Elképzelhető-e a húsvét ételszentelés, locsolkodás esetleg kirándulás nélkül? Függetlenül attól, hogy keresztények vagyunk-e vagy sem, az idei húsvét talán egyik legnehezebb feladata, hogy ezt a hiányt tartalmas otthoni időtöltéssel oldjuk fel, megteremtsünk belső harmóniánkat.
A Magyar Nemzeti Múzeum az elmúlt napokban ezekhez a belső lelki, szellemi folyamatokhoz nyújtott szellemi-lelki táplálékot: nagycsütörtöktől húsvét hétfőig olyan tárgyakat, történeteket, múzeumi tudást osztott meg online tereiben, amelyek az ünnephez kapcsolódó egy-egy szokás, hagyomány, pillanat felelevenítésével nemcsak a kereszténység, de magyarságunk szempontjából is meghatározóak.
Kiss Erika művészettörténész írása egy 1641-es kolozsvári arany úrvacsora-kelyhen keresztül a nagycsütörtöki lábmosás hagyományáról beszélt, a Kiss Etele művészettörténész által bemutatott 16. századi abádi harang pedig épp úgy elment Rómába, mint a némán maradó katolikus templomtornyok lakói. Velük együtt beállt a csend, amelyben csak a Ridovics Anna művészettörténésznek köszönhetően megismert, 1725-ös későhabán ónfedeles fajansz kupa hangját hallhattuk, amely a passiókultuszról vallott.
Húsvét reggelén együtt reggelizhetünk egy 1900 körül élt családdal a Történeti Fényképtárnak köszönhetően, majd Ács Irén fotográfus diaképei és Kiscsatári Marianna fotótörténész szövege segítségével Hollókőre látogathatunk.
Húsvét hétfőn a római kor keresztényei is felbukkannak. A sajkodi római kori régészeti leletek Mészáros Gyula és Bujtor István Pogány madonna című filmjén keresztül már közismertekké váltak, most viszont Szabadváry Tamás régész egy Krisztus-monogrammal díszített hagyományos fibulát mutat meg az érdeklődőknek. Tóth Csaba numizmatikus Pénzek színes világa című videósorozata ezúttal a kereszt, a Szent György-hagyomány és az Isten báránya motívumokra fókuszálunk.
