szórakozással párosuló ismeretszerzés népszerűnek bizonyult. Szervezett óvodás és iskolás csoportok mellett a családok számára is közkedvelt kiállításokkal és a hozzájuk kapcsolódó műhelyfoglalkozásokkal jelentős sikereket tudhatott magának a Csikóca Művészeti Műhely és Kiállítótér. Ezekre az eredményekre támaszkodva, az itt szerzett tapasztalatokat felhasználva vágott bele a múzeumpedagógiai csoport egy olyan interaktív tér tervezésébe, mely Borsos Miklós művészetének önálló megértéséhez és feldolgozásához nyújt játékos eszközöket.
Az ötletek megvalósításához az anyagi hátteret egy 2017-ben elnyert Európai Uniós forrásból megvalósuló infrastrukturális fejlesztés keretén belül sikerült biztosítani. Az EFOP-4.1.9-16–2017-00035 „Új interaktív oktatóterek a győri Borsos Miklós Állandó Kiállításban” projekt keretén belül elnyert 28,29 millió forintból nemcsak az említett új, interaktív oktató-tapasztalati tér tudott megvalósulni – az egykori enteriőr helyén –, hanem az alagsori részen található két foglalkoztató teret is felújították és fejlesztették, továbbá kialakításra került egy múzeumpedagógiai előkészítő terem és múzeumpedagógiai archívum is.
A felújított interaktív tér részlete
Múzeumpedagógiai foglalkozások
A megújulási folyamat az épített környezeten túl érintette a múzeumpedagógiai foglalkozásokat is. A korábban kedvelt és keresett típusok – mint például a vetélkedők, a feladatlapos vagy foglalkoztató füzetre épülő órák – veszítettek népszerűségükből. A Covid-19 járványt követően, a szigorítások feloldása után a szervezett gyerekcsoportok csak lassan kezdtek visszatérni a múzeumba, az óvodás korosztály visszacsábítása volt az egyik legnehezebb feladat.
A megváltozott körülményekhez alkalmazkodni kellett: kikerültek azok a témák a kínálatból, amelyekre egyre kevésbé volt érdeklődés, előtérbe kerültek a manuális tevékenységet nem tartalmazó múzeumi órák, a 45-60 perces műhelyfoglalkozások kidolgozásával továbbra is biztosított maradt a múzeumi ismereteken felül az alkotás lehetősége.
Az új múzeumi órák közé a Borsos Miklós Állandó Kiállításba a múzeumpedagógusok néhány különösen érdekes foglalkozást is kidolgoztak, mint például A villámtolvaj nyomában vagy A labirintus kincsei című játékórák. A továbbiakban ez utóbbit szeretném részletesebben bemutatni.
A labirintus kincsei múzeumi óra ismertetése
A labirintus kincsei leírása a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum múzeumpedagógiai ajánlójában a következőképpen szerepel: „Egy múzeumi TOTÓ-val bejárjuk a kiállítást és átfogóan megismerjük a művész munkásságát, majd interaktív asztali társasjáték keretében feldolgozzuk Borsos Miklós műveit, és sok mindent megtudunk a képzőművészetről. Ahhoz, hogy a folyamatosan épülő és lezáródó labirintus járataiba rejtett „kincseket”, azaz a műveket megtalálják a diákok, az aktivizáló és műelemző kártyák feladatait kooperatív módon kell megoldaniuk.”
A célcsoport 5-12. osztály, az óra során érintett témák és feladványok az ő igényeiknek és szintjüknek megfelelően vannak összeállítva. Javasolt kisebb, maximum 18-20 fős társaság részére kérni a foglalkozást, mivel a nagy része a játékasztal körül zajlik. A labirintus társasjáték az EFOP-4-es pályázat keretén belül megvalósuló, az állandó kiállításba tervezett játékelemek egyike. Ennek hasznosítására dolgozta ki Turzai Erika Anna múzeumpedagógus - aki a 2018-ban Múzeumpedagógiai Nívódíjat nyert foglalkozás kidolgozásában is részt vett - 2019-ben a foglalkozást.
Játékasztal használat közben
A 90 percesre tervezett óra két részre bontható. A bevezető, rövidebb szakaszban a csoport vezetett módon halad végig a kiállítás két szintjén, hogy megismerje a művész életét és átfogó képet kapjon a munkásságáról. A tárlat megismerése elején a résztvevők egy múzeumi TOTÓ-t is kapnak a kezükbe, hogy az elhangzott ismeret fontosabb elemei jobban rögzüljenek. Ezt a feladategységet végezhetik egyénileg, párosával vagy akár kisebb csoportokban is. A TOTÓ közös kiértékelését követően helyezkednek el a játékasztal mellett a jelenlévők – ekkor már csapatokba osztva – és megkezdődik a második, hosszabb szakasz: maga a játék.
A játék célja
A játék célja egyszerű: a csapatoknak a nagyméretű játékasztalon kialakított labirintusba lépve meg kell szerezniük az általuk előre kiválasztott „kincset”, majd sikeresen ki is kell jutniuk vele. Amelyik csapat ezt a feladatot előbb teljesíti, az nyer. Azonban a labirintus folyton változásban van, minden társaságnak adott a lehetőség, hogy az érdekeinek megfelelően építsen vagy romboljon. A kooperáción túl érdemes taktikázni is.
A labirintus
Az eszközök
A játék elemeinek és eszközeinek kivitelezése különösen igényes, az anyagok és a kidolgozás során jól láthatóan nagy hangsúlyt fektettek a tartósságra is. A grafikai tervezés és a gyártás folyamatát Szabadvári Attila Imre képzőművész, a múzeum másik munkatársa végezte. Borsos Miklós egy-egy szobrának kicsinyített mását is ő készítette. Ezek a szobrocskák a bábuk, melyekkel a csapatok haladnak a labirintusban. Legfeljebb hat csoport vehet részt a játékban, számukra külön-külön startpontok vannak elhelyezve a táblán. A labirintus járatai narancssárga „kövekből” (négyzetlapok) épülnek fel, elsődlegesen ezeket használva kell a játéktér különböző pontjain véletlenszerűen elhelyezett „kincsekhez” eljutni. A társasjáték kiegészítői közé tartoznak még „kövek” (narancssárga) és „labirintus falak” (zöld négyzetlapok), dobókocka, továbbá a feladatokhoz kapcsolódó háromféle kártyapakli, üres lapok és ceruzák.
A játék menete
A csapatok véletlenszerűen választanak a megszerzendő „kincsek” közül, melyek a művész egy-egy, a kiállításban is látott alkotását jelenítik meg. A dobókockának kettős szerepe van: egyrészt jelzi, hogy az adott bábuval mennyit haladhatnak a játékosok a táblán a sikeres feladatteljesítést követően; másrészt meghatározza azt is – páros vagy páratlan érték szerint –, hogy milyen akadályt kell legyőzniük az előrejutás érdekében. A feladatok az ún. aktivizáló és műelemző kártyákon szerepelnek. Mindkettő esetén a kérdések jórészt – ritkább esetben más alkotások is elfogadhatóak – az elérni kívánt műtárgyra irányulnak. Némely feladvány teljesítése során fogalomkártyákat is fel kell használni. Amennyiben adott időn belül a csapat sikeresen megoldja a neki jutott feladatot, akkor nem csak a kocka értékének megfelelően léphet a célja felé, de az érdekeit szem előtt tartva építheti a labirintus folyosóit (új labirintus „kő” lerakásával). Sikertelenség esetén a többiek „fal-kártyákkal” igyekeznek megnehezíteni a haladásukat. Érdemes azonban jól taktikázni, mert a lezárásokkal a saját csapatuk dolgát is megnehezíthetik.
A feladatokat rejtő kártyák
Saját élmények és észrevételek
„A labirintus kincsei” foglalkozást, melyen részt vehettem, egy győri gimnázium kollégiumának tanulói számára szervezték. Betegségek miatt végül csak 8 fővel érkezett a kollégiumi nevelő tanár, így a diákok kívánságát is figyelembe véve az asztalhoz két csapatba rendeződve helyezkedtek el.
A kezdeti félénkség és fáradtság a harmadik forduló körül kezdett oldódni, mely a gyakorta vicces, változatos feladattípusokat felsorakoztató kártyák keltette emelkedő hangulatnak volt köszönhető. Néhány feladványnál azonban érdekes volt látni, hogy a világunk rohamos fejlődése miként köszön vissza itt is. A legfeltűnőbb eset számomra az volt, amikor úgy kellett beszélni az adott tárgyról bizonyos szempontok mentén, mintha robot lennél. A csapat szószólója egy precíz, szakkifejezésekkel tarkított elemzést adott elő, mintha ő lenne a megelevenedett ChatGPT.
Néhány évvel ezelőtti megoldásokban - Turzai Erika Anna korábbi tapasztalatai alapján - még szaggatott, gépies beszédstílusban előadott mondatok hangzottak el. Ezt a jelenséget megfigyelve és szem előtt tartva lehet, hogy célszerű lenne a kártyákon lévő szövegeket átfogalmazni vagy esetleg aktualizálni. Az időkeret kettébontott társaság esetén elégségesnek bizonyult, több indulónál azonban jobban be kell szabályozni a feldolgozásra szánt időt, amely az oldottabb légkör rovására mehet.
A foglalkozás ismertetőjében a művészetek/vizuális kultúra témakörhöz kapcsolódóan ajánlják ezt a múzeumi játékórát, azonban a feladatok megoldása során az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképességen túl az anyanyelvi kommunikáció, a csapatban történő együttműködésnek köszönhetően pedig a szociális készségek egyaránt fejleszthetőek. El tudnám képzelni ezt a programot egy felnőtt munkaközösség csapatépítő tevékenységeként is.
Összegzés
„A labirintus kincsei” múzeumi játékóra végső soron nem a kézzelfogható javak megszerzésére irányul. A célként kitűzött alkotások annak eszközei, hogy a résztvevők jó élményekkel gyarapodva, játékosan megszerzett ismeretekkel gazdagon távozzanak végül, kizökkenve a mindennapi gondok szorításából egy igazán különleges és varázslatos környezetben. A győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum olyan rejtett kincsekkel rendelkezik – mint ahogy azt jelen írásommal is szerettem volna érzékeltetni – amelyek felfedezésre érdemesek.
Irodalomjegyzék
A szerző az ELTE PPK múzeumpedagógiai szaktanácsadó szakirányú továbbképzés hallgatója.
